Tarsadalmi Szemle – 1952.
1. szám - Nógrádi Sándor: Lenin eszméinek mindenható ereje
LENIN ESZMÉINEK MINDENHATÓ EREJE a felmagasztalása a Nyugat kapitalista országaiban nem tudta megakadályozni, hogy a lenini eszmék a második világháború után még nagyobb erővel hatoljanak be a dolgozó emberiség tudatába és még ellenállhatatlanabbul hassanak a népek cselekvőkészségére, mint valaha. Ez azt mutatja, hogy az imperialista tábor gyengülése állandó folyamat ; tömegtalajának állandó szűkülése szemünk előtt játszódik le — és ezt a folyamatot semmivel feltartóztatni nem lehet. A forradalmi munkásmozgalom kifejlődése szempontjából döntő jelentősége volt annak a lenini megállapításnak az Októberi Szocialista Forradalom után, hogy elérkezett a „Kelet öntudatra ébredésének időszaka". „Az 1914— 18-as évek imperialista háborúja és az oroszországi szovjet hatalom ezeket a (gyarmati és félgyarmati) tömegeket végleg a világpolitikának és az imperializmus forradalmi megdöntésének aktív tényezőivé teszik" — mondotta Lenin. És részben a szociálimperialisták elleni harcos írásaiban és beszédeiben, részben akkor, amikor a kommunista pártok forradalmi taktikáját és stratégiáját dolgozta ki, újból és újból megmagyarázta az összefüggést az elnyomó, kapitalista országok proletariátusának az osztályharca és az elnyomott népek nemzeti felszabadító harca között, s azt, hogy érdekeik közösek. A forradalmi mozgalmak e két hatalmas hadoszlopa összehangolt, egységes harcának Lenin rendkívüli jelentőséget tulajdonított az imperializmus megdöntése érdekében. Ezzel függ össze Leninnek az a tanítása, hogy az elnyomó kapitalista országok proletariátusának „támogatást kell nyújtania" saját burzsoáziája ellen „a függő vagy nem egyenjogú nemzetek (pl. Írország, Amerikában a négerek stb.) és a gyarmatok forradalmi mozgalmainak". Ezzel a proletariátus hatalmas szövetségesre tesz szert és biztosítja vezető szerepét az imperializmus megdöntéséért vívott harcban. Sztálin klasszikus formába öntötte ezt a lenini tételt, amikor azt mondta „A leninizmus kérdései" című munkájában: „A nemzeti öntudat felébredése, a szabadságmozgalom megerősödése ... a gyarmatokat és a függő helyzetben levő országokat az imperializmus tartalékaiból a proletárforradalom tartalékaivá változtatja át." Lenin tanítása előrevetítette azt a folyamatot, amely a nemzetközi proletariátus támogatásával ma az imperializmus egész gyarmati rendszerében végbemegy. A helyzet ugyanis ma az, hogy Kína után egész Délkelet-Ázsia elnyomott népei, Irán, az arab országok, elérkezettnek látják az időt arra, hogy lerázzák magukról az imperialista szolgaság igáját és elég erőseknek érzik magukat arra, hogy ezt a céljukat elérjék. Az elnyomott népek sikeres felszabadító harca eredményeként egyre jobban összezsugorodik az imperialisták által kizsákmányolható terület. Ez azt jelenti, hogy összezsugorodnak az imperialisták gazdasági és katonai erőforrásai is. Az a tény, hogy egyre több katonai vereség éri őket olyan országokban, melyeknek még nemrégen korlátlan urai voltak, megtört politikai és katonai tekintélyüket a függő országokban. Mindennek — természetesen — az a következménye is megvan, hogy az imperiális- 3