Tarjáni Acél, 1975 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-06 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIV. ÉVF., 1. SZÁM ARA: 30 FILLÉR 1975. JANUÁR 6. Az első munkanap krónikájából Dolgozóink fegyelmezetten, bizakodva láttak munkához Néhány nappal ezelőtt a jól végzett munka tudatában búcsúztattuk az óesztendőt, és léptük át egy még remény­­teljesebb év küszöbét. Olyan szakaszba léptünk most, amelyben bizakodva nézhetünk szabadságunk 30. évfordu­lója elé. Január elsejével olyan évet kezdtünk, amelyben felelősségteljes munkával készülünk a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára, a IV. ötéves terv eredmé­nyes befejezésére. Olyan évet kezdtünk, amelyben minden bizonnyal új sikerekkel gazdagítjuk majd szocializmust építő hazánk eddigi eredményeit. Ilyen gondolatok közepet­te látott munkához vállalatunk kollektívája az új esztendőben. Korán reggel hosszú so­rokban érkeztek a dolgozók a Malinovszkij úton az üzem­be. A műszak megkezdésekor több üzembe ellátogattunk, és érdeklődtünk — sportnyelven szólva — sikerült-e a rajt? A legnagyobb termelő gyárrészleg vezetője, Vágvölgyi Tivadar vette át a szót. Még sikeresebben — Minden üzemrészünkben fegyelmezetten munkához lát­tak a dolgozók — kezdte gyárrészlegvezető. Az új beren­­­dezések — horganyzósor, pá­coló — is beálltak a­ termelésbe. Jelenleg nincsenek alapanyag­­gondjaink, és ez remények­re jogosít fel bennünket. Az év első munkanapján több nagy hazai megrendelőnek Buda­pesti Csavarárugyár, ÉPTEK, állítunk elő húzott hatszög­­acélokat és huzalokat. A hideghengerműben, ahol az elmúlt év jelentős részé­ben alapanyagniannyal küz­döttek, szintén bizakodva lát­tak munkához a hengerészek. S­ropka László, a gyárrészleg főmérnöke válaszolt kérdé­sünkre. — Reméljük, hogy sikere­sebb lesz az 1975-ös esztendő, mint az óév volt — kezdte szavait Hopka László. Az el­múlt év utolsó negyedében ja­vult a­­ hideghengermű telje­sítménye. Éppen ezért merjük remélni, hogy a jobb alapa­nyag-ellátással úrrá leszünk a gondokon. Az év első munka­napján a Hajdúsági Iparmű­veknek, az ELZETT vasáru­gyár budapesti és soproni gyáregységének különböző szalagacél-féleségeket, a Du­nai Vasműnek pedig pántoló szalagot gyártunk. Arra tö­rekszünk, hogy a hazai meg­rendelőknek az eddiginél is ütemesebb szállításokat vé­gezzünk. A két hidegüzem után a kovácsológyárba látogat­tunk. Halász Árpád, a gyár­részleg főmérnöke röviden vá­zolta az új esztendő indulá­sának körülményeit. Jó előkészítés — Az átmenetet igyekez­tünk jól előkészíteni — han­goztatta Halász Árpád. Ép­pen ezért most annál kön­­nyebb volt az indulás. Az év első munkanapján megkezd­tük a talajmegmunkáló eszkö­zök gyártását. Hozzáláttunk a láncszemek sajtolásához, és a csuklóvib­la előállításához. Az előbbi terméket a miskolci, az utóbbit pedig a Győri Me­zőgazdasági Gépjavító Válla­latnak szállítjuk. A bányászat­ról sem feledkezünk meg. Ré­szükre görgőagyakat készítünk szállítószalagokhoz. Az új év első munkanapján Birkás Zoltánnal, a közlekedé­si és szállítási üzem­ek veze­tőjével is beszélgettünk. Át­gondolt válaszában így fogai­ ViclÁOit: — Üzemünk apraja nagyja készen áll a feladatok teljesí­tésére. Hozzáláttunk három export vasúti kocsi pakolásá­hoz. A szomszédos Jugoszlá­viába szalagacélt küldünk. Emellett természetesen a bel­kereskedelemről sem feledke­zünk meg. Jó néhány dolgo­zónk a közben alapanyagok­kal beérkezett 12 vasúti kocsi kipakolását végzi. Gépjármű­veink is ott találhatók a köz­úti forgalomban. Törökszent­­miklósra indítottunk két gép­kocsit, amely az új év első munkanapján azt a három targoncát hozza majd vissza, amelyek felújítás céljából voltak­ az alföldi mezőgépgyár­tó vállalatnál. Bekopogtattunk­ a rendésze­ti osztályra is. Itt Tóth István újságolta, hogy a délelőtti műszak rendben kezdődött. Nem volt későnjövő, a dolgo­zók fegyelmezetten munkához láttak. E rövid írásunkkal szerettük volna bemutatni az új év első munkanapjának néhány moz­zanatát. A krónika arról ta­núskodik, hogy vállalatunk dolgozói érett emberhez mél­tóan folytatják az alkotó munkát. Azt az alkotó mun­kát, amellyel az elmúlt idő­szakban is, már számos fel­sőbb szerv elismerését érde­melték ki. Persze­, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jövőben sokkal na­gyobbak lesznek feladataink. És, hogy ezeknek a felada­toknak eleget tudjunk tenni, mindenekelőtt az eddiginél is jobb munkaszervezésre, nagyobb fegyelemre és foko­zott takarékoskodásra van szükség. Hatékonyabban Vállalatunk szocialista ui­­gádjai önműveltségük emelé­sével, ismereteik bővítésével a fenti területeken még na­gyon sokat tehetnek. Sokat tehetnek, mert erre lehetősé­get nyújt a belső tartalék is. A XI. kongresszusra és ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulójára készülve akkor munkálkodunk jól, ha tudá­sunk legjavát nyújtva, növek­vő teljesítményekkel segítjük vállalatunk eddiginél is ered­ményesebb, hatékonyabb gaz­dálkodását. Demény László Lipták Tibor, a KSZGY Béke Szocialista Brigád vezetője szerszámgép-felújítást végez, egy tanuló segítségével As acélöntöde brigádjai A kishiper/zufi és6 fi­ s­zabadulá­si versenyről jelentjük méltón fejezték be as óévet A XI. pártkongresszus, il­letve a felszabadulás jubileu­mi, 30. évfordulója tisztele­tére indított szocialista mun­kaverseny első szakasza de­cember végén lezárult , a második szakasz most vette kezdetét, s egészen az év végéig, a IV. ötéves terv be­fejezéséig tart. A napokban lezárult versenyszakaszban a kohászati üzemek dolgozói, szocialista brigádjai nagyszerű er­edményt produkáltak — túlszárnyalták a tervezett 28,5 millió forintos eredményt. A kongresszusi és a felsza­badulási munkaversenynek jelentős a szerepe abban nagyszerű eredményben, amit a a vállalat 1974-ben elért : a kohászati üzemek termelése megközelíti a kétszázezer tonnát, a termelési érték pe­dig meghaladta a kétmilliárd forintot. Pedig sok nehézség­gel kellett megküzdeni a dol­gozóknak kezdve az alap­­anyaghiánytól a rekonstruk­ció, a különböző fejlesztési munkák okozta problémákig. De hogy mégis sikerült ilyen eredményt produkálni, az annak köszönhető, hogy a szocialista brigádok —­ a vál­lalat dolgozói — azonosultak a gyár céljaival, s áldozatké­szen cselekedtek, s úrrá let­tek a nehézségeken. Az áldozatkészség és a ten­­niakarás példáját nyújtották az acélöntőde dolgozói, szo­cialista brigádjai: november közepén még 200 ezer forint hiányzott az éves vállalás teljesítéséből, az év végére azonban pótolták az elmara­dást. Az óév utolsó napjaiban már túlteljesítést mutattak fel, s 2150 tonna acélöntvény helyett 2161 tonnát termel­tek. Ugyanakkor már arra is nagy figyelmet fordítottak, hogy biztosítsák a zökkenő­mentes átmenetet az új esz­tendőre. Az acélöntöde bri­gádjai méltón fejezték be az óévet, mert teljesítették vál­lalásukat, s a lehetőségeken belül többet is tettek attól, amit vártak tőlük. Salgótarján felszabadulásának 30. évfordulóján Ünnepély­esen átadták a korszerű husaspácolót és húsa­s horgany­sót A fejleszté­ új távlatokat nyitott meg a gyár gazdasági életében Mind a belső, mind a külföldi piacokon keresett termékválasztékot biztosít Aligha lehetett volna tisz­teletreméltóbb módon köszön­tetni Salgótarján felszabadulá­sának 30. évfordulóját, mint a gyár történetében nagyobb , félm­illiárd eddig leg­forin­tos költséggel megépült korszerű huzalpácoló és huzalho­rgany­­zó ünnepélyes átadásával. De­cember 23-án a délutáni órák­ban pattogós indulótól volt hangos az új huzalhorganyzó szépen kidekorált csarnoka. Az ünnepi emelvény előtt egy embermagasságú n­yitá>atnyi szám jelene, hogy a korszerű üzemek átadása a város felsza­badulásának keretei között ünnepélyes zajlik le. De az alkalomszerűen össze­állított elnökségi pulpitus felett végighúzódó hatalmas szalag már a­­ jövőre utalt, amikor a XI. kongresszus emblémáját átszelve jelzi, hogy a technika­ és a techno­lógia fejlesztésével biztosít­juk a termelés hatékonyságá­nak növelését. Az ünnepélyes hangulatú dekoráció azonban az em­lékezés tiszteletével kö­szönti mindazokat, akik harcoltak hazánk felsza­badításáért. A negyedik ötéves terv ke­rekében megépült huzalpácoló és huzalhorganyzó ünnepé­lyes átadásán megjelent Ku­rai József, a Kohó- és Gépi­pari Minisztérium megbízott­ja, Texusz János, a Vasas­szakszervezet képviselője, Lip­­ták Sándor, az MSZMP Nóg­rádi megyei Vizuusaiga gazda­ságpolitikai osztályának veze­tője és Liptak Ibzuva vezető tintára József, az meneti Frantisek Hala, a csehszlo­vák nagykövetség attaséja és Martalék Alajos, az INPRO- cég igazgatója is. A vendégeket és a gyár je­lenlevő dolgozóit Szilágyi Dezső, a nagyüzemi pártbi­zottság titkára üdvözölte. Az üdvözlő szavakat azzal kezd­te, hogy mindig kiemelkedő esemény, ha egy új gyár vagy üzem belép a gők sorába, hogy termelő egy se­­segítse a népgazdaság által megjelölt feladatok végrehajtását. A Salgótarjáni Kohászati üze­mek dolgozói ez alkalommal két egy­behangolt eseményt ün­nepelnek, mert a korszerű üzemek átadása egybeesik városunk, Salgótarján felsza­badulásának 30. évfordulójá­val. Amikor emlékezünk har­minc év eseményeire egyút­tal már a jövőre is gondo­lunk. Büszkék vagyunk épülő, szépülő városunkra. A több mint százesztendős gyárunk az elmúlt harminc év alatt évről, évre korszerűsödött és gyarapodott, de az egész fennállása óta a most átadás­ra kerülő korszerű üzemek beruházása a legnagyobb. A mai ígérjük — ünnepségünkön mondotta a pártbizottság titkára —, hogy a jövőbeni feladata­inkat az elmúlt évek eredményeihez méltóan végrehajtjuk. Kiemelkedő­vel készülünk munkasikerek­a párt XI. kongresszusára, hazánk fel­szabadulásának éves évfordulójánál és harminc­min­denben teljesíteni fogjuk ne­gyedik ötéves tervünk célki­tűzéseit. E gondolatok jegyé­ben adom át a szót Antal Gyula elvtársnak, vállalatunk igazgatójának. — A mai napon vállalatunk történetében jelentős ese­ményhez érkeztünk — kezd­te beszédét Antal Gyula elv­társ Vendégeink és dolgozó­ink jelenlétében szeretnénk megünnepelni új berendezé­­­­eink üzc­ xjti­ helyezését. En­gedjék meg, hogy ebből az alkalomból kicsit visszapil­lantsak fejlesztési tevékeny­ségünkre. A magyarországi vashuzal­­gyártás psnazajának­­ tekint­hetjük Salgótarjánt. Még 1881-ben helyezték üzembe itt a huzal- és szerszámgyárat, amely kisebb korszerűsítések­kel azóta is üzemel. Termelé­sünket az 1938. évi 19 500 ton­náról 1967-re már 100 ezer tonnára fokoztuk úgy, hogy a huzaimű alapterülete csak­nem változatlan maradt. A zsúfoltság, az elmaradott munkafeltételek és a válla­lattal szemben támasztott nö­vekvő igények egyaránt azt követelték, hogy az elavult technológiai rendszereken rekonstrukciót hajtsunk vég­re. Ennek keretében igyekeztünk m­ihez mérten lehetősége­korszerű, nagy teljesítményű, jó termelékenységű dezéseket telepíteni bőven­úgy, hogy ezzel egyidőben gyárunk munkakultúrája is lényegesen javuljon. Alapvető célkitűzésünk volt, hogy az elavult, a technoló­giai és munkvédelmi követel­ményeknek nem megfelelő kénsavas­ rendszerű inzal­­pácoló helyett egy program­­vezérlésű, vibrációs sósav­­regenerálóval egybeépített pácolót építsünk 135 ezer ton­na évi kapacitással. Az volt a törekvésünk, hogy emellett a húzóüzem ka­pacitását korszerű gépek és felcsévélő berendezések üzembe állításával 30 ezer tonnával tovább növeljük. Harmadszor, hogy a nagymér­tékű horganyzotthuzal-im­­port kiváltására új horgany­zóüzemet létesítsünk 14 500 tonna évi teljesítménnyel. És negyedszer, hogy a hideghen­germű gyártmányválaszté­kának javítása érdekében a nemesített 4000 t­onna évi, szalaggyártást telj­esí­tmén­­­nyel bővítsük egy ugyancsak korszerű új szalagnemesítő és polírozó berendezés beépí­tésével. Vállalatunk ezeket a célki­tűzéseket a Magyar Nemzeti (Folytatás a 3. oldalon) Antal Gyula, a vállalat igazg­atója ünnepi beszédét mondja. Elismerő oklevél a segítségért 4 brigádok művelődését szolgálja a tart tsz nyolcezer forintra Amikor az őszi rendkívüli időjárás a megsemmisüléssel fenyegette a termést az or­szág munkássága sietett a parasztság segítésére. Válla­latunk dolgozói is becsülettel kivették a részüket a hősies munkából. Ennek a munká­nak a bizonyítéka az az ok­levél is, amit a napokban kapott a vállalati szakszer­vezeti bizottság a tari Május 1. Termelőszövetkezettől. Dolgozóink a tari termelőszö­vetkezetben csaknem 300 munkanapot dolgoztak, s ez­zel mintegy 10 hold cukorré­pát ástak ki, illetve készí­tettek elő szállításra. A ter­melőszövetkezet nemcsak ok­levéllel, hanem több mint 8 ezer forinttal is elismerte dolgozóink munkáját. Ezt a pénzt a szocialista brigádok művelődésére fordítják.

Next