Tanító, 2016 (54. évfolyam, 1-10. szám)
2016-01-01 / 1. szám
hogy apja, a szép, nagy, erős férfiember bizony összeaszaltszilvásodott. Egy kis közvélemény-kutatás a diákoknál, tudják-e, mi volt a szakmája Petőfi édesapjának. Találgatás után áruljuk el, hogy mészáros, és kíváncsiskodjunk, tudják-e mit jelent az? El lehet mondani, hogy volt iskola, ahol a gyerekek azt felelték, a mészáros embereket öl... Ez azért nem az igazi megfejtés, bár szoktuk mondani, hogy a gyilkosok „lemészárolják” áldozataikat. Szóval a mészáros semmiképp sem azonos a texasi láncfűrészessel... És hogy mi különbözteti meg a mészárost a hentestől? Ezt is próbáljuk kideríteni! Az egyik, ugye, csak darabolja, a másik öli is az állatot. Mármost egy tyúkot szívlapáttal agyoncsapni nem nagy kunszt, de egy nagydarab tehenet levágni, ahhoz hatalmas erő kell. Ilyen szép, erős mészáros volt Petőfi édesapja, míg aztán a vállalkozása tönkrement, és ő maga is kicsit „aszaltszilva” módjára, öregesen létezgetett már csak. Vagyis Petőfinek szépen ■ 2. Kő, kotta, zsír, szösz A vers vagányul indító első sora csodás módon friss maradt a mai napig, vidámnak és menőnek hangzik, pedig a nyelv azóta rengeteget változott. „Mi a kő van már?” - ezt akár egy mai fiatal is odabökheti haverjainak. Nagyon könnyedén gyárthatunk halomszámra hasonlókat, s jó, ha megpróbáljuk elképzelni mellé azt is, milyen állat festene még furcsán Petőfiék tisztaszobájában vagy akár a mi nappalinkban. A vers, mint láttuk, nem kizárólag ott kellett volna maradnia, hogy felügyelje idősödő szüleit, hogy huszonnégy órában vigyázzon rájuk. Igen ám, de mit tehet az, akinek vissza kell mennie dolgozni, aki nem tudja álltó nap órában babusgatni elanyátlanodott apját-anyját? Hiszen várja őt a színpad Budapesten... Talán csak annyit, hogy tehetetlen szeretetében és aggodalmában megdumálja a dolgot az állatokkal. - Hé, tyúk, vigyázz anyámra, kutya, vigyázz a tyúkra, mindenki vigyázzon mindenkire, cső, mentem, Sanya voltam! Erről a tehetetlen szeretetről (is) szól ez a vers, pedig egy szó sem esik ilyesmiről benne. Ezért fontos továbbgondolni, ha valami furát, nem szokásosat találunk egy irodalmi szövegben, ott valamit biztosan elrejtett a szerző. Izgalmas feladat ez, olyan, mint a rendőrfelügyelőé, aki azt keresi, melyik részlet nem stimmel, melyik nem illik bele a képbe, melyik mögé rejtőzött a gyilkos, arról szól, hogy mit keres egy haszonállat a lakásban, ám természetesen ez a vidám furcsaság is a témája. Lazuljunk hát el, és játsszunk állatkerteset. Ha nem jön össze a rím, ha nem elég frappáns a két sor, ugorjunk tovább. Fő a laza csukló, és hogy a diákok érezzék, mennyi lehetőség lakik az irodalomban, itt szinte bármit megtehetünk a képzelet erejével. Először halásszunk össze jó néhány ötletet arra, hogyan is kezdenénk az „És mi a kő”-höz hasonló fordulattal. Akad szép számban hasonló értelmű kifejezés a mai palettán is: Budai Adrián 3. o. Endresz György Ált. Isk., Felcsút