Táncművészet, 1994 (25. jubileumi évfolyam, 1-12. szám)

1994-12-01 / 1-12. szám

Örömmel nyújtom át Önöknek ezt — a hivatalos postai zsargon szerint — „évkönyv-jellegű"­kiadványt, a TÁNCMŰVÉSZET 1994. évi tizenkét összevont számát, amelynek különös jelentőséget ad az a tény, hogy egyszersmind jubileumi szám is. Az 1951 szeptembe­rétől létező, majd — közel két évtizednyi szünet (s ezalatt a MUZSIKÁban számonként 3-4 oldalra sorvadt „albérlet" után — 1976-tól újraindított, egyetlen magyar táncszaklap immár negyedszázada ad híradást a hazai és külföldi táncéletről. Az 1994-es év igencsak „jó" év volt az eseményeket s az eredményeket illetően. Megszerveződött és kedvező nemzetközi vissz­hanggal lezajlott az I. Budapesti Nemzetközi Balettverseny. Seregi megkoreografálta Shakespeare-trilógiájának harmadik, s állítom, legjobb darabját, A makrancos hatát­ vidéki városainkban sorra rendezték az országos és nemzetközi néptánctalálkozókat. Rende­zőknek és közreműködőknek egyaránt maradandó élményt nyújtott — a regionális gyermektáncfesztiválokat követően — az I. Euró­pai Gyermektáncfesztivál Csillebércen. Elivatásos és amatőr együtteseink, szólistáink visszhangos sikereket arattak Európában és a ten­geren túlon. Minden társulat tartott új bemutatókat, miközben vendégegyüttesek és vendégszólisták fellépésében sem volt hiány — orosz klasszikus balett-együttesektől modern és posztmodern csoportokig. A már rendszeresített állami és szakmai díjak mellett meg­született a Táncművészeti Kamara „életmű-díja" és a TÁNCMŰVÉSZET „európai-díja". Mindezt dokumentálni, a múló pillanatot interjúkkal, tudósításokkal, kritikákkal tánctörténetté írni, hozzá kellő számú és minőségű fotóval megőrizni és évtizedek múltán is hozzáférhetővé tenni — immár negyedszázada — a TÁNCMŰVÉSZET dolga. Tisztában is van ezzel mindenki, aki valamilyen módon a tánc közelében él. Ezért is érte mind a szerkesztőséget s a kollégákat, mind a szakmát s az ol­vasókat szinte sokkszerűen a Nemzeti Kulturális Alap Folyóiratkiadási Kollégiumának 1994-es márciusi döntése, amely — ne szépítsük (!) — halálra ítélte a TÁNCMŰVÉSZETet. A határozott szakmai összefogásnak, továbbá a lapot elfogulatlanul értékelő egyéb fórumok segítőkészségének köszönhetően azonban mégis nekünk lett igazunk. Meglehet, az 1994-re eredetileg tervezett hat dupla, majd áttervezett négy triplaszám helyett mindössze ez a százhúsz oldalas kötet készülhetett el, jelezve a válságot, ám egyúttal azt is, hogy a válság — legalábbis ezt reméljük —, 1995-re megoldódik. Az évkönyv készítése közben egy minimálprogramot igyekeztünk teljesíteni. Ennek megfelelően úgy érezzük, hogy ami végső soron belekerült, abból nem maradhatott ki semmi! Mindez persze nem zárja ki azt, hogy valami nem kerülhette el a figyelmünket. Szeret­nénk tehát azonnal elnézést is kérni, ha valaki nem kapott megszólalási lehetőséget, vagy ha az általa alkotott-bemutatott-szervezett táncműről-műsorról ezúttal még sincs cikk, hír, vagy fotó. De abban bízunk, hogy 1995-ben — az évi hat szám esetén — országos átte­kintésünk és külföldi kitekintésünk ismét részletesebbé, gazdagabbá válik. S ami a fő, hogy a TÁNCMŰVÉSZET végre visszanyeri aktua­litását, hiszen — miként ezt mindig is tudtuk — valamennyi olvasónak élő információkkal teli szaklapra van szüksége. Mindemesetre, amikor Önök ezt az évkönyvet kézbe veszik, addigra már az 1995.1—2. szám is túljutott a nyomdai előkészületek el­ső fázisán. A 3—4. szám és utódainak sorsa — a hivatalos anyagi támogatás jelenlegi pályázati rendszerében — még ismét bizonytalan. De hisszük, hogy valóban „nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni". Elisszük, hogy a Folyóiratkiadási Kollégium 1995-ös kuratóri­uma— először az egyetemes magyar kultúra történetében — a TÁNCMŰ­VÉSZET pályázatát a társlapokkal egyenrangúan bírálja el. Tu­domásul véve, hogy ez a lap mindazokhoz szól, akik — határainkon innen és túl — a táncművészetet valaha is művelték és szerették, vagy szeretni és művelni fogják. Mert ez a lap mindenkié, akit megérintett és megérinthet a mozdulat művészi nyelvének kifejező ereje, élménye és üzenete. Ezekkel a gondolatokkal szeretném megköszönni valamennyi kedves előfizetőnk türelmét és bizalmát. A sok érdeklődő levelet és telefonhívást, amelyek a szerkesztőséget további erőfeszítésekre ösztönözték. Végül pedig — egy zökkenőmentesebb, a harcok helyett valóban érdemi munkával tölthető 26. év reményében — hadd kívánjak boldog születésnapot a huszonötéves TÁNCMŰVÉSZETnek: 1 TAN# M ® W S 2­2 B­T

Next