Tarjáni Acél, 1961 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-05 / 1. szám
I TARJANI ACÉL Az újjáválasztott pártvezetőségek munkájáról ÍRTA: SZALAI GÁSPÁR, A NAGYÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA A Salgótarjáni Acélárugyár pártalapszervezetei eredményesen hajtották végre a Politikai Bizottság 1961. július 6-i határozatát. Megállapíthatjuk, hogy pártalapszervezeteink nem öncélú feladatként kezelték a pártlét fontos eseményét. A vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések előtt serény pártmunka folyt üzemeink alapszervezeteiben. Nőtt a mozgósítás a termelési tervek teljesítésére, vitákat rendeztek az aktivisták a párt szervezeti szabályzatából, a párt és tömegkapcsolatról, a bírálat, önbírálatról, a pártvezetés lenini normáiról. Eleven, pezsgő élet jellemezte az üzemek pártalapszervezeteinek életét. Elmondhatjuk, hogy ez az előkészületi munka pozitív hatással volt a taggyűlésekre is. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy a vezetőségek reális, az üzem életével, az üzem kommunistáit és pártonkívüli dolgozóit érdeklő kérdéseikkel a beszámolókban foglalkoztak A beszámoló előkészítésénél nemcsak a vezetőség, hanem a gazdaságvezetők, pártcsoportbizalmiak, párttagok és pártonkívüliek véleményét is figyelembe vették, az helyet kapott a beszámolóban, így azt a tagság magáénak érezte és ez pozitíven hatott a taggyűléseik vitájánál is. hozzászólásoknál érezni lehetett párttagságunk felelősségérzetét az üzem előtt álló feladatok teljesítéséért, a dolgozók neveléséért. Gyümölcsözően hatott a vitában az SZKP XXII. kongresszusa, mely még nagyobb aktivitást váltott ki a párttagságból. A beszámolók bátran elemezték a vezetőségek munkáját, bírálták a fogyatékosságokat és kérték a vezetőségeket, hogy a jövőben még aktívabban vegyék igénybe párttagság véleményét, segítését. Mutatja a párttagság felelősségérzetének növekedését az is, hogy igazolatlanul az összes alapszervezetektől csak hatan voltak távol a taggyűlésekről. A vitában 262 elvtárs vett részt, jelentett továbbá az, Új szint hogy 102 pártonnkívüli vett részt a taggyűléseken. Ezek az elvtársak elmondták, hogy a pártonkívüliek milyen fontos eseménynek látják a vezetőségválasztó taggyűlést és kérték, hogy a jövőben még jobban vonják be a munkába őket, vegyék figyelembe javaslataikat. A vezetőségeket újjáválasztó taggyűlések helyes, az üzemek előtt álló feladatokat figyelembe vevő határozatokat hoztak. A határozatok kiemelik a párt vezető szerepének további növelését, a pártegység további erősítését, a termelés pártellenőrzésének feladatait, a politikai munka fokozását, a tömegszervezetek munkájának megjavítását. Az újjáválasztott vezetőségek első tevékenysége az volt, hogy a vezetőségen belül felosztották a reszortokat és ennél helyesen figyelembe vették a vezetőségi tagok képességeit, képzettségét és tapasztalatait. Majd minden alapszervezetünknél megkezdték a taggyűlések határozatainak feldolgozását, egy-egy határozati pont végrehajtása érdekében részletes munkaprogramot dolgoztak ki, határidőket és felelősöket jelöltek meg. Különösen jól fogtak hozzá a határozatok végrehajtásához a TMK-nál és a Hideghengermű alapszervezeténél. Alapszervezeteinknél megvizsgálták a pártcsoport bizalmiak munkáját és ahol szükséges volt, frissítéseket alkalmaztak, hogy igen fontos munkájukat a pártcsoport bizalmiak még jobban tudják elvégezni. Több alapszervezetünknél a vezetőségek már megkezdték az 1962 első negyedévi munkatervek összeállítását, melyek alapját a taggyűlések határozatai képezik. Az alapszervi vezetőségek munkájához nagy segítséget adott a nagyüzemi pártbizottság 1961. november 17-i határozata is. Ezen a termelés pártellenőrzését vitattuk meg és hoztunk határozatot a feladatok jobb megoldása érdekében. E határozatot is figyelembe véve dolgozták ki alapszervezeteink konkrét feladataikat. Igen helyes a kezdeményezés ennek végrehajtása érdekében, a TMK-nál. A nagyüzemi pártbizottság határozata többek közt utal arra, hogy: „Figyelemmel kell kísérni, hogy üzemeinknél szigorúan nyilvántartsák és óvják a nép vagyonát”. A TMK alapszervezet terve kimondja: „Megvizsgálandó a TMK- nál a jelenlegi gépkihasználás és a nyilvántartás. A felimérést géptípusonként kell végezni. A vizsgálatnál figyelembe kell venni, hogy hány műszakosak a gépek és százalékos értékben meghatározandó a gépkihasználás foka. A nyilvántartásra pedig intézkedést kell foganatosítani.” A határozat végrehajtása érdekében 37 pontból álló konkrét intézkedést dolgoztak ki. Örvendetes ez azért is ennél az alapszervezetnél, mert a TMK vezetője, Gubán Miklós pártonkívüli és Dicső András most lett párttitkár. A vezetőségválasztó taggyűléseken elhangzott jogos bírálatra reagálva a nagyüzemi párt-végrehajtó bizottság összehívta az alapszervezetek agit.-prop. felelőseit, termelési felelőseit és gazdasági vezetőit, hogy munkájuk végzéséhez segítséget adjon. Ez igen hasznos és tanulságos volt a VB számára is. Ennek alapján hozott olyan határozatot, hogy alapszervezetenként létrehozzuk az üzemi termelési bizottságokat, melyek egy-egy üzem termelésének elősegítésére, a termelés pártellenőrzésének módszereit kiszélesítve végzik munkájukat. A bizottságokba bevonták a pártonkívüli műszakiakat, nagy üzemvezetési és pártmunkával rendelkező elvtársakat. E bizottság irányítására a pártalapszervezet termelési felelőse kapott megbízást. Alapszervezeteinknél 1962 első hónapjában az MSZMP munkastílusáról vitákat rendeznek, mely vitákba bevonják a párthoz közel álló pártonkívüli elvtársakat is. Úgy véljük, hogy ez is előbbre fogja vinni alapszervezeteink munkáját, tömegkapcsolatuk erősítését. Az a tervünk, hogy ezek után a nagyüzemi pártbizottság az alapszervi titkárok részvételével nagyüzemi szinten konferenciát tart a munkastílusról, ahol már az alapszervezetek tapasztalatait is hasznosítani tudjuk. Komoly feladat elé állította és állítja vezetőségeinket a XXII. kongresszus határozatainak és pártunk november 17-i határozatának ismertetése, megértetése dolgozóinkkal. Továbbá az, hogy határozatok érvényesüljenek munkánkban. Az alapszervezetekkel megbeszélve összegyűjtöttük a dolgozóinkat foglalkoztató kérdéseket és párttitkárok, KISZ-titkárok, szakszervezeti vezetők bevonásával vitattuk meg a XX. és XXII. kongresszus által felvetett kérdéseket. Majd ezt követően üzemekben gyűlések és beszélgetések alapján segítettünk megértetni a XXII. kongresszus lényegét, a személyi kultusz tanulságait. Vezetőségi tagjaink érzik a felelősséget, mellyel a párttagság megbízta őket és ez azt kell, hogy eredményezze, hogy még több párttagot vonjanak be a munkába, emeljék az alapszervezeti munka minőségét, melytől a párt politikájának helyi, üzemi megvalósítása, sikere függ. A kezdet jó az alapszervezeteknél, ehhez a nagyüzemi pártbizottságnak még nagyobb segítséget kell adnia, mint eddig. Hogy akar segíteni a pártbizottság az alapszervi vezetőségnek? Mindenekelőtt végrehajtó bizottsági és párta bizottsági ülések határozatain keresztül, melyek a Központi Bizottság határozatai alapján jelölik meg gyárunk alapszervezeteinek feladatát. Egyegy fontosabb kérdés tárgyalására meghívjuk az alapszervezeti titkárokat, ahol elvi és gyakorlati segítséget nyújtunk munkájukhoz. A jövőben még jobban ki akarjuk szélesíteni és rendszeresebbé tenni az instruktori hálózatot. De nemcsak időleges, hanem rendszeres instruálást akarunk, hogy ne csak taggyűlésekre menjünk el, hanem segítsünk a vezetőségi üléseken, a határozatok végrehajtásának megszervezésében is. Úgy gondoljuk, helyes segítségadás, ha a havi titkári értekezleteket jelentőségének megfelelően tartjuk meg. Ne csak „eligazítás” legyen, hanem elemezzen egy-egy munkát, tapasztalatokat cseréljünk ki és időnként elvi kérdések megmagyarázásában is nyújtsunk segítséget. Helyes az a módszer, ha a titkári értekezleten valamelyik üzem alapszervezete beszámol és ennek alapján vitatjuk meg, milyen módszerekkel dolgoznak és azokat általánosítjuk és hibákból is levonjuk a kellő a tanulságot. Az a tervünk, hogy a jövőben időközönként nagyüzemi szinten összehívjuk a csoportbizalmiakat, és tájékoztatjuk őket fontosabb kérdésekről és ők is elmondják tapasztalataikat, javaslataikat a pártcsoportok munkájának megjavítása érdekében. A felsoroltakon kívül igen fontosnak tartjuk, hogy pártbizottság tagjai még több segítséget nyújtsanak a helyszínen az alapszervezeteknek, az ideinél eredményesebben oldjuk meg a jövő év gazdasági, politikai feladatait, melyek még nagyobb erőfeszítést, odaadást, kiállást kívánnak meg gyárunk kommunistáitól és a pártonkívüliektől egyaránt. Megjelent a Nógrádi Népújságban. Kibővített pártbizottsági ülés az óév végén — Rövid összefoglaló az éves munkáról — Megjutalmazták a legjobb pártmunkásokat — Szinte hagyományá vált már az év végi számvetés. Nagyüzemi pártbizottságunk számvetését az óesztendő végén, december 29-én tartotta meg. Kibővített aktívaülésre került sor, amelyen a végrehajtó bizottság tagjain kívül részt vettek az alapszervezetek és a tömegszervezetek vezetői, s a legjobb pártmunkások. A kibővített aktívaértekezleten Szalai Gáspár elvtárs a nagyüzemi pártbizottság titkára méltatta röviden az 1961-es év munkáját hozta. Bevezetőjében ,hangsúhogy munkánkat VII. kongresszus határozataianak figyelembe vételével végeztük. Természetesen az év legfontosabb társadalmi feladata a több, olcsóbb, jobb termékek előállítása volt, mellyel tovább segítettük a szocializmus alapjainak lerakását. A végrehajtó bizottság helyesen szabta meg a párttagság feladatát, hangsúlyozta Szalai elvtárs, majd a továbbiakban elmondotta, milyen kérdéseket tűztek napirendre, s hoztak az illető terület munkájának megjavítására határozatot. Napirendre került a beruházások helyzete, különös tekintettel az időközben épült új Hengerműre. Megtárgyalták a műszaki fejlesztés helyzetét, a termelékenység alakulását, a munkaverseny helyzetét. De napirenden szerepelt a vállalat fegyelmi helyzete, a szakmai továbbképzés kérdése és a termelőszövetkezetek patronálása is. Emellett természetesen a pártmunka főbb kérdése is napirendre került, mint pl. az agitációs és propagandamunka, vagy a pártcsoportok munkája. S ugyanekkor több alapszervezet munkáját is megvitatták. S ezen túl több tömegszervezet munkája is napirendre került. Szalai elvtárs ezután az újesztendő feladatairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy tovább kell növelni a párt vezető szerepét, erősíteni kell a cselekvési és ideológiai egységet. Tovább kell erősíteni a tömegkapcsolatot, s folytatni a már jól bevált gyakorlatot, a taggyűlésekre hívjanak meg jól dolgozó pártonkívülieket. Segíteni kell a dolgozókat ügyes-bajos problémájuk elintézésében. Tovább kell növelni a párttagság felelősségérzetét, s hajtsuk végre a vezetőségválasztó taggyűléseken hozott határozatokat. Dolgozzuk fel az SZKP XXII. Kongresszusának anyagát, s hasznosítsuk ezt munkánkban. Javítsuk tovább a tömegszervezetek munkáját, növeljük a politikai segítségadást a szocialista brigádoknak. A feladatok ismertetése után Szalai elvtárs köszönetet mondott a végzett munkáért, s arra kérte párttagjainkat, hogy a jövőben még nagyobb odaadással végezzék munkájukat. S ezután a nagyüzemi pártbizottság mintegy 40 kiemelkedő pártmunkást részesített jutalom- amiuír 13-ig helyeződik a DCKi^-tagok összeírdíj A KISZ Központi Bizottság határozata alapján az egész ország területén minden KISZ alapszervezetnél meg kell ejteni a KISZ-tagok összeírását. Üzemünk KISZ szervezete már december végén megkezdte a fiatalok összeírását, amelyet előreláthatólag január 13-ra fejeznek be. Az összeírás alkalmával minden KISZ-tagot felkeresnek, elbeszélgetnek vele, rendezik a hiányzó adatokat, úgyszólván tisztába teszik alapszervezeteinknél a nyilvántartó könyveket. Az összeírásnak azonban nemcsak az a célja, hogy minél több végezzenek el, adminisztrációt hanem az elbeszélgetések alkalmával hívják fel a fiatalok figyelmét a jövő feladataira, emellett az üzem és a szervezet előtt álló gazdasági és politikai területekre. Továbbá az eddig kissé visszahúzódó KISZ tagoktól több lendületet, nagyobb odaadást kérjenek a jövőben. Az 1961-es évben több fiatal egyik üzemtől a másikhoz távozott, s így a szokásos havi változás-jelentések több ízben helytelen adatokat szolgáltattak úgy a Nagyüzemi KISZ bizottság, mint a felsőbb KISZ bizottságok felé. Az összeírás alkalmával tehát a gyárban dolgozó, de mégis az úgynevezett elveszett fiatalokat is fel kell deríteni, rendezni kell ügyeiket. Ha tehát KISZ alapszervezeteink jól és pontosan akarják elvégezni az összeírást, úgy az említetteket okvetlen figyelembe kell venni és ennek alapján kell tevékenykedni. Akaratlanul is egykori tanárom jutott az eszembe. Láttam lelki szemeimmel, amint vágyakozva a beszél Svájcról, mint becsületesség országáról. Arról az országról, ahol a pénzt, tejeskannát kiteszik az ablakba és senki nem bántja. Szeretnék ma újból találkozni Szeidl tanár úrral, s büszkén vezetném végig a városon, ahol az üzletek előtt, a járdán tárolják őrizetlenül a vajat, sajtot, tejet, sőt nemegyszer péksüteményt. De ott látni az üzletek napi adagja mellett a kis családok tejeskannáit is. S mindez őrizetlenül, mégsem bántja senki. Ám leginkább mégis apányi emberekhez olyanokhoz, vezetném, akik nem ebben a korban nőttek fel. Tudatosan hangsúlyozom ezt, nehogy az legyen a válasz — ez a rendszer nevelte őket, a szabadság gyermekei. Vihetném Szeidl tanár urat sokfelé a gyárban, de mégis a hatalmas lágyítóba, Sógor Ferenc brigádjához vinném legfőképp. Egyszerű emberek valamennyien a brigád tagjai, sőt talán még olyan is akad közöttük, aki ma is adós a VIII. osztállyal. Bár legutóbb pont a tanulás miatt nem nyerték el a szocialista címet, mégis azt vallom: egyetemi szinten képezik nemcsak magukat, hanem környezetüket. Ma talán senki nem tudja, hogy kezdődött. Lehet, hogy valamelyikük véletlenül hagyta munkapadján cigarettatárcáját, s másnap már tudatosan tette ezt. S a példa ragadós volt. Sőt már olyan eset is megtörtént, hogy pénzt hagytak kint. S eltelt a 8 óra, minden tárgya megvolt, pedig a lágyítók gyakran váltogatják helyüket. Azaz, nem álltak állandóan kisebb értéktárgyaik mellett. Tudom, ez az eset nem falrengető, s én mégis mérhetetlennek tartom. Ez is úgy terjed tova, akár a a fény. S érthetően következő lépés már otthon a lakóhelyen folytatódik majd. Tudom bátorságra, s még nagyobb bizalomra lesz majd szükség. Lehet, hogy nem jár sikerrel az első kísérlet, de vajon a Sógorbrigád tagjai nem próbálkoztak-e ? Ezt szeretném elmondani Szeidl tanár úrnak, s bemutatni a szereplőket. Azt szeretném bebizonyítani, becsületesség hogy a nem svájci eredet, nem nemzeti Szeretném, sajátosság, ha ma mindezt látná kedves tanár úr, s az osztályfőnöki órákon a becsületesség fogalmát hazai példával helyettesítené. Igen, hazai példával, mert tudom, az említett esetek nem speciális tarjáni szülemények, hanem a szocialista formálódásának ember útjelzői. — Hortobágyi — A becsület légkörében 1962. január 5. A játékteremben Amikor belépek gyárunk művelődési házának játéktermébe, még csak Jancsik Miska bácsival találkozom, ki szíves-lélekkel szolgálja ennek a helyiségnek fiatalját és öregebbjét egyaránt. • Nem fiatal ember már, nyugdíjas 1949-től, de itteni munkáját fiatalosan végzi, fáradhatatlanul rója a megszámlálhatatlan métereket a kis asztalok között. Azért is jöttem korábban, hogy betekintést nyerjek arról, hogy miként is indul meg az az élet ebben a jól felszerelt, mindennel ellátott játékteremben. Miska bácsit kérdezem a terem mindennapi életéről. Elégedetten válaszol: rendes emberek járnak ide. Meg vagyok elégedve velük. Szeretem is őket, hisz mint tudja 1954- től mindennap látom őket. Csak egy kifogásom van, — s mutat a ventillátorra —, hogy az nem működik, s bizony, ha már többen vannak igen sűrű a füst a dohányzástól. Szeretném, ha megjavítanák. Röpke pillantás a múltba, amikor egy egyszerű munkás nem tehette be a lábát ebbe az épületbe. Nem kell külön kommentár hozzá, hisz még Jancsik Miska bácsi is jól emlékszik vissza. Két szóval válaszol, mely mindent megmond. — Rossz volt. Ma egészen más a helyzet. Közben megérkezett az első látogató, aki még meglepetten néz körül, mert nem talál partnert. Miska bácsi persze már ismeri a mindennapos embereket, tudja kívülről, hogy kinek mi a kedvenc játéka. — Egy pillanat i s indul a szekrény felé, ahonnan pillanatok alatt előkerül az a három golyó, mely számtalanszor fogja zöld vászonnal körbe futni a bevont biliárd asztalt. Mind többen és többen jönnek, s már nyoma sincs az előbbi csendnek. Jancsik Miska bácsi fáradhatatlanul tesz eleget mindenki kérésének, de közben vigyáz arra is, hogy a játék megfeleljen a játékszabályzatnak. Némán búcsúzom tőlük. Még egy pillantást teszek a helyiségben lévők felé, s megelégedve távozom, azzal a tudattal, hogy a biztosított szórakozást dolgozóink ki is használják. Ifj. Pálfi László Ajándékozás Az év vége nemcsak a számadás időszaka, de az ajándékozás időszaka is. Egyetlen hónap sincs, amelyre annyira jellemző lenne az ajándékozás, mint a decemberre. A nőbizottság ez alkalommal igen kitett magáért. Amellett, hogy a vállalat nagycsaládos dolgozói részére 240 db. ajándékcsomagot készített, nem feledkezett meg Felsőpetényi Gyermekotthon apró lakóiról sem. Ebben a gyermekotthonban ugyanis olyan gyermekeket nevelnek, akiknek a legkevesebb jut a családi örömökből, az apai, anyai csenek szeretetből, mert miszüleik, vagy olyan közeli hozzátartozóik, akik gondjaikba fogadnák őket. Nőbizottságunk lendkerekes autót, szekeres lovat, összeszerelhető repülőgépet, kockajátékokat, barkácsoló készletet és összesen tizenegy különböző ajándékot juttatott el a Felsőpetényi Gyermekotthonnak. A nőbizottság a területi nőtanáccsal közösen megajándékozta a gyártelepen lakó, magukra maradt idős néniket is. Részükre 18 db 100 forint értékű élelmiszercsomagot készítettek és azt egy délutáni uzsonna keretében nyújtották át a gyártelep idős lakóinak. Az ajándékozás után kiszes leányok kísérték haza a a meghívott idős néniket.