Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-09-11 / 73. szám
rugója a’ rendnek, a' fogságot számba sem veszik ; mivel illy elzárt magányban magokat álomnak eresztik által, mellyet szerfölött kedvelnek. Legérzékenyebb büntetésnek tartják, ha nőikkel összejönnek több hétig tilalmas. — o) Tanítók. Minden gorezrednél van kettő , kiknek szolgálatja elválaszthatlan: az első tellimguinak, a’ másik tellimgui-basinak neveztetik. A’ tanitók’ szolgálatja a’ gyalogságnál kevésbé fáradságos, mintsem a lovasságnál. Emezek napjában egykétszer a zászlóalj’ sorait megtekintik ’s ott oktatásikat gyakorolják; ellenben amazok hajnaltól napestig a’ tanítás’ többféle ágaival elfoglalvák ’s annyira, hogy alig nyerhetnek egy kis időt nyugalomra. Egész nyáron a’ tanyákon földalatti kunyhókban laknak, minden társalkodás nélkül, hadi foglalatosságok közt töltik napjaikat; mert a’ török e’féle életkellemet nem ösmer. A’ gyalogság’ tanítói szünidőkor több nemű életörömben részesülhetnek, minthogy városi kaszárnyákban vannak szállva, hol az európaiakkal kedvük szerint társalkodhatnak. Határtalan a’ tanítók’ hatalma a’ gyakorlati téren, az ezredesek se rendelésiket nem másíthatják , se azok’ teljesítésit nem gátolhatják. Tisztelettel ragaszkodik tiszt, altiszt, közkatona az ő tanítójához, ha egyszer annak észtehetségiről és egyéb érdemiről meggyőződött. Azon tanító, ki tanitványinak szeretetét, bizodalmát meg nem nyerte , csak oktatás’ idején becsültetik ; ennek szüntével minden hatalma elenyészik, többé nem tisztelik, az őr fegyverét előtte meg nem vonja , ő a’ törökök előtt ismét csak keresztyén éb ; s még szerencsés , ha gyűlöletüket iránta tétleg nem mutatják. Illyenkor ha megtörténik, hogy egy török különös tiszteletet mutat, jele, hogy a’ tanítót valami barátságos szolgálatért szólítja meg. — Nincs szabály kivétel nélkül; ennélfogvást a török- ’s arabokat sem nevezhetni általában részlelküeknek; gyakran csak nyelv-nemértés okozza, hogy a’ szívek meg nem nyílnak ’s állhatatos barátságok nem köttetnek. Ezen körülményt s a' honvágyat, mellyet kebeléből senki nem irthat ki, félretevőn, a’ tanítók’ helyzete igen kellemes és szerencsés volna. Sokan a’ tanítók közül, iparjok által, az ezredesek’ szeretetét ’s barátságát a szó' igaz értelmében megnyerték, tőlök fegyverrel, lóval 's te'féle ajándékokkal tiszteltettek meg; ha a' szünnapok beállók, elegendő életöröm száll reájok a' keleti pazar fény között. Valóban kellemes helyzet is az , ha valakinek sok , fényesen öltözött szolgája van, ha szép ’s gyors paripákon lovagolhat, ha körötte néhány sugártermetü rableány forog, kik pipáját meggyujtják, lábait mossák, kezeit csókolják ’s elszenderültekor gyöngéden legyezgetik. Mindezen pazar fény ’s keleti puhaság nem kevéssé gyönyörködtethet egy európai haditisztet, ki élete’nagyobb részét az őrség’garnisoni szolgálatában töltötte. Fájdalom, hogy az örömnek e’ tiszta ege gyakran homályba borúl; mivel a’ jövedelem’ forrása a’ hópénzek’ rendetlen fizetése miatt kiapad , ekkor aztán kénytelen a’ szükségtől szorongatott elpazérolni szerzeményit ’s a’ kényelmes életről lemondani. (A‘ darmstadti katonai folyóírás után ) Lv úr y, főhadnagy Leitungen gyalog ezredében A MEDVESÜLT. (Folytatása.) ,,Fouly helységben — imígy folytató beszédét a’ fogadós — egy Guillaume Mona (Mona Vilmos nevű szegény parasztnak egy gyümölcsöskertje volt; ezt azon medve, mellynek húsából az utolsó falatka most Kegyed’ tányérján fekszik, minden éjjel megszokta , mint gyümölcstolvaj , látogatni. Noha illy bozontos vadak’ Ínyének minden jó, még is a’ hívatlan vendég egy bizonyos körtefához, melly ízes, lágy gyümölccsel függött teli, mutató különös vonzalmát. Ki gondolná, hogy illy vadállat egészen emberi ízléssel bírjon ’s egy gyümölcsöskertben épen a’ legjobb ’s leglevesb körtvélyt válassza ki ? — Szerencsétlenségre a’ falusi paraszt minden gyümölcs közül e’ körtefának termését leginkább szerette ’s mivel eleinte azt hívé, hogy gyümölcsöskertjét a’ falusi pórgyerkőezök pusztítják, tehát puskáját megtölté darabos konyhasóval’s lesbeállott. Éjjel tizenegy óra felé morgás hallatszik. .,Megállj ! — monda a’ paraszt magában — itt valahol medvének kell lenni.“ — Tiz perczenet múlva újabb morgás támad, de olly fennhangon és közel, hogy Guillaume többé lehetlennek tarta a’ hajlékhoz visszatérést ,s azért hosszant földre hasalt, azon egyetlen reményben, hogy t. i. a’ medve inkább körtvélye’ kedvéért, mintsem ő miatta jó. Az állat erre csakugyan mingyárt a’ kertben is termett s egyenesen a’ kérdéses körtvélyfához véve lépteti, közel czammogván el a' földre lapult Guillaume mellett; azután lassadan felvánszorgott a’