Táncművészet, 1983 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

ban­­ megcsodálhattuk Lakatos Gabriella temperamentumos színészi alakítását és tech­nikai virtuozitását legendás forgótehetségét. Külön érdekességnek számított Janine Charrat francia táncosnő kettőse, melyet Lakatos Gab­riella és Havas Ferenc is betanult Chopin ze­néjére; a sajátos hangulatú kettős más oldalá­ról is bemutatta a művésznő szerepformáló készségét. Művészi értéke mellett végül A cso­dálatos mandarin részlete fontos adalékká vált a Bartók-évfordulón előtérbe került mű törté­netéhez, hiszen Harangozó Gyula koreográfiá­ja és Fülöp Viktor alakítása klasszikusnak szá­mít a különböző Mandarin-feldolgozások kö­zött. Seregi László Cédrus című balettjének film­­változatát Horváth Ádám rendezésében láthat­tuk. Sajnos, a televíziós balettfilmek gyakran csalódást okoznak, különösen, ha színpadi művekről készültek, a darabok a képernyőn ál­talában veszítenek hatásukból. Nem elég egy­szerűen lefényképezni a látványt, fontos, hogy a rendező és az operatőr is megértse a koreog­ráfus szándékát, és lehetőleg azonosuljon vele. Ezt a feladatot a rendező maradéktalanul meg­oldotta a Cédrus-filmben. Horváth Ádám a ne­véhez fűződő talán legjobb balettfilmben nem­csak megőrizte és átmentette a mű színpadi hatását, hanem meg is erősítette a film lehető­ségeiből adódó megoldásokkal. Gondolok itt például egyes különösen képszerű jelenetekre, a megfelelő Csontváry-reprodukciók megjele­nítésére. A kitűnő táncosok (Dózsa Imre - Művész, Kékesi Mária - Múzsa, Szumrák Vera - Fekete asszony, valamint Nagy Zoltán, For­­gách József és a balettkar) és a filmesek közös munkája nyomán mindazok, akik korábban nem láthatták színpadon a művet, a film útján szinte egyenértékű élményben részesülhettek. Sajnos, ezúttal is kevés érdeklődő jelent meg. Ennek az összeállításnak a harmadik darab­jaként riportfilmet vetítettek operabalettünk 1975-ös dubrovniki vendégszerepléséről. A derűs hangvételű, városképekkel megtűzdelt és mediterrán hangulatú filmben maguk a tán­cosok is megszólaltak, s a fesztivál hangulatá­ból ugyancsk ízelítőt kaptunk. Felvillantak a próbák képei, valamint az E-dúr hegedűver­seny, a Spartacus és A csodálatos mandarin néhány rövid jelenete. A következő összeállításban a Kun Zsuzsá­ról 1967-ben készült portréfilmet vetítették, szintén Horváth Ádám rendezésében, valamint a Rómeó és Júlia című filmet. Ez a portréfilm már inkább kimerítette a műfaj lényegét. A részleteket összekötő képsorok elvezették a nézőt az öltözőbe, érzékeltették a próbatermi gyakorlatok hangulatát és a színpadra lépés előtti pillanatokat. Közben pedig Kun Zsuzsa vallott önmagáról, munkájáról és magáról a balettművészetről. Sajnos, a kiválasztott rész­letek stúdiófelvételben, díszlet nélkül készül­tek, és ezeknél a klasszikus kettősöknél a hi­deg, steril fehér háttér csökkentette a művek hatását, hangulatát. Különösen az Operaház­ban készült „életképek" természetessége mel­lett érződött ez. Másrészt a bemutatott részle­tekről a néző semmi közelebbit nem tudhatott meg. Sem a címeket, sem a közreműködők ne­vét nem közölték. Igaz, a részletek többsége ismert klasszikus balettekből származott (Gi­selle, A hattyúk tava, A bahcsiszerá­i szökőkút stb.), mégsem hiszem, hogy minden laikus né­zőnek sikerült volna azonosítani őket. Például Messzerer szép kettősét, a Rahmaninov zené­jére készült Tavaszi áradást sem, amely csak ritkán, legfeljebb koncertműsorokban látható. A partnerek, Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Sipe­­ki Levente szintén megérdemelték volna, hogy nevüket megemlítsék. Ugyanakkor a túlzottan „tévés" felvételeket még mesterségesebbé tet­ték az olyan filmtrükkök, mint Giselle eltűnése stb. A portréfilm utolsó képsorai, melyek a Ró­meó és Júlia műhelymunkájába engedtek be­pillantást, Kun Zsuzsa szerep­vallomásával együtt jó átvezetésül szolgáltak az utána vetí­tett teljes filmhez. A Prokofjev zenéjére készült balettet 1962-ben tanította be Budapesten M. Lavrovszkij. Ebből készült a film Kun Zsuzsa­ és Havas Ferenc főszereplésével. A meglehetősen rossz hang- és képminőség ellenére is érdemes volt műsorra tűzni a filmet, elsősorban balett­történeti jelentősége miatt. A balett egyike az azóta már túlhaladott tradicionális szovjet stí­lus leghitelesebb reprezentánsainak, másrészt értékét kitűnő színészi-táncos alakítások eme­lik, mint Kun Zsuzsa törékeny, kislányos Júliá­ja, aki egyszerre érik szerelméért küzdő asz­­szonnyá, vagy Havas Ferenc szenvedélyes, szerelmes Rómeója. Külön ki kell emelni az epizódszerepben is maradandót, emlékezetes Mercutiót formáló Sipeki Leventét.­­ A sze­replők nevét ebben a filmben sem említik, sőt a film készítőit sem. Lavrovszkij: Rómeó és Júlia - Fülöp Viktor és Dózsa Imre 2

Next