Tarsadalmi Szemle – 1987.
1. szám - Horváth István: Politikai intézményrendszer – szocialista demokrácia
HORVÁTH ISTVÁN: Politikai intézményrendszer -szocialista demokrácia A politikai intézményrendszer továbbfejlesztése hazánk gazdasági felzárkózásának, a társadalmi előrehaladás meggyorsításának, a szocializmus megújításának fontos feltétele. E téma gyakran szerepel elméleti-politikai jellegű írásokban, beszédekben és egyéb megnyilatkozásokban, melyek végső soron a politikai rendszer egészét is értékelik, amikor véleményt mondanak a párt- és a kormányzati szervek tevékenységéről, a társadalmi szervek munkájáról vagy a demokrácia tényleges érvényesüléséről. A politikai rendszerrel kapcsolatos, gyakran szélsőséges álláspontok - némi nagyvonalúsággal - két vélemény felidézésével jellemezhetők. Az egyik álláspont szerint politikai mechanizmusunk alapvetően kiépült, ezért most nem további változtatásokat, hanem elsősorban a tartalmas működtetést kell biztosítani; a demokratikus fórumok nagy számának egyébként is következménye, hogy az érdemi munka helyett túl sokat vitatkozunk. Ez az oka többek között annak, hogy a gazdasági feladatok megoldása késedelmet szenved. A másik, ezzel ellentétes felfogás úgy hangzik, hogy politikai rendszerünk megmerevedett, nem követte a gazdaságirányításban végbement reformokat, számos intézmény látszattevékenységet folytat, s az érdekérvényesítés korlátozott volta már-már összeomlással fenyegeti a társadalmi konszenzust, s ha ezen nem változtatunk, folyamatos politikai feszültségekkel kell számolnunk. Azt gondolom azonban, hogy a fejlesztés helyes irányainak megtalálásához e végletektől mentesen kell értékelnünk a politikai intézményrendszer mai helyzetét. Nem hagyható figyelmen kívül az a történelmi út sem, amelynek során jelenlegi tartalma és formája kialakult. A létező szocializmus - s benne a politikai intézményrendszer - az új társadalmi formáció szempontjából közismerten nem ideális körülmények között, hanem a vele szemben álló nemzetközi erők tevékenysége közepette alakult ki. Eddigi utunkat végigkísérték azok a hibák is, melyek miatt a szocializmusban is ható objektív társadalmi-gazdasági törvényszerűségek és a nemzeti sajátosságok háttérbe szorultak. Tévedésnek bizonyult az a hiedelem is, amely a társadalmi és termelési viszonyok gyökeres átformálását, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakát a szükségesnél rövidebbnek tekintette. A szélsőségektől való tartózkodásra int az is, hogy a politikai rendszer kapcsán végső soron a szocializmus hatalmi struktúrájáról, a politika társadalmi bázisáról, legitimációjáról van szó. E kérdésekhez csakis felelősen, a társadalmi folyamatok objektív elemzésével s nem utolsósorban politikai tisztességgel közelíthetünk. Mind a helyzetértékelésnek, mind a javaslatoknak tekintettel kell lenniük arra, hogy egy-egy szervezeti-intézményi változtatás nem lehet szubjektív szándékok öncélú kifejezése. Konkrét elemző munkával részletesen kell vizsgálnunk, hogy a politikai intézményrendszer korszerűsítésével várhatóan kik előtt bővül vagy szűkül az érdekérvényesítési lehetőség, milyen társadalmi csoportok kerülnek előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe, milyen társadalmi reakciók várhatók, milyen fokú az érintett közeg befogadó képessége stb. Az ilyen és ehhez