Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-08-01 / 61. szám
210 a’ templomban egy nap magyar, másnap anyai nyelven felváltva tartani. Ide értvén az ünnep-’s vasárnapokat is. d) Ha valamelly iskolamester nem tökéletesen jártas a’ honi nyelvben , köteleztetik segédül tiszta Magyart, ki a’praeparandiát elvégzé, felfogadni; ’s mivel minden mester fiu- ’s leányiskolát tanítani köteles, azon órában, mellyben a’ segéd a’ leányiskolában magyar nyelven tanít, a’ mester a’ fiúiskolában anyai nyelven tartozik a’ leczkéket feladni, classificatio’ (osztályozás) alkalmával pedig különös figyelme leend a’ hazai nyelvben tett előlépésekre. Hogy ez minél foganatosb sikerű legyen, e) A’ Tanács’ kebléből egy igazgató (Director) fog kineveztetni , kinek tisztköréhez tartozand , nem csak az iskolai növendékek’ tanitásmódjára, osztályoztatásukra, ’s a’ jelesbeszü és szorgalmú kis tanítványok megkülönböztetésükre , ’s a’ jutalmak’ elosztásában figyelemmel lenni, de még a’ tanítók’ igyekezetét is szeme előtt tartani, ’s mind a’ kisdedek előmenetiről mind a’ tanítóknak ezen rendszabásokhoz mikép lett alkalmazkodásukról félesztendőnként jelentésű észrevételeivel a’ Tanácsnak előterjeszteni. f) Bármilly mesterséget tanuló helybeli inas tartozik vasárnap ’s más ünnepen az isteni szolgálaton, különösen pedig a’ keresztyén tanításon megjelenni; ’s mivel az isten-igének magyarázatja magyar nyelven történik, ugyanazon nyelven felelni is. Innen a’ Tanácsbelieknek, mint ezékbiztosaknak kötelességül tétetik , hogy semmiféle inast mesterlegénnyé felszabadulni ne engedjenek, valamig az illető plebanus’ bizonyítványával nem mutatja be, hogy az isteni szolgálatra pontosan eljárt, ’s hazai nyelven a’ keresztyén tanításnak kivántatólag megfelelt. g) Mivel minden mesterlegény 3 esztendei vándorlásra , ’s mestersége körül tett tapasztalásit vándorkönyvével bebizonyitani köteles , minthogy vándorlását nem csak a’ hazai határokon belül teszi, de még más ország-s tartományokban is tapasztalást bővíteni szokta: a’vándorkönyv egyik oldala magyar, a’ másik német nyelven legyen nyomtatva. Mivel azonban megeshetik, hogy a’ mesterlegény hazán kivűli vándorlása közben a’ magyar édes szózatot elfelejti, minden mesterlegény , ki e’ városban mesternek bevétetni, ’s letelepedni szándékozik , félesztendőt ben a’ hazában, még pedig olly helyeken, hol a’ hazai nyelv divatozik , munkába állani késztessék. h) Minden helybeli czéh nem csak a’ szabaditvány-levelet (Rundschaft) tartozik hazai nyelven kiadni, hanem a’ czéhjegyzésit is azon nyelven vinni, mellynek következése az leend , hogy az ekép elkészült mesterember, mint háznép’ atyja ön magzatit saját szárnyai alatt megmagyarosíthatja, ’s imígy a’ nemzeti nyelv értésével a’ hazaszeretetet is magzatinak lelkébe szivárogtathatja. i) A’ kapások’ fiai tartozzanak nem csak a’ magyar nyelven előadandó keresztyén oktatáson megjelenni, de azon nyelven felelni is. Az atyák tehát e’ végre felszólittatnak ; a’ gyámatyáknak pedig ennek leendő teljesítése kötelességül hagyatik. k) A’ Tanácshoz magyar nyelven nyújtandó bármilly irományok magyar nyelven nyerjenek feleletet ’s végzést. Utoljára) Mind az , a’ ki irnokságra, vagy városi tisztségre igyekszik, köteles a’ magyar nyelvben elégletes jártasságát bebizonyítani. Budán jul. főkén 1832. — Közli Koleda András. 13, VAGY A’ SZERENCSÉTLEN JÓS-SZÁM. Nem régen szűnt meg azon babonás vélemény, hogy ha egy asztalnál tizenhárom személy ül, egy közülök azon esztendőben meg fog halni. E’ vélemény különösen Német- Olasz- és Angolországban uralkodott. — Nálunk pedig még ma is! — Miért irtóztak a’ 13 számtól közönségesen, ez egy rendes nehéz talány (aenigma), mellynek megfejtésére mindeddig nem akadt kulcs. Talán onnan eredt e’ félelem, mivel az ember, ha p. o. tizenkét poharat vásárol, a’ 13dikat mint valami semmit csak némány számítja bele? — De ez a dolgoknak számtól függését bizonyítná; e’ tárgyat pedig a’ halhatatlan Kant, anthropologiájában már igen jelesen széttagolta.