Tarjáni Acél, 1980 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1980-10-10 / 41. szám

1980. október 10. Rendkívüli munkavédelmi szemle Kielégítő a munkahelyi rend, de vannak javítanivalók Kisterenyén kedvező tapasztalatokat szerzett a szemlebizottság Amint arról már szeptember 19-i lapszámunkban be­számoltunk a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, KÖJÁL és a megyei üzemegészségügyi szakfelügyelőség szer­­­vezésében indított „Munkavédelmi és üzemegészségügyi he­tek” akcióprogramjának keretében rendkívüli vezérigazgató­sági munkavédelmi szemlék zajlottak le a vállalatnál. A ki­bővített balesetelhárító és üzemegészségügyi szemlének alap­vető célja volt az üzemi balesetek megelőzésére irányuló te­vékenység fokozása, a biztonságos munkakörülmények to­vábbfejlesztésével kapcsolatos tennivalók kiszélesítése és a sajátos konkrét feladatok meghatározása. A kovácsoló és öntöde gyárrészleg, valamint a huzalmi gyárrészleg rendkívüli szemléjének tapasztalatairól már be­számoltunk. Most a kisterenyei gyáregységben végrehajtott rendkívüli szemle tapasztalatairól szólunk. A rendkívüli vezérigazgató­sági munkavédelmi szemle részvevői számos megállapí­tást foglaltak jegyzőkönyvbe a szemleút tapasztalataként, egy­ben előírták, hogy a kifogásolt témában milyen határ­időre kell konkrét intéz­kedést tenni. így például kifogásolta a bi­zottság, hogy a csőgyártó soron a szalagvégtelenítő hegesztésé­nél nem megfelelő a szem vé­delme. A csőhorganyzóban a savszivattyúk villamosener­­gia-ellátását ideiglenesen ká­bellel biztosítják. Intézkedtek a védőszemüveg használatára, illetve az ideiglenes kábel le­szerelésére s az energiaellátás szabványban előírt módon való biztosítására. A bizottság kifogásolta, hogy a kompresszorházban öltöző­­szekrénynek használt három­ajtós szekrény áll. Azonnali intézkedést írtak elő ennek a helyzetnek a megváltoztatásá­ra, mivel a kompresszorház­ban öltözködni nem szabad, s ott a kezelőszemélyzeten kívül más nem tartózkodhat. Az új üzemben a szemlé­vel egy időben megvizs­gálták a beruházással kap­csolatos munkavédelmi hi­ányosságok pótlásának helyzetét is. A beruházási osztálynak fel­hívták a figyelmét, hogy a betolókocsik átalakítása, sav- és lúgfeltöltés megoldása, a a Davis-daraboló emulziótar­tó átépítése, s az anódkosarak kiemelésének megoldása ér­dekében intézkedjen. Több észrevételt tartalmaz a jegyzőkönyv a szociális lé­­­tesítményekkel kapcsolatban. A túlzsúfolt fürdő­ öltözők bő­vítésének lehetőségeit meg kell vizsgálni, a tüdőkben a hiány­zó lábrácsokat pótolni kell. Az üzemi étkezdében az üzemor­vos­­ kifogásolta, hogy a sze­mélyzet az ételmintavételt nem adminisztrálja. Itt azon­nali intézkedést és a folyama­tos mintavétel gyakorlatát ír­ták elő. A szemlebizottság előírta, hogy a gyáregységben olyan helyiséget kell kialakítani és felszerelni, hogy ott az elsőse­gélynyújtásra szorulókat lehessen látni. Egyben itt ol­d­­danák meg az üzemorvosi ren­delést is. Ezzel a témával kap­csolatban kifogásolták, hogy hiányos az elsősegély­nyújtó szer­vezet. Meg kell oldani, hogy minden műszakon legyen mindkét üzemegységben egy-egy képe­sített elsősegélynyújtó. Ugyan­akkor a segélyhelyeken ki kell függeszteni az elsősegély­­nyújtók névjegyzékét. A szemlebizottság általános megelégedéssel állapította meg, hogy a kisterenyei gyár­egység mindkét üzemének te­rületén kielégítő a munkahe­lyi rend. Jól esett látni a rendet, a tisztaságot és fegyelmet, amely önmagában is sok baleset bekövetkezését elő­zi meg. Mindez nyilván összefügg az­zal is, hogy a gyáregység, az üzemi vezetés a termelési fel­adatok végrehajtása mellett rendszeresen foglalkozik a baleseti veszélyforrások fel­tárásával és azok elhárításá- Műszaki brigád sikeres munkaakciója Két éve húzódott már kovácsoló és öntöde gyárrész­­­legben üzemelő hőkezelő tálcáinak nemesítősor javítása. Ezek a tálcák különleges hőálló acélokból készültek, melyeknek beszerzése igen nehézkes, nem be­szélve arról, hogy drága is. Éppen ezért döntött úgy a „Pattantyús” műszaki szocia­lista brigád, hogy társadalmi munkában ismét használható­vá teszi a hőkezelő tálcákat. Az elmúlt napokban telje­sítették is adott szavukat. A kovácsológyár „B” üzemében az egyik orsós sajtón végez­ték el a 85 darab hőkezelő tálca egyengetését, javítását. A brigád férfitagjai —ti­zenhárman — közel hat­órás megfeszített munká­val teljesítették adott sza­vukat. Egy volt csoroszlya szerszám átalakítása révén rendbe hoz­ták az eldeformálódott hőke­zelő tálcákat, így most már ismét igénybe vehetik azokat a gyártás folyamán. Báli Nándor, a „Pattantyús” műszaki szocialista brigád ve­zetője kiemelte azt a segít­séget is, amelyet a szerszám­­készítő gyárrészleg dolgozói­tól kaptak. Ugyanis a régi csoroszlya szerszámot a szer­számkészítők alakították át olyanná, hogy azt sikeresen alkalmazhatták a tálcák ja­vításánál. Ezért a hasznos közre­működésért elismerés ille­ti a szerszámkészítőket. Ugyanakkor a brigádvezető hangoztatta azt is, hogy ilyen és ehhez hasonló munkákat szívesen végeznek, mert an­nak látják is hasznát, ered­ményét. Természetesen ennek a társadalmi munkaakciónak sikere nem csupán a nemesí­tősor üzemelésében érződik majd, hanem a költségek csökkenésében is. Követésre méltó Az anyagellátási főosztály vezetői fehérasztal melletti baráti beszélgetésre hívták meg a napokban a főosztály dolgozóit. Egyben meghívták a dolgozók hozzátartozóit is, mert itt a vezetés nem csak vallja, hogy ismerni kell a dolgozók személyes életét, problémáit, s törekedni kell az emberi kapcsolatok kiépí­tésére és erősítésére — hanem ezért cselekszik is. Az anyag­­ellátásnál dolgozók hozzátar­tozói hívták fel szerkesztősé­günket, s mondták el, hogy nagyon jólesett nekik ez a figyelmesség és bizalom, ami­vel az anyagellátás vezetői megtisztelték őket. Nekünk pedig az a vélemé­nyünk, hogy az ilyen mód­szerek gyümölcsözőek és kö­vetésre érdemesek. TARJANI ACÉL Hogyan lesz így üzletkötés? Az utóbbi időben többször elhangzik, hogy egyre az új exportpiacok főben, üzletkötések megszerző­létesíté­sében döntő szerepe van minőségnek, valamint a gyor­a­saságnak. A termelőüzemeket arra ösztökéljük: a kért min­tákat, próbatételeket a lehető legrövidebb idő alatt készít­sék el, hogy azokat továbbít­hassák a megrendelőnek. Az alábbi eset viszont en­nek az ellenkezőjét tükrözi. A gyári főportára négy karika szalagmintát adtak le még szeptember 26-án. A külde­ményt a METALIMPEX-nek címezték. Nyilván üzletkötés céljából kérték a szalagfélé­ket. Teltek, múltak a napok, s még október 6-án is ott ta­lálhattuk a főportán a DEXI­­ON-polcon elhelyezett minta­karikákat. A hideghengermű közben hetek óta sürgeti az export­­rendeléseket. Ilyen lassú ügy­intézés mellett azonban alig­ha lehet üzletet kötni. Nem beszélve arról, hogy a külföl­di érdeklődőben azonnal meg­rendül a bizalom, ha hetekig, esetleg hónapokig várhat a mintákra, melyekből esetleg mielőbb szeretne jelentősebb mennyiségeket vásárolni. Jó lenne minél előbb szakítani ezzel a régi helytelen, ké­nyelmes gyakorlattal, mert így lekéshetünk a sikeres gaz­dálkodás alapját képező üz­letkötésekről. — de — Pillanatkép a darulakatosoknál A közös célért — még jobban Jó munkájuk elengedhetet­len feltétele a gyár üzemében a biztonságos számos da­rumozgatással végzett tevé­kenységnek. A szerszámkészí­tők, a karbantartók is könnyű­szerrel mozgathatják a nehéz munkadarabokat, gépalkatré­szeket. Munkájukat a II. ne­hézségi fokozatba sorolták — ők a darulakatosok. Anélkül, hogy eltúloznánk a szerepüket, ennek a kis kol­lektívának a munkája na­gyon fontos a gyár számára. S nehéz és felelősségteljes mun­kát tekintve egyáltalán nem mindegy, hogy milyen is ez a kis kollektíva. A közelmúlt­ban változás történt a darula­katosoknál, irányításukat Ja­kab László művezető vette át, a brigád vezetését pedig Ispán Tibor. Velük beszélgettünk a feladatokról és a darulakato­sok helyzetéről. — Különösebb módosítás nem történt — mondta Jakab László. — A lényeg maradt. Figyelmünket a munkára, a feladatokra összpontosítjuk. Ha maradéktalanul teljesítet­tük a feladatainkat, csak ak­kor várhatunk mi is többet. Ezeknek a feladatoknak a megoldásában pedig a na­gyobb munkahelyi közösségen belül a szocialista brigádnak kell példát mutatnia. Ezt nem­csak elvárjuk a brigádtól, de támogatjuk is törekvéseiben. Ispán Tibor brigádvezető ve­szi át a szót: — Mi pedig igyekszünk megfelelni a bizalomnak. Mégpedig úgy, hogy teljesít­jük azt, amit vállaltunk, sőt még pótvállalást is tettünk a gazdasági munka eredményes­ségének növelése érdekében. A gazdasági feladatok meg­oldása mellett kellő időt for­dítunk a kulturális vállalások teljesítésére is. Rendszeresen látogatjuk a művelődési köz­pont rendezvényeit, s majd minden brigádtagunk olva­sója a letéti könyvtárnak. A darulakatos „Petőfi Sán­dor” Szocialista Brigád napló­ját lapozgatva a következőt olvassuk: „1980. évi pótválla­lások. Használt tartalék fel­újításával és beépítésével 30 ezer forintot takarítunk meg, színesfém visszavételezésével 10 ezer forintot stb. ...” — S ebből mennyit valósí­tottak már meg? — Jelentős részét már tel­jesítettük — válaszolt a bri­gádvezető. — Ez bizonyítja a brigád jó kollektív szellemét. Javában zajlik a vállalati kazántelep korszerűsítése, munkálatokat rövidesen meg­­­kezdik a CSŐSZER szakmun­kásai is. Ez tehát azt jelenti, hogy a műszerek, különböző technikai eszközök beépítése, szerelése szintén kezdetét ve­szi. Bizony nagyon fontos az, hogy a kivitelezők pontosan betartsák a határidőket, s ha­­ lehet, akár a tervezettnél akaratát. Igyekszünk azonban előbb is átadják rendeltetésé­n kívülállókat is bevonni a munkába. Ennek sikerére jó példa volt a szabadidő-park építése. Növelni szeretnénk a létszámot, elsősorban a fiata­lokkal. Talán, ha anyagilag jobban támogatnák őket töb­ben maradnának nálunk. — b. m. — A jó minőség létkérdés Helyzetünk, lehetőségeink, feladataink Ki ne bosszankodott volna már, amikor munka közben kicsorbult a csavarhúzó, az el­ső ásónyomnál elhajlott az ásó, vagy éppen az első lépé­seiknél levált a cipő talpa. A használhatatlanná vált ter­mék nemcsak bosszúságot okoz az embernek, hanem anyagi veszteséget is. Általában ilyen­kor jut az eszünkbe a minő­ség, az a tulajdonság, amiről ugyan sokat beszélünk azon­ban a hiányát csak akkor ér­zékeljük, amikor konkrét eset­ben a személyünket érinti. Azt már sokkal kevésbé érzékel­jük — sokan nem is törődnek vele , amikor ennek a fon­tos tulajdonságnak a hiánya olyan termékeket érint, amiket nem mi vagy egyáltalán nem használunk. Közös érdek A jó minőség pedig társa­dalmi követelmény és társa­dalmi érdek. Ha a terméke­inkben nem összpontosulnak azok a lényeges és hasznos tulajdonságok, amelyek ezeket a termékeket alkalmassá te­szik szükségletek kielégítésé­re, ezeket a termékeket nem lehet értékesíteni. Vagy leg­alább is jóval olcsóbban, mint azt szeretnénk. Ha az álta­lunk gyártott termékek hasz­nálhatatlanok, nem eléggé tar­tósak, méretpontosak, eszté­tikailag kifogásolhatók — s lehetne még sorolni — előbb­­utóbb kiszorulnak minden pi­acról. A piac törvényszerűsé­gei pedig egyre inkább érvé­nyesülnek : magasabb árral ismeri el a minőségileg kifo­gástalan, korszerű terméket, de elveti, visszautasítja a hi­bás minőségű, a mai kor igé­nyeinek nem megfelelő, kevés használati értéket tartalmazó árut. Szorító kényszerűség Érthető, hogy a vállalati pártbizottság programjában kiemelt feladatként szerepel a vállalat termékei minőségé­nek további javítása. A válla­lat gazdasági és politikai ve­zetése tudatában van, hogy a piacok egyre kritikusabb ér­tékítéletének csakis úgy tu­dunk eleget tenni, ha a gyár egész kollektívájával sikerül megértetni, hogy a minőség javítása és a termelési szerke­zet átalakítása életbevágóan fontos feladat, gyakorlati szük­ségszerűség. Erről azért is na­gyon indokolt beszélni, mert üzleti kapcsolataink egyre ki­­terjedtebbek olyan tőkés cé­gekkel, amelyek a minőség ér­tékítéletének és vizsgálatának magasabb fokán állnak, mint mi — s tőlünk is ezt követe­lik. Ugyanakkor lejár már annak az ideje is, amikor a hazai vállalatokkal „szocialista összeköttetés” alapján intéz­hetők el a minőségi kifogások. A feladatok ismeretében szá­mot kell vetni a helyzetünkkel is. S nemkülönben a lehetősé­geinkkel. Ha kizárólag a szám­adatokra utalunk, s az ága­zathoz tartozó vállalatokat te­kintjük, nem állunk helyén. Az viszont már rossz fi­gyelmeztet, hogy az első fél évben több észrevételt kaptunk termékeink minőségére. A gazdasági vezetés megtette az intézkedéseket, most a végre­hajtáson van a sor, mert ver­senyképességünket javítani kell. Milyenek a lehetőségeink a helyzet javítására? A válla­lathoz érkező alapanyagok mi­nőségi színvonala kétségtelenül behatárolja minőségfejleszté­si törekvéseinket. Az alap­anyagok tekintetében abban reménykedhetünk, hogy a kény­szerűbb gazdasági körülmé­nyek hatására az alapanyag­gyártó vállalatok minőségfej­lesztő munkája is lényegesen felgyorsult, mert a gyenge mi­nőségnek egyértelmű gazdasági következményei lesznek. Ez azonban ránk nézve is kény­­szerűség, amivel nekünk is számolnunk kell. Éppen ezért kell minden olyan lehetőséget kiaknázni, amellyel a gyártás során megőrizhetjük, vagy még inkább fokozhatjuk termé­keink minőségét. Komplex feladat Ennek a törekvésnek objek­tív és szubjektív feltételei van­nak. Könnyen belátható, hogy a minőségi színvonal csak a jószándékon, vagy nem­munkafegyelmen múlik. A ki­a­fogástalan és stabil minőség sokkal inkább a szakmai tudás és az erre alapozott technoló­giai fegyelem, egy általánosan magas színvonalú technoló­giai szemlélet eredménye. A tapasztalatok szerint a dolgo­zók tudását, technológiai, szakmai felkészültségét javí­tani kell, vagyis: a dolgozó­kat meg kell tanítani, fel kell készíteni a munka sajátos fel­adataira. Ugyanakkor azon­ban az érdekeltségi rendszer­nek is arra kell ösztönöznie, hogy hibás termék ne készül­jön. A minőségellenőrzési főosz­tály sokat tesz saját erejéből a minőségvédelem érdekében, azonban ez önmagában kevés. A termékek minőségi színvo­nalának emelése csakis egy komplex, közös feladatként jö­het számításba. Ezen az egész vállalatra vonatkozó közös ér­dekeltségű feladaton belül a MEF-nek sajátos — nem könnyű, a népgazdasági, vál­l­­lalati és egyéni érdeket képvi­selő — feladatai vannak. Ezek­nek a sajátos feladatoknak a végrehajtását pedig még olyan objektív gondok is nehezítik, mint az anyagi lehetőségektől behatárolt — de mind nélkü­lözhetetlenebb — vizsgáló műszerek beszerzése. A jó minőségű termékek gyártása létkérdés. Sok ága­­boga van ennek, amit a kö­vetkező időszakban próbálunk majd körüljárni — segítő szándékkal. Pádár András A kovácsoló és öntöde gyárrészlegben Horváth Pál műve­letközi ellenőr az exportra készülő csákányok gyártás köz­­beni ellenőrzését végzi. Az MTESZ-, KISZ-felhívás nyomán kilenc pályamunka zsűri előtt Az MTESZ, a Nógrád me­gyei KISZ-bizottság társszervvel együtt még több az év elején felhívással fordultak a megye gazdasági egységei­nek vezetőihez, dolgozói­hoz, KISZ-bizottságokhoz, az FMKT-szervezetekhez, az MTESZ és TIT tagegye­sületek vezetőihez. A felhívás lényege szakmai pályázat készítése, anyag- és energiatakarékossági témák­ban. A felhívásban a pályáza­tok beküldését október 1-i ha­táridőben jelölték meg. A napokban Balogh János­sal, a vállalat Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Taná­csa vezetőjével beszélgettünk, milyen eredménnyel zárult vállalatunknál a megyei fel­hívás. — A pályázati felhíváshoz csatlakozott üzemünk OMBKE, valamint FMKT-szervezete is — kezdte válaszát. — Kértük a gazdasági egy­ségek vezetőit, nyújtsanak támogatást azoknak, akik munkaterületükön pályáz­ni kívánnak. A gazdaságvezetés jutalomban részesíti azoknak a legered­ményesebb dolgozatoknak készítőit, akik a megyei zsű­a­rizésen érnek el helyezést.­­ A felhívás megjelenését követően számos fiatal mun­kához látott. Egyénileg és kollektívákban egyaránt több pályamunka készült. Október 1-ig 13 témajavaslat érkezett be. A pályázaton azok a ja­vaslatok szerepelnek legeredményesebben, ame­­­lyek éves szinten költség­­csökkentést, illetve mér­hető anyag- és energia­megtakarítást biztosítanak.­­ Bár a megyei szervek az értékelést most végzik, an­­­nyi azonban már bizonyos, hogy vállalatunknál sikerrel tevékenykedtek a részvevők. A vállalat gazdasági terőivel egyetértésben ve­m pályamunkát továbbítot­tunk értékelésre. Úgy vélem, mind a pályáza­tok számával, mind azok tar­talmával elégedettek lehetünk. Reméljük, hogy ezek a pálya­munkák hozzájárulnak majd a gyár eddiginél is jobb gaz­dasági eredményeinek elérésé­hez. Mondanom sem kell, iz­gatottan várjuk a megyei zsű­ri véleményezését, a pályázat eredményhirdetését, amely november hónapban várható — mondotta végezetül Balogh János. Felvonul a CSŐSZER­ nek a korszerűsített kazánhá­zat. A mai energiaszegény vi­lágban nem mindegy, hogy mikor fejezik be a munkála­tokat. Sőt, a költségek alaku­lása szempontjából pedig na­gyon jó lenne, ha a tervezett­nél előbb üzembe helyeznék a korszerűsített kazántelepet Mint hírlik a szakemberek ar­ra törekednek, hogy ez így is legyen. 3

Next