Tarjáni Acél, 1998 (48. évfolyam, 1-21. szám)

1998-01-16 / 1. szám

XLVII 1998. JANUÁR 16. I ä 0­2­0­11 ACÉL A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG LAPJA' A legfontosabb célok teljesültek É­vindító tájékoztatók További előrelépések várhatók W V 8 * < ISSjSHK ' tüH '3 ® Január 8-án reggel 6 órára az új LAFIL csarnokba, 8 órá­ra pedig a Bátonyterenyei Feldolgozó Gyáregység II-es telep­helyére, az IKEA üzembe hívta össze évindító tájékoztatóra a vállalat dolgozóit Hopka László vezérigazgató. A hagyomá­nyosnak számító munkásgyűléseken átfogó tájékoztató hang­zott el a cég 1997. évi teljesítéséről és az 1998-as feladatokról. A téma fontosságára való tekintettel lapunk az alábbiakban közli a vezérigazgatói beszámolók teljes tartalmát.­ ­ Tisztelt Munkatársak! Az új év nyolcadik napján még nem késő, hogy a társaság tu­lajdonosa, igazgatósága, Fel­ügyelő Bizottsága, menedzs­mentje és azon belül a magam nevében is sikerekben gazdag, örömet és eredményeket hozó, a múlt évinél boldogabb új évet kívánjak valamennyiük­nek és családjaiknak. - indítot­ta tájékoztatóját Hopka László vezérigazgató. „130 évesek lettünk” Hagyományainknak megfe­lelően az év elején tájékoz­tatást adunk munkatársainknak az elmúlt év leglényegesebb eredményeiről és az új év leg­fontosabb tennivalóiról. Annak külön jelentőséget tulajdoní­tunk, hogy ezt az évet az új LAFIL üzem­csarnokában tar­tott munkásgyűléssel kezdjük. Ezzel az új beruházással az ez évben alapításának 130. évfor­dulóját ünneplő gyárunk legú­­jabbkori megújulásának kezde­tét is jelezni kívánjuk, abban reménykedve, hogy ez az új üzem - mint a múltban oly sokszor - ezúttal is megújulást, a korábbiaknál is magasabbra ívelő, eredményes működést indít el. Az eredményekre ugyanis nagy szükségünk van. Mert noha a múlt évet minden bi­zonnyal a tervezettől nagyobb mérleg szerinti eredménnyel fogjuk zárni, mégsem mond­hatjuk, hogy minden tekintet­ben sikeres évet hagytunk ma­gunk mögött. Elmaradtunk ter­veinktől mennyiségben, árbe­vételben és az üzemi ered­ményben is, s csak a pénzügyi műveletünknek köszönhető, hogy az adózás előtti eredmé­nyünk ennek ellenére túltelje­sült. A termeléselmaradás annak ellenére következett be, hogy munkatársaink igyekeztek bőví­teni vevőkörünket, jó minőségű munkával öregbíteni megbízha­tóságunkat. De talán kevésbé voltunk meggyőzőek, sőt ag­resszívebbek mint konkurense­ink. Nem tudtuk felvenni a ver­senyt a piacvédelem ellenére egyre nagyobb mennyiségben beáramló importtal sem, főleg azok igen alacsony áraival. Ve­vőink nehezen fogadták áreme­léseinket annak ellenére, hogy a tervezett áremelést nem valósí­tottuk meg. Sok esetben erőnket meghaladó mértékű fizetési ked­vezményekkel sem tudtunk jobb pozícióba kerülni versenytársa­inknál. Megőrzött likviditás és nyereségesség Legfontosabb célkitűzésein­ket viszont teljesítettük. Fenn­tartottuk likviditásunkat és túl­teljesítjük a mérleg szerinti eredményünket. Tulajdonosunk segítségével végre visszafizettük a hitelkon­szolidációba bevont 430 millió forint hitelünket, rendeztük az évtized elején felgyülemlett TB tartozásainkat és tovább csök­kentettük az adó- és vámtartozá­sainkat is. Ilyen körülmények között a likviditásunk fenntartá­sa nem kis sikernek mondható. Az 1997-es év leglátványo­sabb eredménye éppen ez a LAFIL csarnok, hiszen 400 millió forintot meghaladó be­ruházást 20 éve nem valósított meg ez a gyár. Nagyon remé­lem, hogy a beüzemelés után az ebből tervezett eredmény is teljesül és ezzel a korszerű ter­mékkel új piacokat fogunk meghódítani. Romlott az üzemi eredmény A vállalat a társasággá tör­tént átalakítása óta tovább fej­lődött, de az értékesítés közép­távú célkitűzéseit nem sikerült megvalósítani. Ennek oka a magyar gazdaság növekedésé­nek elmaradásával függ össze. Az értékesítés mennyiségben stagnált, értékben 10,5 %-kal nőtt. A tervezett növekedést a kedvezőtlen piaci helyzet és az alapanyagellátási problémák miatt nem sikerült elérni. Az alapanyagellátási problé­mák, az olcsó import, a konku­rencia erősödése, valamint a cég feszített likviditási helyze­te miatti fizetési futamidőszi­gorítások következtében a terv­­teljesítésére szükséges rende­lésállományt, illetve a terme­lést nem lehetett a terv szerint biztosítani. Az üzemi (üzleti) tevékeny­ség 1997. évi eredménye ala­csony, amelynek oka elsősor­ban a Huzalmű piaci helyzeté­nek romlása, a beáramló, jelen­tősen alacsonyabb árfekvésű keleti import. A kedvezőtlen piaci tenden­ciák, valamint az üzemi (üzle­ti) tevékenység eredményének romlása ellenére az adózás el­őtti eredménytervét a társaság túl fogja teljesíteni, a pénzügyi műveletek eredményének ked­vező alakulása révén. Az átlag­létszám 3 fővel nőtt, a termelé­kenység 10 %-kal javult. Inflációt meghaladó bérfejlesztés Az 1997. évi üzleti tervünk már megengedett egy, a koráb­binál nagyobb mértékű, az inf­lációt meghaladó bérfejlesztést. Január 1-i hatállyal 18 %-os bérfejlesztést valósítottunk meg, október 1-től pedig to­vábbi 3 %-kal növeltük a bére­ket. Karácsony előtt egységesen 6.000 forint jutalmat fizettünk minden állományunkba tartozó dolgozónknak. Összesenben végül is a tu­lajdonosunk által jóváhagyott 21 %-os tervnek megfelelően növekedett az átlagkeresetünk és 44.663 Ft/fő/hóra­ alakult. Azt gondolom, annak ellenére, hogy továbbra is alacsonyan maradt társaságunk dolgozói­nak átlagkeresete, az inflációt meghaladó növekedés már an­nak a folyamatnak az első apró lépéseit jelzi, melynek eredmé­nye a felzárkózásunk kell, hogy legyen. 1997-ben már (folytatás a 3. oldalon)

Next