Táncművészet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
ban megcsodálhattuk Lakatos Gabriella temperamentumos színészi alakítását és technikai virtuozitását legendás forgótehetségét. Külön érdekességnek számított Janine Charrat francia táncosnő kettőse, melyet Lakatos Gabriella és Havas Ferenc is betanult Chopin zenéjére; a sajátos hangulatú kettős más oldaláról is bemutatta a művésznő szerepformáló készségét. Művészi értéke mellett végül A csodálatos mandarin részlete fontos adalékká vált a Bartók-évfordulón előtérbe került mű történetéhez, hiszen Harangozó Gyula koreográfiája és Fülöp Viktor alakítása klasszikusnak számít a különböző Mandarin-feldolgozások között. Seregi László Cédrus című balettjének filmváltozatát Horváth Ádám rendezésében láthattuk. Sajnos, a televíziós balettfilmek gyakran csalódást okoznak, különösen, ha színpadi művekről készültek, a darabok a képernyőn általában veszítenek hatásukból. Nem elég egyszerűen lefényképezni a látványt, fontos, hogy a rendező és az operatőr is megértse a koreográfus szándékát, és lehetőleg azonosuljon vele. Ezt a feladatot a rendező maradéktalanul megoldotta a Cédrus-filmben. Horváth Ádám a nevéhez fűződő talán legjobb balettfilmben nemcsak megőrizte és átmentette a mű színpadi hatását, hanem meg is erősítette a film lehetőségeiből adódó megoldásokkal. Gondolok itt például egyes különösen képszerű jelenetekre, a megfelelő Csontváry-reprodukciók megjelenítésére. A kitűnő táncosok (Dózsa Imre - Művész, Kékesi Mária - Múzsa, Szumrák Vera - Fekete asszony, valamint Nagy Zoltán, Forgách József és a balettkar) és a filmesek közös munkája nyomán mindazok, akik korábban nem láthatták színpadon a művet, a film útján szinte egyenértékű élményben részesülhettek. Sajnos, ezúttal is kevés érdeklődő jelent meg. Ennek az összeállításnak a harmadik darabjaként riportfilmet vetítettek operabalettünk 1975-ös dubrovniki vendégszerepléséről. A derűs hangvételű, városképekkel megtűzdelt és mediterrán hangulatú filmben maguk a táncosok is megszólaltak, s a fesztivál hangulatából ugyancsk ízelítőt kaptunk. Felvillantak a próbák képei, valamint az E-dúr hegedűverseny, a Spartacus és A csodálatos mandarin néhány rövid jelenete. A következő összeállításban a Kun Zsuzsáról 1967-ben készült portréfilmet vetítették, szintén Horváth Ádám rendezésében, valamint a Rómeó és Júlia című filmet. Ez a portréfilm már inkább kimerítette a műfaj lényegét. A részleteket összekötő képsorok elvezették a nézőt az öltözőbe, érzékeltették a próbatermi gyakorlatok hangulatát és a színpadra lépés előtti pillanatokat. Közben pedig Kun Zsuzsa vallott önmagáról, munkájáról és magáról a balettművészetről. Sajnos, a kiválasztott részletek stúdiófelvételben, díszlet nélkül készültek, és ezeknél a klasszikus kettősöknél a hideg, steril fehér háttér csökkentette a művek hatását, hangulatát. Különösen az Operaházban készült „életképek" természetessége mellett érződött ez. Másrészt a bemutatott részletekről a néző semmi közelebbit nem tudhatott meg. Sem a címeket, sem a közreműködők nevét nem közölték. Igaz, a részletek többsége ismert klasszikus balettekből származott (Giselle, A hattyúk tava, A bahcsiszerái szökőkút stb.), mégsem hiszem, hogy minden laikus nézőnek sikerült volna azonosítani őket. Például Messzerer szép kettősét, a Rahmaninov zenéjére készült Tavaszi áradást sem, amely csak ritkán, legfeljebb koncertműsorokban látható. A partnerek, Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Sipeki Levente szintén megérdemelték volna, hogy nevüket megemlítsék. Ugyanakkor a túlzottan „tévés" felvételeket még mesterségesebbé tették az olyan filmtrükkök, mint Giselle eltűnése stb. A portréfilm utolsó képsorai, melyek a Rómeó és Júlia műhelymunkájába engedtek bepillantást, Kun Zsuzsa szerepvallomásával együtt jó átvezetésül szolgáltak az utána vetített teljes filmhez. A Prokofjev zenéjére készült balettet 1962-ben tanította be Budapesten M. Lavrovszkij. Ebből készült a film Kun Zsuzsa és Havas Ferenc főszereplésével. A meglehetősen rossz hang- és képminőség ellenére is érdemes volt műsorra tűzni a filmet, elsősorban baletttörténeti jelentősége miatt. A balett egyike az azóta már túlhaladott tradicionális szovjet stílus leghitelesebb reprezentánsainak, másrészt értékét kitűnő színészi-táncos alakítások emelik, mint Kun Zsuzsa törékeny, kislányos Júliája, aki egyszerre érik szerelméért küzdő aszszonnyá, vagy Havas Ferenc szenvedélyes, szerelmes Rómeója. Külön ki kell emelni az epizódszerepben is maradandót, emlékezetes Mercutiót formáló Sipeki Leventét. A szereplők nevét ebben a filmben sem említik, sőt a film készítőit sem. Lavrovszkij: Rómeó és Júlia - Fülöp Viktor és Dózsa Imre 2