Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-01-01 / 1. szám
1. szám Pest, január’lsején 183. TÁRSALKODÓ. EGY SZÉP LEÁNYKÁHOZ. Eltűnt hiti álmod után mit epedsz Szép Lányka? Te boldog azonba’ lehetsz. Árt kellemeidnek az illy epedés. A’ szív-sebek’ írja csak — a’ feledés. Im erre tanít maga volt szeretőd, Más hölgynek ölébe repült hitetőd. Míg szép szemed érte könyökbe füredt, Hűtlen szive uj vigalomnak eredt. Hát érte akarsz-e te így egyedül Hervadni tovább is örömtelenül ? Add szívedet énnekem, add idején, Sebhedt szived’ orvosa hadd legyek én! Jer, jer frigyesülni, Leányka velem, Ég hű kebelemben örök szerelem — Szép angyalom! élj nekem, élni Te adj, Mennyedben örömtül örömre ragadj ! —• Futsz jaj de Te engem! igy elveszek én, Elhamvadok egy kora sír’ fenekén. 5S halmán szomorodva szemed ha megáll, Egy ott született nefelejtsre talál! — ff#. M. N J ES Z T E N D Ö 11 E. Miért van az, hogy a* ki sietve megy ’s összetalálkozik véletlenül egy ismerősével, bármi lassan menjen is ez, sokszor igy szólitja meg: „hova tetszik sietni?“ ’s viszont, a’ ki lassan megy, bármilly fürgén haladó ismerőséhez is igy szól: „hova tetszik sétálni?“ — Ez pedig nem ritkán történikmeg. — En psycholog nem vagyok ’s úgy hiszem, még az idén sem leszek azzá , mert a’ mit jólelkű tanitóm, élőmbe adott, azt félig értettem, félig nem, ’s ha mit értettem is, olly rég surlódom már a’ nagy világban , hogy az jóformán scsurlódék rólam; — mindazáltal úgy gondolom, ennek oka az lehet, hogy mi emberek mindent minmagunk szerint akarunk nézni, minden körnek minmagunkat kivannók középpontjául tenni, minden körülményt magunkhoz akarnánk simitni, a’ helyett, hogy magunkat simítnák a’ körülményekhez , — a’ mi többnyire jobb volna.-------Bandi p.o. most az év’ utolján ásítva ’s nyújtózkodva panaszkodik, milly hosszú volt az esztendő, milly lassan folyt ideje. Jónás, kinek ez uj év ’ első napja volt határnapul tűzve, mellyen munkabérét kikapja , dörmögni fog a’ szárnyas idő ellen. Dömötör mindezen panaszokat neveti, ő tulajdonkép azt sem tudja, mi az idő, ’s ha praefectusa Senecából vagy Quintiniánból néhány Sententiát az időhasználás felől fülébe nem rikkant, máig sem tudná, hogy ő az időben él, annál kevésbé gondolná azt, hogy az idő több neki mindennapi kenyerénél, — ámbár soha sem él vele. — Je azt kérdezném most örömest Banditól: „Ugyan Bandi ! miért volt neked az idő olly hosszú ? talán mivel apád sequestrum alatt lévén, nem küldhete az idén annyi pénzt kényelmes életre, mint tavaly? vagy talán az idén egy lányka sem akaró szerelmi vallásodat meghallgatni? — Es te Jónás, miért panaszkodni ? tán kevesebb pénzt kaptál be a’ gyármüvestől, mintsem mennyit az év’ elején kiszámoltál ?" — Én béketüréssel hallgatom a’ ti panaszitok’ ’s ahol válaszom. Te Bandi! hogy időd ezentúl unalmas ne legyen, szoktál el az egyformaságtól, mellyben eddig pulyáskodtál; hogy ne panaszkodjék az, az idő’ hosszúsága ellen, kinek egész napi foglalatosságában az a’ legfőbb pont, midőn a’ hajfodorító hozzá jő , kinek tüzes vasa alatt óráig kell ülnie ; nappal sétálsz, dohányzol, legfeljebb egy lovat bérlesz ki , mellyen aztán kényesen vágtatsz az utczai gyalogainkon, úgy hogy a’ szegény emberek, kik önlábaikra szorultak, azt sem tudják, mellyik boltba szaladjanak előled. Estve vagy a’ tekeasztal mellett állsz éjfél-útánig, vagy a’ „Marinorbraut*kot bámulod, kit aztán még kétesebb brautokkal váltasz fel. Jobb volna barátom, ha inkább a’ Bátoriakat vagy Kérőket látogatnád. Életedben nem olvassz egyebet , csak ét lapot a’ vendégházakban; nyelvünk’ dolgában járatlan vagy, mint akármelly hottentotta; — magyarul csak akkor beszélsz, midőn a’ teke-őrt (marqueur) „teremtetté"vel akarod ijeszteni. Hogy ne volna így neked az idő unalmas? —■ Este Jónás! neked csak azt mondom, hétfőn ne heverj egész nap ágyban, hogy pedig ezt megtehessd, vasárnap eszedet ne fojtsd palaczkba; midőn hallod, hogy szomszédban harsog az asztalos’ gyaluja, ugorja! talpra. — Szólnék valamit Dömötörről is, de mai világban azt tartják: ki úgy intézte idejét, hogy azt se hosszúnak se rövidnek nem találja, az derék ember: ergo te Dömötör, derék ember vagy! — — Ámde hova tévedtem-el ? íme! a’ tisztelt magyar Olvasóknak uj esztendei köszöntést akarok rétt égni — ’s az időt holmi Bandi , Jónás és Dömötörrel töltöm. — Engedőimet! hisz a’tárgytól eltávozni beszédben úgy, mint Írásban ma uralkodó divat! — Tisztelt Olvasók! örömest irtam volna ez uj észtén! író verseket; de ha poéta nem vagyok, miért