Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925-01-01 / 1. szám

. Magukat a társas mozzanatokat kétségkívül különválasztva is szemlélet tárgyává tehetjük: a szűkebb értelemben vett szocio­lógia, a társadalmi formák tana ezzel foglalkozik. De maga a tár­sulás — elvontan elgondolva — sehol sem öncél; ha nem adott kényszerűség, úgy mindenkor csak egy célképzetnek, egy tarta­lomnak kedvéért történik. S e tartalmi értékek hierarchiájában az utolsó szó mindenütt a kultúra eszméjére utal. Mi a társas életnek ezt az egészét — változataiban, külön­böző részeiben és irányaiban — tudományos módon akarjuk vizs­gálni. Társulatunk első­sorban tudós társaság, amely az igazságot keresi, függetlenül a gyakorlati szempontoktól, a szabad kutatás számára követelt függetlenségnek teljes igényével. Itt ugyan rög­tön felhangzik a kétkedés szava: lehet-e a mi területünkön és épenséggel egy nacionalista világnézet körében tiszta igazságról, tudományról beszélni? Nem egyformán jogosultak-e, mert csak érzelmi alapon okolhatók meg, de észszerűen nem bizonyíthatók be, a különböző világnézetek? A nacionalizmus ép úgy, mint a nemzeti érzéseket lekü­zdő, tagadó, de megint csak más érzelmekre támaszkodó kozmopolitizm­us? Kétségkívül, emberi természetünk irracionális elemeinek mi is meghozzuk a tributumát, midőn a nem­zeti gondolatot fogadjuk el vezérünknek. De a közvetlenség, a ter­mészetesség mi mellettünk szól, valamint hogy azon másodfokú racionális okok is mellettünk szólanak, melyekkel alapérzésünket alátámaszthatjuk. Minden kultúra első­sorban nemzeti, nincsen egyetemes kultúra, amely ne a nemzetinek talajából bontakoznék elő. Még Goethe nagyságát is végső fokon az ő német volta hatá­rozta meg és nem törekvése: az általánosan emberire, amelyet hibásan görögnek tartott és nevezett. Hiába vitte nemzetietlen indifferentizmusát addig a határig, hogy midőn bejárta a német­francia küzdelmek csatatereit, csak ásványtani és morfológiai kutatásokra tartotta alkalmasnak az ágyúgolyókat és koponyákat. Költői értéke mégis csak a német lélekből fakadt s a polgárnak érdektelenségét, melyet a teljesség gondolatából, az egész ember ideáljából tekintve is tévesnek kell mondanunk, csak az a körül­mény tette tűrhetővé, hogy a német géniusz rajta kívül Tichteket is teremtett, akik csatasorba tudták állítani az ifjúságot a nemzeti függetlenség szolgálatában. Ami ellen társulatunk küzdeni fog, azt nem mi, azt ellensé­geink sűrítették a radikalizmus kifejezésbe. Nem könnyű megmon­dani, hogy mi minden „radikális". Talán a mi szempontunkból.

Next