Tarjáni Acél, 1969 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1969-09-19 / 38. szám

2 Munka után az iskolapadban Sok törődést igényelnek az ipari tanulók — A tudás minndenkinek előny — Szilárd elhatározás — jó eredmény nek. A szeptember hónap a tanév elejét jelenti a gyerekekszülőknek egyaránt. A gyárban megjelentek a tanműhelyben és az üzemekben a gépek köizött csetlő-botló, kíváncsiskodó elsős ipari tanulók. Egyelőre még csak a leendő szakmájuk nevében biztosak „Lakatos leszek! Esztergályos leszek! öntő leszek!’’, de vajon jól választottak-e? Ezt kérdeztük meg a kezdés után egy elsős öntőtanulótól: Az öntöde Egy napot dolgozott a gyárban Faragona József. Szinte nem hittünk a fülünknek — hiszen az öntőszakma nem a felkapottak közé tartozik — ahogy nyilatkozott. „Gyárlátogatás során jártam először öntödében, és nagyon megtetszett. Zagyvapálfalvi vagyok, édesapám vájár volt. Bizony nagyon sokan akartak lebeszélni az elhatározásomról, hogy öntőszakmunkás legyek. Az első nap minden tetszik, és remélem, nem lesz problémám, igaz a bizonyítványom jobb is lehetne, de majd igyekszem” Arról nem is tudott, hogy plusz 250 forint ösztöndíjat ad a vállalat. Ügyelni kell, hogy ne csalódjon. Az évnyitók látványos, szép ünnepélyek. Elképzelni sem lehet másként. Díszbe öltözött gyerekek, mamák, papák. Az ünnepélyes évnyitó pótlásaként mi köszöntjük az „öreg” iskolásokat, az esti és levelező tagozatosokat. Akik ismét megkezdenek egy évet, elkezdenek újra tanulni, bizony nekik is kellene évnyitót tartani. Díszesebbet és ünnepélyesebbet, s ott nem az új tanévnek, de nekik tisztelgünk. A munkaügy i munkaügyi főosztályon osztályvezető Szabó Károly. Az egyik legkitartóbb iskolás, technikumot is levelező tagozaton végezte, és most a Budapesti Műszaki Egyetem utolsó éves hallgatója, akinek már sikerül. „Gyerekkori álmomat valósítom meg azzal, hogy gépészmérnök leszek. Azt is tudom, hogy a munkaszervezés teljes értékű embert kíván, a fejlődéshez több tudásra volt szükség. Végül jobb életszínvonalat akarok biztosítani a családomnak, és ahhoz, hogy én többet kapjak, adni is kell, munkámat megbecsülik, a sok Felsőfokú Pénzügyi és Számviteli Szakiskolába jár a központi bérosztályról Tótok Teréz. A közgazdasági után egy ideig fizikai munkásként a bútorrugó-készítésnél dolgozott, de egy év múlva a bérosztályra került. Miért tanul? — kérdezzük tőle. „Már az érettségi után szerettem volna, de nem volt lehetőségem. Nagyon érdekel, de nagyon nehéz az iskola, csak egymásra vannak utalva az ott tanulók, nincs kivel konzultáljunk. A munkatársak a segítséget megadják, mindig fel tudok készülni időben. A November 7 szocialista brigád tagjai is sokat drukkolnak vizsgák idején, utána beszámolok mindenről”. A KSZGY Akiknek még nehezebb, azok közé tartozik a KSZGY esztergályosa, Wendler Béla. harmadikat végezte a Gépipari Technikumban, és kitűnően tanult. Pedig neki nem drukkolt a brigád, mindig két műszakra járt, és a váltótársa jóindulatának köszönheti a lehetőséget az iskolába járásra. És mégis miért? — „Szükségesnek tartom, előbb nem volt lehetőségem, de mindig nagyon érdekeltek a műszaki problémák, és nagyon szeretnék jól érettségizni. Elég nehéz munka mellett. Itt akarok maradni továbbra is az üzemben, megszoktam a gyárat.” Igaz „rendelet” nincs rá, de az üzem vezetői biztosan segítenek — kicsivel többet — és a negyedik évre legalább az állandó nappalos műszakot biztosítják, hogy a befejezés is jó legyen, hisz a vállalat mellett ez a részleg érdeke is. A huzal ma kis vékony lány a szegcsomagolóban Benkő Olga. Szintén délután találjuk meg, gimnáziumba jár, negyedikes. Mi a célja, miért tanul? — kérdezzük. „Az iskola után valahogy nem ment, főleg nemtörődömség volt az oka. A gyárban aztán kicsit megkomolyodtam, és szükségesnek éreztem, hogy tanuljak. Az is igaz, elég gyenge vagyok, és nem tudom meddig bírom az itteni munkát. A 18 év betöltése előtt a kalkuláción voltam kisegítő. Szívesen odakerülnék, de még határozott elképzelésem nincs.” Szeptember kezdetén mi nem a gyerekeket, szülőket, pedaagógusokat köszöntjük, hanem „diákjainkat.” Mutattunk néhány embert, hogy figyeljenek rájuk. Köszöntjük a segítséget váró ipari tanulókat, akikkel nagyon sokat kell törődni, mert ők lesznek az új munkások. tanulással eltöltött nem volt hiábavaló.” A bérosztály éjszaka Akit érdekel Tájékoztató a csökkent munkaképességű dolgozókkal kapcsolatos rendelkezésekről Kormányunk intézkedéseket tett 1968. január 1-i hatállyal a csökkent munkaképességűek helyzetével kapcsolatban. A megjelent rendeletek a csökkent munkaképességű személyek helyzetének rendezésével kapcsolatos társadalombiztosítási kérdések szabályozásával foglalkoznak. A munkaügyi, egészségügyi, pénzügyminiszter 1/1967 (XI. 22-i MVM— EüM—PM számú együttes rendelete dönt a csökkentett dolgozók munkaképesséhelyzetének rendezéséről. A rendelet többek között kiterjed arra, hogy kik tartoznak a csökkent munkaképességű dolgozók közé, továbbá a csökkent munkaképességű dolgozók ciójával kapcsolatos rehabilitávállalati feladatokra. Szintén a rendeletben szerepel a munkaképességűekkel csökkent foglalkozó vállalati bizottságok szervezésének és működésének szabályozása. A munkaképesség-csökkenés mértékének megállapítását is szabályozza, és az ehhez szükséges orvosi vizsgálatot a vállalat szerint illetékes Munkaképesség Csökkentést Véleményező I. fokú Orvosi Bizottságtól (rövidítése: MACSZ) kéri. Gondoskodás történik a csökkent munkaképességű dolgozó szakmai képzése terén is. A rendelet értelmében kell eljárni a munkaviszony felmondása kiegészítés esetén; a keresetmegállapításának és folyósításának szabályai, betartásánál; a szociális segélyeknél; az átmeneti segélyeknél és a rendszeres szociális járadéknál. Külön kitérnek a rendelkezések a gümőkóros csökkent munkaképességű dolgozók helyzetére. Az egészségügyi miniszter 50/1968. (Eü. K. 17) Eü. M. számú utasításában dönt a fenti rendeletek egyes rendelkezésének végrehajtásáról. Vállalatunknál ez a téma elég sok dolgozót érint és a gyakorlat azt mutatja, hogy dolgozóink nincsenek minden esetben tisztában a rendeletek adta lehetőségekkel, illetve több esetben helytelenül értelmeznek és nem vesznek figyelembe egyes részeket, kitételeket. Előző számunkban foglalkoztunk a rendelkezésekkel, teljes ismertetésére nincs mód a lapunk szűk terjedelme miatt, de feltétlen szükséges a közvetlen érdekelteknek és akit érdekel megismerkedni a helyzetükkel törődő rendeletekkel. A csökkent munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottság — melynek az elnöke Sólyom Kálmán, tagjai pedig Soós János a szakszervezet részéről, illetve dr. Szabó Lajos üzemorvos — valósítja meg az ismertetést. Szeptember és október hónapban, a szabad szombat után következő hétfőn délelőtt 12-től a bizottság valamelyik tagja ügyeletet tart a tűzoltószertárban. Itt az érdekeltek személyes felvilágosítást kaphatnak problémáikra és, hogy a rendelet értelmében milyen lehetőségeik vannak, kihez kell fordulni, vagy folyamodni. Az időpont lehetővé teszi, hogy a és éjjeles nappalos, délutános dolgozók is felkeressék és tájékoztatást nyerjenek egyéni problémáikban. Ezenkívül a munkaügyi osztályon bármikor ismertetést, felvilágosítást adnak. Az első ilyen alkalom szeptember 22-én lesz és nagyon fontosnak tartjuk, hogy érdekelt dolgozók éljenek az a lehetőséggel és tájékozódjanak. TARJANI ACÉL 1969. szeptember 19. Fiataljaink jelentős országos fórumokon Együtt az egész kohászat • Alapos elemző munka Versenyfelhívás a jubileumi évfordulók tiszteletére A közelmúltban két jelentős országos rendezvény zajlott le, ahol a mi fiataljaink itt képviseltették magukat. Először Miskolcon a II. országos kohász, olvasztár és hengerész ifjúsági találkozó zajlott le. A háromnapos tanácskozáson ott volt Patai József a nagyüzemi KISZ- bizottság titkára, valamint Fodor Mátyás, a kovácsológyár fejszegyártó brigádja részéről ési Valet József villanyszerelő. Az országos tanácskozáson 11 vállalat 41 fővel képviseltette magát. Megnyitó beszédet mondott Ribáníszky Róbert elvtárs, a KISZ kb titkára. Később előadás hangzott el az ifjúsági szocialista brigádok helyzetéről, szerepéről és feladatairól. LKM-kezdeményezés a A találkozóról Patai József, nagyüzemi KISZ-bizottság titkára röviden a következő összefoglalót adta: Igen tanulságos volt a háromnapos tanácskozás, hiszen a kohászati vállalatok közül ott voltak az LKM, a Csepeli Vas- és Fémmű, Ózd, a Székesfehérvári Könnyűfémmű, az Ajkai Alumínium Kohászat, a Borsodnádasdi Lemezgyár és marsi üzemek képviselői is. A megnyitó és vitaindító után három szekcióban beszélték meg a jelenlevők a feladatokat, mondtak véleményt és bírálatot a legkülönbözőbb kérdésekben. Hasznosnak tartom azért is a tanácskozást, mert tapasztalatcserét folytathattunk a KISZ kb 1968. februári és decemberi végrehajtásáról, határozatainak annak állásáról. Ezen kívül elfogadtuk azt a versenyfelhívást, amelyet az LKM fiataljai hirdettek hazáink felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére. A versenyfelhívás a kohászati iparágban dolgozó valamennyi ifjúsági brigádnak szól, így ebből ma is jelentős részt kívánok vállalni. Elöljáróban ennyit a Miskolc-I Csarnyik völgyben lezajlott háromnapos tanácskozásról, melynek folytatása — gondolom — jelentős eredményeket hoz majd." E«ető kérdések n A másik jelentős fórum, ahol vállalatunk képviseletében Kleinbaim Rezső villanyszerelő jelent meg, Budapesten a Csepeli Vas- és Fémművek művelődési otthonában zajlott le a II. országos ifjúmunkás parlament. Megyénket 6 fős delegáció képviselte a találkozáson. Megnyitót mondott Méhes Lajos elvtárs, a KISZ központi bizottság első titkára. Majd Ribánszki Róbert, központi bizottság titkára tartotta meg vitaindító előadását. A kb titkára röviden foglalkozott a fiatalok termelést segítő tevékenységével, a KISZ-szervezet érdekvédelmi munkájával, a fiatal szakmunkások bérezésével, az új lakás problémáival, házasulandói, valamint a lányok, asszonyok helyzetével. Segítséget nyújt A tanácskozásról küldöttünk Kleiban Rezső így vélekedik: Rendkívül érdekfeszítő témákkal és kérdésekkel foglalkozott az országos ifjúmunkás parlament. Az elhangzott vitaindító után négy szekcióban, foglalkoztunk a felmerülő problémákkal. A mi szekciónkban tunk, ebből 25-en 70-en velkértünk szót, de sajnos az idő rövidsége miatt csupán 14-en tudtak véleményt nyilvánítani. Hogy mit mondtam volna el hozzászólásomban? Elsősorban vállalatunk ifjúsági brigádjainak munkáját, fejlődését kívántam méltatni. Ki szerettem volna térni vállalatunk kollektív szerződésére is, amely a fiatal szakmunkásoknál veszi a tanulmányi figyelembe eredményeket és ennek függvényében állapítják meg a kezdők bérét. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kívántam foglalkozni, sajnos nem kaphattam rá lehetőséget, mvel az idő ezt nem engedte. Az első napon, megkoszorúztuk Csepelen Lenin szobrát, majd gyárlátogatást tettünk a Vas- és Fémműbe. Később a rendezők jóvoltából részt vehettünk a Hoffi show-műsoron, élveztük az Express ifjúsági zenekar ütemes számait. A második napon tovább folytatódott a tanácskozás munkája, melyről véleményem az, hogy nekünk ifjúmunkásoknak, KISZ-vezetőknek rendkívül sok segítséget nyújt az elkövetkező idők tevékenységéhez. szül«szervezeti *t»S 5yülések elé Szakszervezeti taggyűlésekre kerül sor vállalatunk minden mihelybizottságánal jövő hét szerdáján. A taggyűlésen napirendi pontként tárgyalják a kollektív szerződésbe foglalt pontok alakulását a nyereségrészesedés továbbá tükrében. Szó esik a szakszervezeti tagdíjak besorolásáról és ami rendkívül fontos napjainkban a munkavédelmi helyzet elemzéséről is. A különböző fórumokon az említett három témáról már sok szó esett. A szakszervezeti bizottság célja, hogy az említett témakörökben kikérje a tagság véleményét, meghallgassa , dolgozóink javaslatait, hogy az észlelt hiányosságokat rövid idő alatt megszüntethessék. l A tárgy fontosságára rátekintettel kéri a szakszervezeti bizottság, hogy szervezett dolgozóink minél többen vegyenek részt a taggyűléseken, nyivánítsanak véleményt, hogy a közös munkaben tovább eredményeképtökéletesedjék vállalatunk műhelybizottságainál az általános munka. fészül az 1970-71-eS tanév beiskolázási terve Huszonkét szakmában — kétszáz fiatal Még alig vette kezdetét az 1969—70-es iskolai év, de oktatási osztályunk már a jövőre gondol. Az előzetes tervezések alapján a következő tanévben 22 szakmában iskoláznak majd be fiatalokat. A tervek szerint az elektroműszerész és a mechanikai műszerész szakmákban érettségizett leányokat és fiúkat vesznek majd fel. A villanyszerelő, szerszámkészítő, géplakatos, valamint esztergályos szakmákban emelt szintű oktatás lesz. Az egyéb szakmákhoz, így többek között köszörűs, vasszerkezeti lakatos, Dieselmozdony lakatos, mérlegkészítő, csőszerelő, bádogos, hegesztő, kovács, asztalos, ács, szíjgyártó, szobafestő és mázoló, a 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat veszik fel. Ugyancsak ezzel az iskolai végzettséggel fogadják az öntő, kőműves, valamint hőkezelő szakmákban a fiatalokat. Az utóbbi három szakmában a tanulók a havonta járó béren kívül 250 forint ösztöndíjban is részesülnek. yvVA/y/vwwiiWV/wuwvv /w\A^A^\/WV\AX\A^\A^WVWV\/ Művelődés, szórakozás FILM: Szeptember 20-án este 6 órakor „Harc a sátánnal” című magyarul beszélő, szélesvásznú, szovjet filmet mutatjuk be. 22-én és 23-án ugyancsak 6 órakor kerül vetítésre „Az oroszlán ugrani készül” című színes, magyar filmparódia. RENDEZVÉNY: Holnap este 8 órakor kezdődik a nagyszabású Szegfűbál, mely hajnal 4 óráig tart. A bál hölgyvendégei egy egy szál szegfűt kapnak. Az estén a zenét a Sinus zenekar szolgáltatja. Ötven éve történt A bukás okaira! A Tanácsköztársaság 50.I éves évfordulója alfmkalmából sokoldalúan meghánytuk-vetettük a legkiemelkedőbb történelmi nevezetességű eseményeket. Az igazság az, hogy az elmúlt 50 év alatt volt időnk összegezni a Tanácsköztársaság eredményeit és hibáit, a leverésének okait. A történelem ilyen távlatából a Tanácsköztársaság ma élő harcosai és a történészek is könnyen egymáshoz rakják az összefüggéseket. Ezek mint tanulságok örök emlékezetűek maradnak számunkra. Az igazsághoz tartozik, hogy a Vörös Hadsereg északi hadjáratának sikereit vad gyűlölettel nézték, a magyar ellenforradalmárok, de ezek a győzelmek zavarokat okoztak a nyugati imperialista hatalmak terveiben is. Ez indította őket arra, hogy cselhez folyamodjanak. Azt ajánlották a takácskormánynak, hogy vonja vissza csapatait az északi fronton. Megígérték, hogy az északon kiürített terület ellenében a Tiszántúlon kétszer akkora területet adnak vissza, megkezdik a béketárgyalásokat Magyarországgal, és megszüntetik blokádot is, ami a tanácskozmány tényleges elismerését jelentette volna. Hamarosan megmutatkozot azonban, hogy mennyit ér az imperialisták ígérete. Kiderült, hogy a román burzsoáziának nincs és nem is vol szándéka kiüríteni és visszaadni a tiszántúli részeket. De nem tartották be az imperialisták azt az ígéretüket sem hogy a tanácskormányt meghívják a párizsi béketárgyalásokra. Sőt egyre nyíltabban támogatták a Tanácsköztársaság külső és belső ellenségeit Ebben az időben már nem csak Bécsben szervezkedtek Magyarországról ellenforradalmárok. megszökot Szegedet Horthy Miklós alatt hírhedt tiszti fővezérség banditái gyülekeztek és készülődtek arra, hogy a nagybirtokosok é nagytőkések hatalmának visszaszerzése érdekében munkások és szegényparasztok ezreinek vérével öntözzék Magyarország földjét. Szovjet—Oroszország ekko nem nyújthatott közvetlen segítséget a magyar Tanácsköztársaság védelméhez. A hét szovjet népet ugyanebben az időben minden oldalról ellenség vette körül. Összesen 14 imperialista állam betolakodó csapatai ellen vívta élethalálharcát. A gondjaival magára maradt magyar proletárság a szovjet néptől elszigetelten, egyedül küzdött a külső és belső ellenség ellen Minden erejét megfeszítette de nem tudott úrrá lenni a vele szembenálló jobboldal és imperialista erők felett. Elbukott a magyar Tanácsköztársaság. Elbukott annak az önfeláldozó és hősies küzdelemnek ellenére, amelyet a magyar munkásosztály, köztük a salgótarjáni bányászok és vasasok négy és fél hónapon át, mérhetetlen nehézségek közepette folytattak a proletárhatalom biztosulásáért és megerősítéséért. Azóta is sok szó esett a Tanácsköztársaság bukásának okairól. A derék idős harcosok a maguk sajátos területükön külön-külön is jól ismerik az okokat, de a nagy mindent átfogó képet a történelem összegezte. A magyar Tanácsköztársaság bukásának első és legfőbb oka a külső ellenség túlnyomó ereje volt. A nyugati imperialisták, a román és cseh sokszoros túlerővel csatlósokkal rohanták meg a szovjet néptől elszigetelt magyar proletárhatalmat. A bukás harmadik oldala a belső ellenség, mégpedig a jobboldali szociáldemokraták, a nagybirtokos és nagytőkés ellenforradalmárok aljas hazaáruló aknamunkája volt. Végül elősegítette a bukást az is, hogy a kommunistáknak nem volt még elég alapos marxista—leninista felkészültségük és kellő forradami harci tapasztalatuk. Bár szívvel-lélekkel, példátlan önfeláldozással harcoltak, s ők voltak a Tanácsköztársaság összes helyi intézkedéseinek kezdeményezői és végrehajtói, mégis komoly hibákat követtek el. Hibát követtek el azzal, hogy nem osztották fel a nagybirtokokat, de azoknak legalább egy részét a szegény parasztok között. Azután hiba volt az is, hogy a régi burzsoá államapparátus tisztviselői közül sokat benthagytak az új proletárapparátusban, s ugyanakkor a régi hadsereg tisztjeit is szinte válogatás nélkül vették át. Ezzel lehetőséget adtak arra, hogy belső bomlasztó és szabotázs akciókat fejthessenek ki a tanácshatalom kárára. Igaz, hogy ezeket a hibákat a nisták már kommun Tanácsköztársaság harcai idején kezdték felismerni. Ezeket a hibákat ki is tudták volna javítani, ha erre idejük lett volna, ha a külső ellenség támadása és túlnyomó ereje ezt meg nem akadályozza. A hibák ellenére azonban a magyar Tanácsköztársaság rövid négy és fél hónapos fennállása a magyar nép történetének egyik legragyogóbb és legjelentősebb fejezete volt és marad. o. B.