Táncművészet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
(és itt helyénvalóan!) szétpukkad. A kislány a fiú helyett új léggömböt szerez magának, a legényke azonban hoppon marad. Se pajtás, se léggömb! Meglehet, a koreográfus mélyebb gondolatokat kívánt közölni, mint ami a színpadról kiderült. A jelmezekből arra gyanakodhattunk, hogy a lányka (színes trikóban, rövid fodros fehér szoknyában) a városi vagy modern, a fiú pedig (mezítláb, kék ingben-gatyában) a paraszti életformát képviseli, s ilyenformán talán(?) a léggömb testesíti meg azt a világot, amely után a fiú vágyakozik. A mozgás azonban már nem karakterizálta a szereplőket. A léggömb ötletét kicsit erőltetettnek éreztem, szerepe nem vált igazán világossá. A koreográfia fogalmazásmódja most nem győzött meg az alkotó szándékáról, s hiányoltam a tiszta vonalvezetést és a tömörebb szerkezetet is, pedig ezek többnyire nem idegenek Kricskovics műveitől. A hagyományápolás tiszteletreméltó szándéka vezette Simon Antalt a Csobánoiás (r.: Daróczi B. Tamás), a székely betlehemes játékok felújításában. A koreográfus invenciózusan fűzte egybe a szokásrend mozzanatait, táncban és kellékekben gondosan ügyelve az etnikus jegyekre. A látvány a betlehemi jászolt „építő” legényessel indul, majd a Király vagy ceremóniamester (Guba László) kántálása meghirdeti a színjáték kezdetét. A jellegzetes szokáselemek: a pásztorjáték, a bibliai történet, a szertartásos énekek és tréfás rigmusok mind helyet kapnak a színjátékban, hogy a falusiak táncmulatsága és a legények karácsonyi jókívánsága zárja a kompozíciót. A mű szerkezete világos, a színpadi történések néhol mégis a zsúfoltság érzetét keltik. Az egyidejűleg felhangzó szöveg vagy ének, valamint a pásztorok botos padlódöngetései olykor zavarták egymást, ezért is érzékelhettük kevésbé a különböző mozzanatok hangulati árnyalásait. A legszebben megkomponált jelenetek — Mária a falusi asszonyok között, Jézus születése - sem tudták igazán átsugározni a melengető lírát, megteremteni a kellő áhítatot. Kricskovics: Agnus Dei