Tarsadalmi Szemle – 1994.
1. szám - Helyzet, esélyek, lehetőségek. Kerekasztal-beszélgetés Krausz Tamással, Baja Ferenccel, Szabó Zoltánnal és Békési Lászlóval. Vezette: Győrffy Miklós
Helyzet, esélyek, lehetőségek Kerekasztal-beszélgetés szocialista politikusokkal Folyóiratunk szerkesztősége kerekasztal-beszélgetésre invitálta a Magyar Szocialista Párt négy vezető egyéniségét: Baja Ferencet (BF), a párt alelnökét; Békesi Lászlót (BL), országgyűlési képviselőt; Krausz Tamást (KT), az MSZP baloldali népi demokratikus platformjának vezető személyiségét és Szabó Zoltánt (SZZ), az országos választmány alelnökét. A beszélgetést Győrffy Miklós (GyM) vezette. Beszélgetést indító első kérdése így hangzott: GY. M.: Milyennek látják pillanatnyilag a Magyar Szocialista Párt helyzetét a hazai politikai mezőnyben, erőtérben? B. L.: Úgy tapasztaljuk társadalmilag megerősödött az MSZP, ami mögött több tényező húzódik meg. Az egyik a társadalomban széles körben terjedő elégedetlenség a kormánykoalíció háromévi teljesítményével. Az átlagember a mindennapjaiban érzi ezt. A második tényező olyan attitűd, amely a jelenlegi kormánykoalíciót, stílusában, hallatlan mértékben megkülönbözteti az átmenet kormányától, a Németh-kormánytól, amelyet nem kis mértékben azonosítanak az MSZP-vel. Még akkor is, ha ez nem igaz. GY. M.: Előnyére, vagy hátrányára különböztetik meg ? B. L.: Persze, hogy a hátrányára, mármint az Antall-kormány hátrányára. A Némethkormányt ilyen jelzőkkel illetik: ügyszolgálat, szakszerűség, az Antall-kormányt pedig ezekkel: gőg, hatalomvágy. Az előbbit a konszenzuskeresés, az eredményes válságmenedzselés, az utóbbit a problémák, a feszültségek élezése, és a polarizáció erősítése jellemezte, illetve jellemzi. Az átlagember persze ezt ilyen tudatosan nem fogalmazza meg, de az jelenik meg a szeme előtt, hogy van egy ilyen rosszul működő, gőgös, hatalomvágyó koalíciós kormány ma, és ezelőtt volt egy olyan, amely inkább „szolgálati" volt, és ezt nagyjából az MSZP-vel azonosítják. A harmadik tényező: a sok negatívum mellett hallatlan előnyei voltak az első másfél évben a karanténbe szorítottságnak, annak a rendkívüli politikai szegregációnak, amely erőteljes összetartást, nagyon erős kohéziót hozott létre. Ebben a helyzetben csak felelősen lehetett politizálni, leginkább aprómunkát lehetett csak végezni, és ebben a szakmaiság, a rutin, az ügyek ismerete nagyon fontos jellemvonás volt. A karanténbe szorított MSZP-t ez a szituáció távol tartotta a handabandázástól, az üvöltözéstől, az emberek számára ez mindenképpen szimpatikus volt. GY. M.: Jót tett a szocialistáknak a karantén, ilyen szempontból? B. L.: Amennyiben egy karantén bárkinek jót tud tenni. Egy politikai erő számára azt hiszem lehetnek pozitív elemei. Önmérsékletet, hallatlan fegyelmet és összetartást teremt. „Felszálló ágban" ez megváltozik, ennek a jelei ma láthatók is. Az MSZP utóbbi három évben folytatott parlamenten belüli és kívüli politizálása azt a reményt kelti a társadalomban, hogy ebben az objektíve kétségkívül feszültségekkel teljes helyzetben, mint amiben Magyarország van, azért lehetne találni olyan megoldásokat, amelyek az emberek számára elfogadhatóbbak lennének, amelyek kevesebb áldozattal, kevesebb feszültséggel járnának.