Tarjáni Acél, 2000 (50. évfolyam, 1-20. szám)

2000-01-14 / 1. szám

2 Micsoda szilveszter... Egy barátom meghívott szilveszteri bulira családi és haveri körbe. Először vo­nakodtam, de mikor csábító érveit felsorolta, nem tud­tam mégsem nemet monda­ni. Márkás italok, ételek, szebbnél-szebb hölgyek, s mégsem maradok otthon a macskámmal kettesben. Tehát szilveszter délután lázasan készülődtem a cso­dálatosnak ígérkező össze­jövetelre. Felvettem baráta­im által irigyelt vadonatúj nyugati farmer szerelésem, simára borotválkoztam, s azt a néhány szál hajam úgy fésültem, hogy a feje­men eltakarja ott, ahol már nincs. Végül elégedetten ál­lapítottam meg, hogy ötven évemnek a felét nyugodtan letagadhatom. Barátomék­­hoz érve csöngettem, s fel­vettem egy John Travolta­­pózt, mikor nyílt az­ ajtó. Barátom húga fogadott ked­vesen, a csupaszex húszéves szépség. Ez kell nekem - lelkendeztem. - Csókolom Zoli bácsi, örülök, hogy mégis eljött - mondta, majd beinvíták­. Zoli bácsi? Azt hittem, men­ten gutaütést kapok, mikor a szobába érve egy hinta­székbe kínált hellyel. De úgy látszott, lelkileg megnyugszom idővel. Az asztal roskadozott a renge­teg pezsgőtől, sörtől, már­kás röviditaloktól. Ittam is mindegyikből bőségesen, miután visszautasítottam barátom szexis húga által felkínált kamillateát és a Betaloc szívritmusszabályzó gyógyszert. Azután sokat táncoltunk, egész este iste­nien lambadáztam a szülők által otthon hagyott hetven­hat éves nagymamával. Éjfél előtt azonban elkö­szöntem kedves vendéglátó­imtól. Igaz, csak a nagyi adott egy hatalmas cuppa­nós puszit, barátaim viszont szinte kórusban búcsúztak: - Zoli bácsi, jövőre is tessék eljönni! B.Z. Vicc-turmix LESELKEDŐK - Csak nem beteg, szom­szédasszony? - Dehogy vagyok. Miből gondolja? - Mert látom, hogy naponta orvos jár magához. - Na és aztán? Magához is jár egy tűzoltó, mégsem kér­dem, ég-e a ház. KULTÚRMUNKA - Lépjenek elő azok, akik szeretik a muzsikát! - szól az őrmester a katonáknak. Öten kilépnek a sorból. - Mit kell énekelni? - kérdi az egyik. - Semmit. Átviszik a klubba a zongorát - válaszol az őrmes­ter. DICSÉRET - Kovács úr, ön halálra dol­gozza magát - dicséri beosz­tottját a főnök. - Na, csak így tovább, csak így tovább! Ivócimborák - Nézd, pajtás, már hajnalo­­dik. Eleget ittunk... Megyek haza a feleségemhez. Neked is ezt ajánlom...­­ Oké... De nem fog hara­gudni a feleséged, ha ilyenkor állítok be hozzá? TARJÁNI ACÉL A síugrás értékelési rendszere „Átugorva” az új évbe, a síugrás értékelési rendszerének ismertetésével fejezném be soroza­tunkat.­­ Az ugrók próbaugrás után két értékelt ugrást hajtanak végre, melyek együttes ponteredménye számít. Egy-egy ugrásnak két összetevője van: 1. Az ugrás kivitelezéséért kapott úgynevezett „minőségi pontok” és az 2. Ugrás távolságáért megítélt „távolsági pon­tok”. 1. A minőségi pontokat 5 bíró ítéli meg. A legalacsonyabb és legmagasabb pontérték kiesik, a maradó 3 összértéke adja a minőségi pontszá­mot. Minden ugró a start előtt 20 ponttal rendelke­zik minden bírónál. Az ugrás hibái és mértékük szerint ebből vonnak le, tehát a maximum 3x20 pont, amit csak rendkívüli esetben kap az ugró A pontozóbírók levonásai:­­ A nekifutást a bírók nem pontozzák, kivéve ha az ugró ezen a szakaszon bukik. Ez eset­ben a levonás: 20 pont - Rosszul időzített ugrás, egyensúly megbom­lása elugrásnál: 1-3 pont - A repülés kis hibáiért, vagy azonnal javított hibáért: 1/2-2 pont - A repülés teljes szakaszán meglévő, vagy az utolsó szakaszban keletkezett, nem javított hibáért: 2-4 pont - Lécvezetési hibákért: 1-2 pont - Kismértékű egyensúlyi korrekció kézfejjel, il­letve egy kézzel: 1/2-1 pont - Előző két kézzel: 1-2 pont - Talajfogás mélyen két lábra egyszerre: 2-3 pont - Talajfogás mélyen mereven széles nyomban: 4 pont - Kis hibával végrehajtott talajfogás: 1/2-2 pont - A sí vagy a talaj érintése egy kézzel: 2-4 pont - A sí vagy a talaj érintése két kézzel: 8 pont - Bukás talajfogásnál: 10 pont - Bukás az átmenetben: 8-10 pont. Az átmeneti rész után az ellenlejtő elejére „el­lenőrző vonal”-at jelölnek ki. Ezután már az esetleges bukást nem értékelik a bírók. A fentieken kívül a bírók a bátorságot, az ug­rás dinamizmusát, a nyugodtságot, tudatosságot és aktivitást értékelik mint összbenyomást. 2. Az ugrás távolsága Nagyságát (hosszát) a sáncasztal élétől a ta­lajfogás helyéig mérik és a sánc oldalvonalán el­helyezkedő távolságmérő bírók állapítják meg, 1/2 méteres pontossággal, az egészre kerekítés szabályainak figyelembevételével. A talajfogás helyeként, a talajra érkező ugró két síkötése közötti távolság felezőpontját jelölik meg. Az ugrás távolságáért járó pontszámot az erre a célra szolgáló táblázatból állapítják meg. A táblázatok a sáncok nagyságához igazod­nak és érvényesül a biztonság érdekében az az elv, hogy a nagyobb ugrás kevesebbet ér pontér­tékben. A sánc jellemzője a Tp (Tabellapont), melynek teljesítéséért az ugró 60 pontot kap. Ennek túlugrása esetén hozzáadnak, ellenkező esetben levonnak belőle megfelelő pontértéket. A „megfelelő” pontérték táblázatból tudható meg, illetve a TV szakkommentátorai néha be is mondják. Például Tp: 90 m-nél az úgynevezett méterpont: 1 azaz 1 m = 1 pont. Végezetül nézzük példaként egy feltételezett ugró versenyeredményének kiszámítását. A sánc Tp-ja: 110 m (60 pont) Méterszorzó: 0,8 (táblázatból) Az ugrás minőségi pontjai: I. ugrás: 106 m Min. pontok: 18,5; 18; 18; 17,5; 19 , 54,5 II. ugrás: 115 m Min. pontok: 18,0; 17,0; 18,0; 18,5; 18,0 ; 54,0 Az ugrás távolsági pontjai: I. ugrás esetén: 60­­ (4x0,8) + 56,8 pont II. ugrás esetén: 60 + (5x0,8) + 64,0 pont Az ugró versenyen elért összesített ponteredmé­nye: I. ugrásért: 54,5 + 56,8 + 111,3 pont II. ugrásért: 54,0 + 64­0 + 118,0 pont Eredmény: 229,3 pont A síugrás veszélyes sportág. Születésének kezdetén sok baleset, nemritkán halálos kimene­telűek is övezték fejlődését. (Hazánkban 1955-ben Dózsa Tibor a Budapest Honvéd versenyző­je szenvedett halálos balesetet Mátraházán.) Mi­közben az ugrások távolsága megsokszorozó­dott, a mai versenyeken a balesetek a minimális­ra csökkentek. Ezt az eredményt a sportág 3 té­nyezőnek köszönheti:­­ rendkívül szigorú szabályrendszerének. Pél­dául a kritikus pontot (K) túlugró versenyző után az eredményeket megsemmisítik és a versenyt rövidebb nekifutóval (kisebb sebes­ség miatt) újrakezdik. A pontozóbírók értékelési rendszerében ki­emelt szerepet kap a talajfogás biztonsága, ami a szigorúbb pontozásban is kifejezésre jut. Ugyanilyen pozitívan értékelik a levegő­ben végzett kismértékű aktív mozdulatokat, melyek az egyensúly megtartására vagy visszaszerzésére irányulnak. - a sáncasztalok lejtőszöge: 7-11 fok között változik, de az újabbak már a felső határ felé közelítenek. Ez a módosítás az ugrót intenzív elugrásra készteti és nem a sáncasztal „dobja el”. Csak az igazán jó ugrók tudnak ezeken a sáncokon nagyot ugrani,­­ s végül az ugrótechnika fejlődése, mely a 30- as években a szélcsatornák megjelenésével döntő jelentőségűvé vált. Néhány külső környezeti tényezőt is igyekez­nek behatárolni, így például nem rendeznek ver­senyt sűrű hóesésben, ködben. A pálya eljegese­dése is kizáró követelmény. A legtöbb problé­mát a gyakori oldalszél jelenti, mely miatt gyak­ran akadozik a verseny folyamatossága. Az ol­dalszél maximum értéke 3 m/sec-ban van meg­határozva. Az elmúlt napokban lehettünk tanúi a hagyo­mányos „négysánc” versenynek. Ez a verseny a VR versenyek sorában kiemelt jelentőségű. Részben mert már kellő számú felkészítő ver­seny előzi meg, másrészt amolyan felmérő, mi­nősítő versenysorozat a további nagy versenyek­re, elsősorban a repülősáncokon zajló különle­ges képességeket igénylő megmérettetésekre. Rendkívül szigorú követelményeket állítanak fel ezen versenyeken indulókkal szemben. A létszá­mot is korlátozzák, csak a világ legkiválóbb 25- 30 ugróját engedik ugrani. Repülő- vagy mamutláncok a világon az alábbi helyeken találhatók: Kulm, Planica, Wic­kelsdorf, Holmenkohlen. Ezek normapontja 140- 210 méter között változik. Megjegyzés: Németországban és Japánban egy-egy sánc be van tiltva. Az idén január közepén a sírepülő világbaj­nokságot Wickelsdorfban rendezik meg, míg a „sírepülő-hét”-re februárban Planicán kerül sor. Megköszönve sorozatunkhoz a megtisztelő fi­gyelmüket, jó szórakozást kívánok a fenti ese­ményekhez a TV képernyője előtt is. Longauer Lajos Walter Steiner (Svájc) S. Braul (Ausztria) Zakopane 1939 2000. Januar 14. az évindításról A 2000. év indításának körülményeiről kérdeztem az Acélgyár Rt. termelő részlegeinek vezetőit Huzalma: Szőcs Tibor - Rendes ütemterv szerint, a pácoló felkészítésével indítot­tuk a 2000. esztendőt, ahol már január 2-án elindult a terme­lés, így január 3-án pácolt anyagok várták a műszakokat. Ja­nuár 3-4-én nagyobb meghibásodás nélkül beindultak a többi berendezések is, megtörténtek az anyagfeltöltések és 4-5-től folyamatos a termelés. Alapvető problémánk a rendelés-ellátottság, melynek „fel­töltése” a legfontosabb feladatunk. Csökkentett termeléssel ugyan, de folyamatosan dolgozunk. A múlt héten rendeződött a konszignációs raktár kérdése is, és a két ünnep között megérkezett az az 1500 tonnás alap­anyagszállítmány, amely megoldotta ezirányú gondjainkat. A dróthúzóban két műszakban, a LAFIL üzemnél pedig három műszakban folyik a termelés, a horganyzósor a tervek szerint csak január végén indul. Bízunk benne, hogy partnercégeink későbbi évindításait és leltározási munkálatait követően ren­delésállományunk is mielőbb eléri majd a kívánatos szintet. Az év első heteiben egy kellemetlen feladatnak is eleget kell tennünk, hiszen 25 fős létszámleépítést terveztünk. Ezt követően 232 főre áll be idei gyárrészlegi létszámunk. Kovácsológyár: Tóth Márton - Megrendeléseink függvényében az A üzemben január 3- án 3 műszakban, a süllyesztékes üzemben a múlt hét közepén 2 műszakban, a B üzemben pedig január 10-én egy műszak­ban indítottuk a termelést. A számításba vett berendezési „elfagyások” sajnos be is jöttek, de emiatt nem csúszott az indítás, mert a szolgáltatók dicséretes gyorsasággal megoldották ezirányú problémáinkat. Rendelésállományunk az első negyedévre biztosított, janu­ár 10-től már a süllyesztékes üzem is 3 műszakban dolgozik. Létszámunkat 7 fővel csökkentjük (4 alkalmazottal és 3 fizi­kaival), ebből 3 fő korengedményes nyugdíjba megy. Reméljük, hogy a tavalyi év gyártmányfejlesztő, új termé­keket bevezető (1999-ben 50 új termékünk volt) munkálatai az idén megtérülnek majd és a ráfordított idő és költségténye­zők egy felfutó szériát eredményeznek a részlegi megrendelé­sekben. Biztató jel, hogy a napokban kedvező éves megálla­podási szerződést készítettünk elő régi partnerünkkel, az IKARUS-szal. Csőgyártó gyárrészleg: Kormos Gábor - Mivel a feltételek rendben voltak és meghibásodás sem történt, zavartalanul indult a 2000. év a csőgyárban és azóta is 3 műszakban folyik a termelés. Alapanyag oldalról sem jelentkeztek problémák, mivel azt a SILCO - megrendelése­ink alapján - időben, méretre hasított állapotban leszállította. Rendelésállományunk várakozáson, de mondhatom úgy is, hogy kapacitáson felüli. A bel- és külföldi igény egyaránt meglendült. A vállalati létszámleépítési program minket sem kerül ki, 20 fős csökkentést követően 57-en maradunk a rész­legnél. ASCON gyáregység: Szvétecz László - Január 10-én kezdtük a termelést. Az indítással nem volt probléma, de a jelenlegi rendelésállományunk nem valami kedvező. Erre persze számítottunk is, hiszen a beruházások zömmel a második negyedév felé indulnak be. Bízunk benne - és terveinket is így készítettük -, hogy az év hátralévő részében lesznek forgalmasabb időszakaink is. Ismereteim szerint - a létszámleépítést követően - gyáregy­ségünk 51 fős létszámmal végzi munkáját a 2000. évben. Szolgáltató gyárrészleg: Puffa Sándor - Részlegünk december 23-tól - csökkentett létszámmal bár, de - folytatta munkáját. A LAFIL gépsoron a 2 ünnep között is dolgoztunk, végezve a karbantartást, a meghibáso­dások, kopások megszüntetését, a csapágy- és tömítőcseréket. Komoly feladatokat jelentett számunkra a kemény tél, az erős hideg és a nagy hóesés okozta problémák megoldása. A hideg ellenére sem volt a szokásosnál több elfagyás és vi­szonylag a termelés is zökkenőmentesen beindult. Harmadik kiemelt teendőnk a múlt év utolsó hetében leállt 40 szálas tüzihorganyzó tervszerű kádcseréje, mellyel várha­tóan január végére végzünk. Komplex munkálatokat kell elvégeznünk a regenerálónál is az újraindítás érdekében, melyeket az épület meglehetősen rossz állapota nehezít. Kiemelt feladatot jelent számunkra a LAFIL üzem felkészítése a folyamatos, egyre nagyobb leter­helésre. Gyárrészlegi létszámunk egy 15 fős leépítést követően 232 fővel stabilizálódik. Új szemléletű munkaszervezést és módszert kell kialakíta­ni részlegünknél annak érdekében, hogy a vállalat 2000. évi üzleti tervében részünkre meghatározott költségkeretből (amely mintegy 65 millió forinttal kevesebb a tavalyinál) meg tudjuk oldani hagyományos feladatainkat és eleget te­gyünk a szintén e tervben megfogalmazott nagyon komoly kihívásoknak is. (Ghm)

Next