Tanító, 2016 (54. évfolyam, 1-10. szám)

2016-01-01 / 1. szám

hogy apja, a szép, nagy, erős férfiember bizony összeaszaltszilvásodott. Egy kis közvélemény-kutatás a diákoknál, tudják-e, mi volt a szakmája Petőfi édesapjá­nak. Találgatás után áruljuk el, hogy mészáros, és kíván­csiskodjunk, tudják-e mit jelent az? El lehet mondani, hogy volt iskola, ahol a gyerekek azt felelték, a mészáros embereket öl... Ez azért nem az igazi megfejtés, bár szok­tuk mondani, hogy a gyilkosok „lemészárolják” áldozata­ikat. Szóval a mészáros semmiképp sem azonos a texasi láncfűrészessel... És hogy mi különbözteti meg a mészárost a hentestől? Ezt is próbáljuk kideríteni! Az egyik, ugye, csak darabol­ja, a másik öli is az állatot. Mármost egy tyúkot szívlapát­tal agyoncsapni nem nagy kunszt, de egy nagydarab te­henet levágni, ahhoz hatalmas erő kell. Ilyen szép, erős mészáros volt Petőfi édesapja, míg aztán a vállalkozása tönkrement, és ő maga is kicsit „aszaltszilva” módjára, öregesen létezgetett már csak. Vagyis Petőfinek szépen ■ 2. Kő, kotta, zsír, szösz A vers vagányul indító első sora csodás módon friss maradt a mai napig, vidámnak és menőnek hangzik, pe­dig a nyelv azóta rengeteget változott. „Mi a kő van már?” - ezt akár egy mai fiatal is odabökheti haverjainak. Na­gyon könnyedén gyárthatunk halomszámra hasonlókat, s jó, ha megpróbáljuk elképzelni mellé azt is, milyen állat festene még furcsán Petőfiék tisztaszobájában vagy akár a mi nappalinkban. A vers, mint láttuk, nem kizárólag ott kellett volna maradnia, hogy felügyelje idősödő szü­leit, hogy huszonnégy órában vigyázzon rájuk. Igen ám, de mit tehet az, akinek vissza kell mennie dolgozni, aki nem tudja álltó nap órában babusgatni el­­anyátlanodott apját-anyját? Hiszen várja őt a színpad Budapesten... Talán csak annyit, hogy tehetetlen szere­­tetében és aggodalmában megdumálja a dolgot az álla­tokkal. - Hé, tyúk, vigyázz anyámra, kutya, vigyázz a tyúkra, mindenki vigyázzon mindenkire, cső, mentem, Sanya voltam! Erről a tehetetlen szeretetről (is) szól ez a vers, pedig egy szó sem esik ilyesmiről benne. Ezért fontos tovább­gondolni, ha valami furát, nem szokásosat találunk egy irodalmi szövegben, ott valamit biztosan elrejtett a szer­ző. Izgalmas feladat ez, olyan, mint a rendőrfelügyelőé, aki azt keresi, melyik részlet nem stimmel, melyik nem il­lik bele a képbe, melyik mögé rejtőzött a gyilkos, arról szól, hogy mit keres egy haszonállat a lakásban, ám természetesen ez a vidám furcsaság is a témája. Lazul­junk hát el, és játsszunk állatkerteset. Ha nem jön össze a rím, ha nem elég frappáns a két sor, ugorjunk tovább. Fő a laza csukló, és hogy a diákok érezzék, mennyi lehe­tőség lakik az irodalomban, itt szinte bármit megtehe­tünk a képzelet erejével. Először halásszunk össze jó néhány ötletet arra, ho­gyan is kezdenénk az „És mi a kő”-höz hasonló fordulat­tal. Akad szép számban hasonló értelmű kifejezés a mai palettán is: Budai Adrián 3. o. Endresz György Ált. Isk., Felcsút

Next