Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-05-23 / 41. szám

162 lam­int az líton állok egy külön nyelven beszél­nek egymás közt, úgy van szinte minden cso­portnak is tulajdon nyelve, mintha egymást akarnák meglopni. Mindenik csoport nagy gőg­gel beszé­l nyelve elsőségéről, ’s annak dicső­ségéből , ’s azt állítja, ha más nyelven beszél­­ne, csoport sem , de gomb sem lenne többet. Meg más csoporti büszkeség is lakik bennük. Egyike azt állítja, hogy ő találta fel a’ na­pot, másika úszni tud, harmadika jó disznó pásztor, a’ negyedik csupa lélek, az ötödik csupa korbács ’s a’ t. — ’s mind tökéletesen meg van győződve , hogy ő a’ legderekabb gomb-csoport. — Noha értelmükre s tudo­mányokra nézve hihetetlen különbség van kö­zöttük, még is mind egyenlő tökéletességre vitték az ülés mesterségét­, ’s elmés találmá­nyaik, mi módon küldhetni egyszerre legtöbb gombot a’más világra, dicséretet érdemlenek. Mivel gyönge alkotásu szemeik a’ világot nem tűrhetik , egy igen bizonyos expedienst talál­tak ennek eltávoztatására, közülük t. i. egy rakás gombot holló színben öltöztetnek, ’s ezek úton útfélen úgy eleibe állanak a’ világnak, hogy még árnyékát sem látják többi gombtársai. Innen van nálok egy időtől fogva azon szokás, hogy ha egy más cso­port több lámpást talál egyszerre meggyujta­ni, mint szokás, a’ többi csoport azt gondol­ja, hogy az emésztő tűz, ’s fecskendőkkel si­etnek azokat eloltani. Nevezetes az, hogy ezen apró vestai gomb, komor tekintete­s ránezos arcza mellett is örökké iskolagyermek marad , s praefectusokra elmulhatlan szüksé­ge van , kik arra ügyelnek, hogy a’ parányi gombok éhen ne haljanak , ’s meg ne fagyja­nak ; ’s minthogy szegénykék nem tudják mi nekik a’ jó, mi hasznos , csak tőlök várhat­ják boldog létüket. Játszani rendkívül sze­retnek ’s a’ játék nemében jeles találmányo­kat tettek ; igen szeretnek szappan-buboréko­kat, kártyaházakat csinálni, a’ levegőben kastélyokat építeni. A’ fényes érczeket, a’ színes kavicsokat örömmel szedik, de ezeken össze is kapnak. Egy rakás nevet adnak egy­másnak , ’s ebben meg a’ czifra rongyokban, mellyeket szüntelen változtatnak, nagy kedv­vel forognak. Ha komédiát játszanak szinte bizonyos, hogy az erősb mindig leveti az okost. De bezzeg úgy is megszokták már a’ játékot hogy nem is álmodják, m­illy részt vesznek az úgy nevezett kizseblésben ; de ha sejdítné is azt, sokkal inkább fél a’ curatoroktól mint sem azt vitatná. Formájok, külső ’s belső tes­ti alkotmányok — ha ebből lehetne valamit következtetni — csakugyan egyenlő , de an­nál különbözőbb ám agyvelejűk , ’s noha egy iskolába járnak , mindegyik más valamit ta­nult. Sok azt állítja, hogy Vestások ’s a’ többi planéta egy neki készült jó zsíros pecse­nye ; sok meg , hogy V­esta csak vessző, meg bot, vagy korbács ’s valahol másutt majd mé­zes báb. Több illyféle bölcs idea miatt minap úgy egymás hajába kaptak a" Vesta purgyék, hogy közűlök néhány száz ezret a’ deszkára terítettek , ’s még ma is készen állnak ugyan­azon occupatiót újra kezdeni. Kevéssel előbb hogy Vestáról elutaztam, irtott ki egy kisebb de jobb féle csoportot a’ többi , mint valami bogáncsos szántóföldet, ez t. i. egy nagyobb csoport példájára praeceptorát űzte el, de meg is lakolt ám érette. A’ többi csoport szokás szerint amannak temetésénél formát tartott orra alá , ’s láttam nagy fájdalmát­­ egy szom­széd csoport kivált, melly igen szeretne ta­nulni valamit, de nen» nyelvén írják az ABCét résztvenni látszott eleinte sorsán , de végre ő is falba rúgta, mint valaha az állatok király­­ját a’ füles. Most a’ praeceptorok (kik sok familiást tartanak) fenyegetik egymást, 's fejét töri az aprólék vestngomb : mi lehet an­nak oka , tán a’ tanítás módján vesztek ész­re? mert noha egy kettőnek csintalan tanít­­ványi fixumot adtak, ’s ezek azért bosszan­­kodnak, hogy mások annyit vesznek , a’ men­nyit csak lehet, mind a’ mellett éhen egyik

Next