Tarsadalmi Szemle – 1963.
1. szám - Nemes Dezső: Pártunk VIII. kongresszusa
PÁRTUNK VIII. KONGRESSZUSA sem, amely legyűri a tömegkapcsolatok elmélyítésének útjában álló akadályokat és kifejleszti e kapcsolatok új vonásait. A kétfrontos harcban kovácsolódik ki a vezetés új stílusa, amely mindenekelőtt a meggyőzés módszerével mozgósít és irányít, a forradalmi határozottságot a forradalmi meggyőzés és lelkesítés módszereivel egyesíti. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának általános érvényű elvi tételeit és politikai tanulságait elfogadva és a konkrét magyarországi viszonyokra körültekintően alkalmazva, pártunk a pártértekezletet követően teljes győzelmet arat az eszmei-politikai harcban mind a proletárhatalmat eláruló revizionizmus, mind pedig a szocializmus ügyét megcsúfoló és végtelenül megkárosító dogmatizmus ellen. Amikor ezt ismét megállapítjuk, arra is emlékezzünk, hogy az eszmei-politikai harcban világos határvonalat húztunk a tudatos ellenség és az általa megtévesztett jóhiszemű emberek között. Az eszmei-politikai harc alapvető célja éppen az, hogy segítsen az utóbbiaknak felismerni a tévedést és helyes útra térni, ezáltal izoláljuk a tudatos ellenséget, akit ártalmatlanná kell tenni. E politikával válik pártunk eszmei-politikai egysége erősebbé, mint bármikor előzőleg, kapcsolata a munkásosztállyal és a többi dolgozók nagy tömegeivel elmélyültebbé, mint valaha. Voltak, akik kezdetben jóhiszeműen kételkedtek a kétfrontos harc helyességében, a jobboldali útra tévedők azért, mert holmi „dogmatikus restaurációtól" féltek, a szektás hibákkal terheltek pedig „jobboldali engedményt" láttak benne. A tapasztalatok viszont meggyőzték mind az előbbiek, mind az utóbbiak túlnyomó többségét, hogy a párt politikája az egyedüli helyes, sikerekre vezető politika. Csakhamar a bizalom és biztonság légköre lesz uralkodóvá a pártban és az országban. A szocialista fejlődés lendületet vesz a társadalmi élet majdnem minden területén. Az 1957-es pártértekezlet már párttörténeti esemény, de az a politika, amelynek alapelveit ez a tanácskozás erősítette meg, döntő eszmei-politikai biztosítéka egész további fejlődésünknek. S miután ez lenini politika, tehát nem merevedik meg, hanem továbbfejlődik; megtart mindent, ami ebben a politikában maradandó, s ugyanakkor gazdagodik az új tapasztalatok általánosításával és az új feladatokra való felkészüléssel. Ennek beszédes megnyilvánulása az, hogy 1959 elején már kibontakozik a falu nagy szocialista átalakulása is. Mint ismeretes, az 1959—61-es átszervezés első és egyben sokat ígérő szakasza még a VII. kongresszus előtt megy végbe. A második országos tanácskozás: a VII. kongresszus, amely a párt hároméves tevékenységének, az ország hároméves fejlődésének tapasztalatai alapján állapítja meg, hogy az 1957-es pártérte- 1