Tarjáni Acél, 1964 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-01 / 1. szám

A Salgótarjáni Acélárugyár Portbii­itségórak lapja_______ ^——­ 1964. JANUÁR 4. XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­­RA: 30 FILLÉR Biztató lendülettel láttunk munkához az újév első munkanapján Export­gyártás az első napon • Svájcnak ásó Kolumbiának kapa - Afrikának szeget gyártunk Az ünnepi csendesség után üzemeinkben újra felzúgtak a gépek január 2-án reggel, hogy új tervek, új feladatok megvalósításán munkálkodja­nak dolgozóink. Munkakezdésnél megteltek az üzemek, minden dolgozó elfoglalta beosztásának meg­felelően a helyét és az elmúlt évi eredmények tudatában új lendülettel, fokozott akarat­erővel kezdték meg tevékeny­ségüket. A kovácsológyár A- üzemében gyorsan felzúgtak a motorok, a sajtolok és légkala­pácsok működésbe kezdtek, hogy biztosítani tudják azokat a termékeket, amelyeket az új évi rendelések elő­írnak. Bakacsi elvtárs tájékoztatott a január havi programról, mely szerint mintegy 4600 db magyar fejsze, közel 2000 db MÁV csákány legyártásával kezdik az év első napjainak termelését. Svájc részére csaknem 3800 darab kovácsolt ásót kell le­gyártani, míg kolumbiai igénylés szerint több, mint 6 és félezer kapa elkészítése válik szükségessé év elején. A huzalműnél ugyancsak serényen dolgoztak már, ami­kor odaértünk, s érdeklődé­sünkre a vezetők elmondot­ták, hogy az első negyedév tervei nem nagyobbak az elmúlt év utolsó negyedévinél, de a tervek jobban a mun­kaigényesebb termékek gyártása felé tolódnak el. A szervezőben már az első napon export anyagok gyár­tását kezdték meg. A horgany­­zóban belföldi anyagok gyár­tásával indulnak, de már az első negyedévi programnak megfelelően. A bútorrúgóké­szítők ugyncsak belföldi ren­delést igyekszenek kielégíte­ni, majd ez után export ren­delésre való gyártást ír elő a program. A bútorrúgó üzemrész dol­gozói előtt is nagy feladat áll ez évben. Hiszen, ha figyelembe­­vesszük, hogy naponként 10 tonna körüli mennyi­ségű árut kell legyár­taniuk. A hideghengermű dolgozói az elmúlt év nagy hajrája után az első napokon tételes lemaradást pótolnak, mivel népgazdasági érdeket szolgáló rendeléseket nem tudtak le­gyártani alapanyaghiány miatt. Az Ó­év utolsó napjai­ban érkezett meg a szükséges alapanyag, így az új év első napjain e tételek kielégítését végzik el. Természetesen e mellett az ez évi program­ból exportanyagok gyártásá­val is megindultak, s január közepével a teljes program­nak megfelelően végzik mun­kájukat. Elmondhatjuk, hogy dolgo­zóink jó lendülettel vették az új esztendőt, s reméljük, hogy a növekvő feladatok mellett megfelelő mértékben növek­szik a teljesítmény is és emel­kedik a termelékenység. Minden termelő esemünk sikerrel zárta az évet Az eredmények végső összegezésétől mennyiségben 100*6, értékben 101*5 százalékos eredményt várunk Teljesítettük 1963. éves ter­melési tervfeladatainkat, pe­dig mint ismeretes, az év kez­detén különféle alapanyag­ellátási nehézségek miatt ko­moly lemaradások következ­tek és nem kis erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a lemara­dásokat pótoljuk. Előzetes számítások szerint a vállalati terv teljesítés mennyiségben 100,6 százalék, értékben 101,5 százalék körül várható. Ha gyárrészlegenként vizs­gáljuk az 1963. évi tervtel­jesítéseket, úgy megállapít­hatjuk, hogy minden termelő gyárrész­legünk sikerrel zárta az évet. Ezen felül figyelemre méltó az is, hogy néhány termék­­csoport kivételével, melyek: rúdacél, magasszilárdságú acélhuzal, gépalkatrészek mezőgazdasági­­, minden egyéb termékcsoportból telje­sítettük a te­rv­kötelezettsé­günket. A huzalmű dolgozóinak jó munkáját tükrözi, hogy egyes termékekből —, melyekre a népgazdaságunk is igényt tart — többletet gyártottak. Ezek bútorrugó, huzalféleségekből és szegből tevődtek ki. A fémbevonó üzem már de­cember 5-én, a bútorrugó­gyártó üzemrész dolgozói pedig december 7-én tel­jesítették éves tervüket. A szegüzem december 27-én fejezte be éves tervét és az év végére mintegy 200 ton­nás túlteljesítést ért el. Minden jó, ha a vége jó! Ezt mondhatják a hideghen­germű dolgozói. Az III. negyedév végén még kevesen bíztak ab­ban, hogy az év végére teljes mértékben letör­­lesztik a tervvel szembeni adósságukat. Nehéz körülmények között ér­ték el az év végére kiala­kult termelési eredményeiket és az üzem kollektívájának a lehető legnagyobb összefo­gására volt szükség ahhoz, hogy az eléggé feszített ter­vüket teljesíthessék. jén A negyedik negyedév elő­vállalásokat tettek hengermű dolgozók a lemara­­­dás behozására. Nos, lelkes, jó munkájukkal bebizonyítot­ták, hogy nem ismernek le­hetetlent. Állták szavukat. A kovácsológyár már de­cember 23-án teljesítette az éves tervét. Mind az A-, mind a D-üzem túlteljesítést ért el és a B-üzemrész is csak ab­ból a cikkcsoportból maradt le, amelynél alapanyagellátá­si nehézségei voltak. Meg kell említenünk azt is, hogy a csavargyár december 14-én befejezte az éves ter­vét és közel 200 tonnával ter­meltek többet éves tervüknél. Ha figyelembe vesszük, hogy a kovácsológyári termékek többségének értéke, árbevéte­le kedvezőnek mondható, ak­kor már biztosra vehetjük, hogy értékbeni teljesítésük is a tervezett felett lesz. A vasöntöde gyárrészlegnél is sikerekről számolhatunk be, mert éves tervüket már december 21-én teljesítették. A vasöntödéről szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy egész évben ütemesen ter­melt és minden hónap­ban teljesítette tervfela­datát. Az Acélöntöde dolgozói, ha sok erőfeszítés árán is, siker­rel fejezték be éves tervüket. Pedig évközben ott is akad­­ak problémák, melyek aka­dályozták a termelést, de jó munkájuk révén sikerrel ol­dották meg a feladatokat. Mindent összevetve, már most megállapíthatjuk, hogy vállalatunk dolgozóinak 1963 évi munkája eredményes volt. Ezeknek az eredményeknek eléréséhez nagymértékben já­rultak , hozzá jó munkájukkal a termelőgépeken dolgozók, a műszaki dolgozók és a ki­segítő üzemek dolgozói is. Nehéz, fáradságos esztendőt hagytunk magunk után, de megérte a fáradságot. Két baráti nép közös újévi ajándéka Január 1-től megszűnt az útlevél és vízum a magyar-csehszlovák utasforgalomban Úti okmány: személyi igazolvány és betétlap A mi dolgozóink már meg­szokták azt, hogy minden új esztendő valami újat tartogat számukra, hogy minden év­forduló közelebb viszi az or­szág népét a jobb és boldo­gabb élethez. Most azonban az 1964-es esztendő fejlődő és gazdagodó életünk mellé egy eddig teljesen ismeretlen gyakorlattal is gazdagította az új esztendőt. Csehszlovákia és­ Magyarország népei között az elmúlt évek során már olyan elmélyült baráti kapcsolat alakult ki, hogy 1964 janu­ár 1-től megszüntethették az útlevél és vízum rendszert a magyar és csehszlovák utas­­forgalomban. Salgótarján dolgozói, köz­tük a mi­­ üzemünk dolgozói is n­agyra értékelik ezt az in­tézkedést. Mi, akik itt lakunk a határ mentén, örömmel fogadjuk, hogy a magyar és csehszlovák vezetők legutób­bi tárg­yalásairól kiadott kö­zös közlemény leszögezte: „A két ország állampolgárainak megkönnyítik egymás országai­ba útlevél nélküli utazását, az utazáshoz kedvezőbb fel­tételeket biztosítanak. Mind­ez növeli majd a kölcsönös látogatásokat és turistaforgal­mat, s megkönnyíti, hogy köl­csönösen jobban megismerjék a két országot és a szocializ­mus építését.” Ennek megfeleően a két or­szág kormányának képviselői 1963 december 11-én egyez­ményt kötöttek, amelynek ér­telmében: 1. 1964 január 1-től a két ország állampolgárai úticél és vízum nélkül utazhatnak egymás országába; 2. útiokmányul a személy­azonossági igazolvány felmu­tatásával érvényes betétlap szolgál, amely egy évre szól, és harmincnapos tartózkodás­ra jogosult; 3. a betétlapokat Budapes­ten a kerületi, vidéken a já­rási rendőrkapitányságok ál­lítják ki; 4. az utazóknak tartózkodási költségeik fedezésére a Ma­gyar Nemzeti Bank fiókjai forint befizetése ellenében a szükséges mennyiségű cseh­­sz­lovák koronát bocsátják rendelkezésre; 5. az IBUSZ képviseletei az utazások előkészítésének és lebonyolításának megkönnyí­tésére az utazók kívánságára a továbbiakban is a közönség rendelkezésére állnak. Részletes felvilágosítást a megjelölt rendőrkapitánysá­­gok és az IBUSZ irodák ad­nak. Ezek a gondosan megfogal­mazott szavak mindkét nép részére olyan példátlan új­évi ajándékok, amelyek őszin­te örömmel töltik el a dol­gozókat. Ezekkel az intézke­désekkel mind a két nép kormánya teljes bizalmat adott az utasforgalomnak. Egy pillanatra sem szabad te­hát visszaélni a megeggyezés nyújtotta lehetőségekkel. A rendelkezés minden pontját a legteljesebb tiszteletben kell tartanunk, hogy a korlátozás nélküli szabad m­­ozgás minél tágabb teret biztosítson, s a jó szomszédi viszony tiszte­­letben tartása további enged­ményekre nyújtson lehetősé­get. Pályázati felhívás szocialista brigádjaink életének feldolgozására A Tarjáni Acél szerkesztő­sége irodalmi pályázatot hir­det az üzemekben tevékeny­kedő szocialista brigádok éle­tének feldolgozására. Sok ér­tékes, „megbújt’’ tapasztalata van már brigádmozgalmunk­nak. A pályázat célja, hogy ezeket a nagyrészt ismeretlen tapasztalatokat irodalmi eszkö­zökkel felszínre segítse. A pályázóknak a mindennapi életből ki kell szűrniök azo­kat a módszereket, amelyek elterjesztésével elősegíthetjük az emberek szocialista formá­lását, a munkában való helyt­állást, a művelt emberré vá­lást és a társadalmi haladás magasztos ügyét. Felszínre kell hozni azokat az új jel­lemvonásokat, amelyek gon­dolkodásában, tulajdonságá­ban, magatartásában szocia­listává teszik az embert és követendő példaként szolgál­hatnak gyárunk összes szocia­lista- és munkabrigádjainak a további helyes út megvá­lasztásához. A pályázaton részt vehet gyárunk valamennyi dolgozó­ja. Az írásmű 120 gépelt sortól 200 gépelt sorig terjedhet, s mindegyik külön-külön bri­gád életével foglalkozzon. A legjobb írásmunkákat pénzjutalomban részesítjük: I. díj: 1000 Ft. II. díj: 600 Ft. III. díj: 400 Ft, ezenkívül három darab negyedik díjat, egyenként 200—200 forinttal jutalmazunk. Beküldési határidő 1964. áp­rilis 4. Az év első munkanapján út­nak mánya indul az év első szállít­ TARTALOMBÓL DOLGOZÓINK NEVELÉ­SÉBEN JÓ MUNKÁT VÉGZETT A TÁRSADAL­MI BÍRÓSÁG A TÉLI IDŐSZAKBAN FOKOZOTTABB GONDOT FORDÍTSUNK A MEG­HŰLÉS ELLENI VÉDE­KEZÉSRE ÜNNEPÉLYES CSENDBEN FELKÉSZÜLTÜNK A TÉLRE NYILATKOZIK AZ ÜZEMI TANÁCS ELNÖKE JÓL A vasöntöde dolgozói is kitettek magukért. A képen: mun­ka közben a Hirsbrich-brigád A közös összefogás és lelkes munka meghozta eredményét DECEMBER 28-RA BEHOZTA LEMARADÁSÁT A HENGERMŰ — AZ ÉV UTOLSÓ NAPJÁRA ÉVES TERVÜKET IS TELJESÍTETTÉK — Majdnem félévi meg­feszített munka eredménye­képpen sikerült a hideghen­germű dolgozóinak behozni azt a csaknem ezer tonnás lemaradást, mely 1963 első félévében keletkezett. A ha­talmas versenyfelhívás nyo­mán az üzem, párt, szakszer­vezeti és gazdasági vezetői tervet dolgoztak ki annak érdekében, hogy mikép­pen lehetne e nagymérvű lemaradást behozni. A terv ismertetése után a dolgozók egy emberként csat­lakoztak ennek megvalósítá­sára. Az azóta eltelt idő alatt hétről hétre csökkent az üzem lemaradása és december 28-án elérkez­tek ahhoz a boldog pilla­nathoz, hogy mentesíthet­ték magukat népgazdasá­gunk iránti adósságtól. Menetközben az üzem mű­szaki vezetői több módosító intézkedést is kidolgoztak és úgy irányították a termelés menetét, hogy ahol kellett át­szervezéseket alkalmaztak, át­csoportosítottak, s ehhez párosult a fizikai dolgozók jó hozzáállása, melyen keresztül megszü­lethetett a nagy ered­mény, hogy behozták lemaradásukat. Amikor e nagyszerű telje­sítményről számolunk be, fel­tétlen meg kell emlékezni azokról is, akik ehhez az eredményhez közvetve járul­tak hozzá és biztosították azo­kat a feltételeket, melyek ál­tal zavartalanul végezhették hengerészeink munkájukat. A Gyegó és TMK dolgozóit is dicséret illeti, mert mindkét szerv maxi­mális tevékenységet fej­tett ki a zavartalan üzem­­biztonság érdekében, s ezen keresztül nagy részt vállaltak a nagy feladat meg­valósításában. Az óév utolsó napjaiban a hengermű dologzói már a na­pi tervek teljesítésén fáradoz­tak, s ezek sikeres teljesíté­sével biztosítani tudták azt is, hogy az üzem eleget tett éves tervfeladatainak is. Amiről egy félévvel ezelőtt még csak fenntartásokkal és félve mertünk beszélni, az ma már valóság. S hogy ez sikerülhetett, az a henger­mű dolgozóinak jó munká­ját, kollektív összefogását és népgazdaságunk fejlődése iránti felelősségérzetét tük­rözi.

Next