Tarsadalmi Szemle – 1950.
1. szám - A leninizmus diadala
A LENINIZMUS DIADALA ökonomisták, a mensevikek, az opportunisták , az osztályárulók, a trockisták elleni harcban dolgozta ki a munkásosztály vezető szerepének az államnak és a proletárforradalmaknak, valamint a proletariátus diktatúrájának az imperializmus elleni harc és a szocialista építés hatalmas fegyverének alapvető kérdéseit. Nem egy cikk, kötetek sora sem lehet elég, hogy kimerítse Lenin életművének elméleti, gyakorlati tevékenységének ismertetését. E helyen csupán két alapvető kérdést, s a kapitalizmusból is szocializmusba való átmenet stratégiájának és a proletárdiktatúrának kérdését szeretnénk külön is kiemelni s a lenini tanításnak jelentőségére, mint népi demokráciánk győzelmének alapvető forrására rámutatni. * Már az 1905-ös forradalom hajnalán ,,A szociáldemokrácia két taktikája a két polgári demokratikus forradalomban" című írásában Lenin megjelölte a szocialista forradalom győzelméért folytatott harc stratégiáját. A küzdelem első szakaszában a proletariátus szövetségesével, az egész dolgozó parasztsággal együtt megdönti a cári önkényuralmat és így végrehajtja a polgári demokratikus forradalmat. A polgári forradalom győzelme után átrendezi sorait amra, hogy a dolgozó parasztsággal szövetségben megdöntse a kapitalizmust s végrehajtsa a szocialista forradalmat. A forradalom fejlődése Oroszországban az 1917-es februári forradalom után úgy alakult, hogy az átmeneti időszak a polgári demokráciától a szocialista forradalomig, a proletárdiktatúra megteremtéséig „kettős hatalom" formáját öltötte magára. A kormányhatalom mellett, amely döntően a burzsoázia kezében volt, kialakultak a széles munkás- és paraszttömegekre támaszkodó szovjetek is, mint a dolgozó nép hatalmi szervei. A kettős hatalom korszaka nem stabilizálódhat — állapította meg Lenin — hanem az osztályharc kiélesedésével vagy visszafejlődik közönséges burzsoá diktatúrává, vagy tovább fejlődik szocialista forradalommá, proletárdiktatúrává. Vagy a burzsoázia szorítja ki a proletariátust a hatalomból, vagy a proletariátus a burzsoáziát. Oroszországban a forradalom „békés" korszaka odavezetett, hogy a központi hatalom megerősödött a burzsoázia kezében, a szovjetek pedig, a mensevikek és eszerek árulása következtében, lényegében már nem voltak a hatalom részesei s a burzsoá kormány végül is fegyveres erővel igyekezett elnyomni a munkásosztályt és élcsapatát, Lenin pártját, a Bolsevik Pártot. Ezért vált szükségessé, hogy a Bolsevik Párt a kettős hatalom időszakának a fegyveres felkelés megszervezésével vessen véget, biztosítva a proletariátus győzelmét. A szocialista forradalom győzelme után a proletariátus diktatúrájának legfontosabb támasza a tömegekben a szovjetek lettek, a proletárdiktatúra államformája pedig a szovjetköztársaság. A népi demokráciák keletkezésének és fejlődésének történelmi és társadalmi előfeltételei lényegesen különböznek a szovjethatalom fejlődésétől, de rájuk is vonatkozik a lenini tanítás az átmeneti forradalmi korszakról. Lenin „Állam és forradalom" című műve második kiadását 1918 decemberében rövid, új fejezettel bővítette ki, amely a következő megállapítással végződött: „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen szintén a politikai formák hatalmas tömegét és változatosságát kell, hogy nyújtsa, de a lényeg elkerülhetetlenül egy lesz: © proletariátus dikta-