Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-06-30 / 52. szám
kintetet ad. Az alaknak bal keze nyugszik, jobbja pedig ki van nyújtva ’s a’ magna chartát tartja. A’ fej egy kissé előre van hajolva; figyelem, erő és lélekcsend ülnek vonásaiban ’s Fox’ fejéhez egész a’ csalatásig hasonlít. A’publicum a’ szép munkát Westmacott szobrásznak köszönheti. Az öntevénynemű dolgozások közt mesterművnek lehet mondani ‘s egyike a’ londoni legszebb szob- 10 nak. A’ FEKETE EMBER. Fejéren , mint az égnek most hullott havai , fekitt nyoszolyáján egy ember. Éjfél felé felrettene álmából. Mérges fájdalom dúlta balrészeit, feje szédelgett ’s nehéz vala, szemei tüzesen forgottak , lábai akaratja ellen remegtek. Megrántja a’ csengetyűt. Szolgái berohannak. „Hamar, istenért, segéljetek! Mindjárt szörnyűt halok! Cholerám van !“ E’ rémítő szavaknál némelly rész elszalad , más ijedtében öszverogy, vagy keresztet vet magára , a többi káromkodik. Mindnyájan elvesztik eszöket, a’ beteg’ segedelmére csak egyetlenegy siet. Ez minden hosszas tanakodás nélkül kezdi a’ beteg’ halántékait dörzsölni, a’ homlokot és orczát, a’ füleket és nyakat olly dicséretes szándékkal, hogy a’ vér’ forgását újra helyre állítsa. A’ jámbor szolga újságban olvasá, hogy a’ melegség és dörzsölés a’ cholerának egyetlenegy gyógyeszközei. Dörzsölé tehát annyira, hogy csaknem kezét is eldörzsölé ’s utóbb kefét kellett elővennie. Elkezdő most kefélni gyöngén és erősben , végre pedig mint őrült, ’s a’ szegény betegnek minden tagjait kegyetlenül öszvekefélte. Benne alig látszott életjel többé. Melette állott az erőszakos kefélő, homlokáról nagy csöpekben hallott a’ veríték. — „Hogyan, mond az orvos rémülten a’ szolgához, urad már meghalt? Hozz gyertyát!“ Halványan sütött a* fény e’ szomorú jelenésre. A’ beteg fejtől lábig fekete volt már, mint a’ kialudt szén. — ,, Mióta szenved?44 kérdi az orvos. — Egy órája. — „Hihetetlen! még egy cholera-beteg sem feketűlt meg illy kis idő alatt.4* —Vaj igen , mond az inas , szinte érzettem miilyen tüzes volt, mint a’ szén, kezeim alatt. — Lehet még rajta segíteni? — „Reménytem. Készítsetek fürdőt.44 — A’ fürdő kész leve , a’ beteg beletétetett ’s nem múlt el fél fertály, hogy a’ fekete ember, bár előbb koromhoz hasonlító, hattyúfejérségű leve ’s olly egészséges , mint talán senki más nem. Cholerája nem volt egyébb, mintegy kis rágás ’s feketesége a’ csizmakenőcstől. Derék szolgája nagy buzgóságában a’ csizmakefét kapta kezébe ’s urát szép feketére fényesítette. AZ ÍRÓK’ RESPUBLICÁJA. Nagyobb, népesebb, tiszteltebb, szabadabb respublica világ’ elejétől nem volt, mint az íróké. Kiterjed ez a’ világ’ minden tartományaira ’s nemzeteire, minden korú és korú emberekre, magok az asszonyok sincsenek belőle kizárva. Minden élő és holt nyelv divatoz benne. A’ művészség a’ tudományokkal van egyesítve ’s még a’ mechanikai ismereteknek is ki van szabva helyök. Itt nincs uralkodó vallás ; a’ szokás és erkölcs a’ jónak és rosznak vegyüléke. Vannak benne istenfélő és istenetlen polgárok. Ezen status’ politicája szavak, gondolatok ’s észrevételekben áll inkább , hogysem tettben. A’ népnek egész ereje az okoskodói és vetélkedői tehetségben és a’ szónoki elmében áll. Kereskedése ’s életmódja igen szellemi; vagyonbeli állapotja nem a’ legjobb. Itt mindenki hírre és halhatatlanságra törekedik leginkább. Külső czifrázatokra, ruházati pompára senki sem tart sokat. Azok, kik kenyérért ’s haszonvágyból dolgoznak, nem igen tiszteltetnek. A’ felekezetek igen nagy számmal vannak ’s minden nap ríjak is támadnak. Az egész sereg philosophusok, theologusok, történetírók.