Táncművészet, 1981 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Magyar Táncfórum 80 A tánctalan évadok hosszú sora után a Budapesti Művészeti Hetek igazgató­sága felkarolta a Magyar Táncművészek Szövetségének javaslatát, s az elmúlt őszön ismét ráirányította a figyelmet a hazai táncművészet eredményeire: megrendezte a Fővárosi Operettszín­házban a Magyar Táncfórum '80 elő­adássorozatát. Hasonló, teljességre tö­rekvő színpadi áttekintést legutóbb 1­968-ban rendeztek a fővárosban, így érthető, ha október 13-20. között szé­les körű érdeklődés övezte társulataink fellépését. A sorozatot a Győri Balett nyitotta meg A nap szerettei, A szamuráj és a Stációk előadásával, s a Pécsi Balett zárta le, a Salome budapesti bemutató­jával. A közbeeső időben az Állami Népi Együttes előadta az elmúlt tavasszal be­mutatott új műsorát, a Fővárosi Ope­rettszínház balettkara és a Népszínház táncegyüttese pedig közös esten lépett fel, szemelvényes „műsorajánlattal" és részben ősbemutatóval. Vezető amatőr együtteseink ugyancsak közös esten mutatják be legfrissebb eredményeiket. Három társulat - a BM Duna Művész­­együttes, a Budapest Táncegyüttes és a Néphadsereg Művészegyüttes - új táncprogram bemutatójával kapcsoló­dott be az előadássorozatba. - Szüksé­gesnek véltük, hogy e három premier­­ kritikái mellett a Salomeról, valamint az Operettszínház és a Népszínház közös estjéről is hírt adjunk olvasóinknak, nemcsak a pécsi darab fővárosi bemu­tatója miatt, hanem azért is, mert a má­sik két társulat táncai Budapesten ugyancsak ritkán láthatók. A Szövetség az előadásokra megfi­gyelőket hívott meg Csehszlovákia és Lengyelország, az NDK és a Szovjet­unió táncművészeti köreiből. Magyar partnereikkel folytatott, okt. 20-21 -i szakmai vitájukról remélhetőleg később szintén beszámolhatunk lapunkban. M. L. : Tűzciterák A Budapest Táncegyüttes legújabb műsora Nagy László egyik kötetének címét viseli. A költő rangja óhatatlanul magas mércét állított az együttes elé, me­lyet a társulat - az erőtlenebbre sikerült operettszín­házi bemutató ellenére is - elért. Mivel a bemutatott műveket - néhányat már a gondolat születésétől - az alkotómunka folyamatában többször is megtekin­tettem, egészen az elsodró erejű jelmezes színpadi főpróbáig, úgy érzem, nyugodt szívvel írhatom le: az összeállítás az utóbbi évek egyik legjobb folklór ihle­tésű műsora, a múlt évi bemutatóhoz képest pedig óriási előrelépés. A kétrészes program Molnár Lajos Mese c. kom­pozíciójával indul. Már régen várjuk, hogy mindaz a személyes táncos-színpadi tapasztalat, amellyel a ko­reográfus rendelkezik, egyszer csak egy „igazi" műal­kotásban összegeződjék. De nem csak a koreográfus­tól vártuk már régen e művet. A mese és a magyar koreográfusok hosszú idő óta elkerülik egymást. Úgy érzem, hogy ez a darab kitöltheti az űrt, mert hibáival együtt hatni tud gyermek és felnőtt nézőire. Szüksé­ges, hogy szerte az országban - netán azon túl is - megismerjék. Akadhatnak, akik kifogásolják a kore­ográfia mozgáskincsét. Miért él a Kárpát-medence folklóranyagán túli, netán más mozdulatnyelvekhez tartozó elemekkel? Azért, mert mese. A koreográfus jól él velük, a különféle mozgások adekvátan fejezik ki elgondolásait. A „mű" tehát most megszületett. Nem teljesen hi­bátlan, akadnak még arányproblémák, túl hosszúra nyújtott táncképek és kidolgozatlan helyzetek, de a hibák csak a mese egészében, a szituációk egymás­hoz való viszonyában jelentkeznek. Ha a jeleneteket önálló képként nézem - mindegyik szép és jó. Az aránytalanságok elsősorban a komponálás módszeré­ből fakadnak, de gondolom, a koreográfusnak nem okoz komoly nehézséget a feszesebb szerkezet kiala­kítása. Természetesen mindez Győre Zoltán zenéjére is vonatkozik. Önálló műként hallgatva a triviális ele­meket is felvonultató, de nagyszerű, felüdítő muzsi.

Next