Tarsadalmi Szemle – 1964.
1. szám - A VIII. kongresszus útján
A VIII. KONGRESSZUS ÚTJÁN tehát a népgazdaság fejlesztésében, de a fő iránynak, a fő koncepciónak a stabilitását jelenti. Ugyanakkor feltételezi, sőt meg is követeli a részletekben, a gazdasági élet sokrétű gyakorlatában a legnagyobb rugalmasságot. Az idei, rendkívül kedvezőtlen időjárás „tervkorrekciója" lényegében a nemzeti jövedelem összetételében tükröződik; valamelyest megváltozott az ipar és a mezőgazdaság részvételének aránya a nemzeti jövedelem termelésében. De a mezőgazdasági terméskiesés — amely komolyan befolyásolja külkereskedelmi mérlegünket is — sajátos módon bizonyos pozitív tényezőkre is felhívja a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy az új, szocialista termelési viszonyok között az aszályos idő ellenére is mérhető gazdasági eredményeket hoztak mezőgazdasági beruházásaink. Joggal remélhetjük tehát, hogy jövőre, ha nem sújt bennünket újabb természeti csapás, a mezőgazdasági hozamok nagyobb arányú emelkedésével számolhatunk. Tervezésünk pozitívumait helyezi előtérbe, hogy a viszontagságos időjárás ellenére népgazdaságunk egyensúlya szilárd maradt, sőt bizonyos tartalékokkal is rendelkezünk. Iparunknak becsületére válik, hogy lényegében sikeresen leküzdötte a múlt télen keletkezett termelési és szállítási kieséseket. Közben pedig nagyarányú belső átszervezések is lezajlottak. A korábban valamelyest lelassult életszínvonal-emelési folyamat az elmúlt évben meggyorsult. A tartalékképzés eredményeiről szólva érdemes itt megemlíteni, hogy az ötéves terv első négy esztendejében előreláthatóan 14 milliárd forint értékű terven felüli beruházást sikerül eszközölnünk; ebből 6 milliárdot a mezőgazdaság kap, 8 milliárd pedig közlekedési, élelmiszeripari, vegyipari és kommunális célokra jut. Nagyon félrevezető volna azonban, ha ezt a lényegében kedvező képet megelégedetten vennénk tudomásul. Ez az alapjában jó összkép pozitív és negatív részletekből tevődik össze, s itt nem csupán az említett, rajtunk kívülálló negatívumokra gondolunk, hanem azokra is, amelyeket szinte kizárólag munkamódszereink és a munka szervezettségének egyes fogyatékosságai, a termelőmunka minősége okoztak. Ha az 1963. év lényeges haladást hozott is, mégsem mondhatjuk, hogy a kívánt mértékben haladtunk előre. Érdemes újra és újra visszaemlékeznünk a kongresszusi határozat fontos megfogalmazásaira: „A termelékenység és a termelés emelésének a gazdaságosság fokozásának fő eszközei a technika és a technológia fejlesztése, a gyártmányok korszerűsítése, az ipar ágazatai arányainak további javítása, a szakosítás, a kooperáció továbbfejlesztése, az üzemi berendezések jobb kihasználása, a kutatási eredmények gyorsabb alkalmazása. A gazdaság