Tarsadalmi Szemle – 1979.
1. szám - Havasi Ferenc: Gazdasági építőmunkánk soron levő feladatai
HAVASI FERENC: Gazdasági építőmunkánk soron levő feladatai A népgazdasági terv irányelveinek kidolgozása, megvitatása mindig jelentős esemény, alkalmat ad végzett munkánk áttekintésére, a teendők összegezésére. Gazdasági körülményeink szükségessé teszik, hogy az 1979. évi terv kialakításakor az eddigieknél is alaposabban elemezzük a gazdasági folyamatokat, s reálisan jelöljük ki a követendő utat. A gazdasági fejlődés főbb jellemzői Az ötödik ötéves terv első három évében a népgazdaság dinamikusan fejlődött. Az ipar, az építőipar termelésének és a közlekedés teljesítményének növekedése időarányosan megfelel a terv előirányzatainak. A mezőgazdaság az 1976-os aszály okozta kiesést is jelentős mértékben pótolta. A termelés növeléséhez ezekben az években változatlan, egyes ágazatokban csökkenő létszám állt rendelkezésre, az élő munka termelékenysége gyorsan nőtt. A zavartalan termelés feltételeit a nehezebb külgazdasági körülmények között is biztosítottuk. Az anyag- és energiaellátás folyamatos volt. A nemzeti jövedelem növekedésének előirányzatait a tervhez közelállóan teljesítettük. Az életszínvonal és az életkörülmények javításában, ha az ötéves tervben előirányzottnál valamivel szerényebben is, szintén előrehaladtunk. Elfogadható volt az áruellátás ezekben az években is. Elég széles körű az a vélemény, hogy legalább ez az életszínvonal és árukínálat maradjon fenn, stabilizálódjék mindaddig, amíg a termelés hatékonyságának növelésével megalapozzuk a gyorsabb gazdasági fejlődés feltételeit. A lakásépítés, valamint a gyermekintézmények, iskolai tantermek, kórházi fejlesztések területén is időarányos teljesítésről, egyes esetekben túlteljesítésről számolhatunk be. Ezek a pozitívumok az 1978. évi terv végrehajtása kapcsán is elmondhatók. Az ipar 1978-ban 5,5—6 százalékkal, a mezőgazdaság csaknem 3 százalékkal növelte termelését. A tervvel megegyezően teljesítette feladatait az építőipar és a közlekedés is. A mezőgazdaságban a hektáronkénti 42,8 mázsás búza- és az 51 mázsás kukoricatermés rekordnak számít. Elértük, s ez európai viszonylatban sem rossz eredmény, hogy egy főre vetítve 1,2 tonna szemes terményt és mintegy 124 kg húst termelünk. Eredményeinket azért is jelentősnek kell tekintenünk, mert azokat olyan kedvezőtlen külgazdasági feltételek közepette értük el, amelyek számos — nálunk fejlettebb és gazdagabb — országban A cikk a Központi Bizottság 1978. december 6-i ülésén elhangzott előadói beszéd alapján készült.