Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-09-27 / 78. szám
már ez előtt érintem , olly kedvező , hogy a’ velem munkálok eddigi fáradhatlan szorgalma után ítélve szinte bizonyos vagyok nemsokára birtokába juthatni mind azon élőmunkáknak, mellyek a’ szükségkép teendők számát, sorát, egyszersmind azon költségeket is kimutatandják, mellyek az egésznek elvégzésére kivántatnak. A’ Társalkodó 77. számában ezeket mondottam: ‘ Ha egyesek vagy társaságok viszik a' költség terhét, vagy az kirekesztőleg csak a' felemelt sóárbul pótoltatik, akkor kétes és vitatás alai dolog: '1|S’alljon nem lehetne e még hasznosb és sürgetősb tárgyakra is fordítni a’ pénzt.“ Ha azonban e’ vállalatot a’ nemzet teszi sajátjává, és az a’nemzetiség geniusa alatt fejlődik ki, akkor, minden körűlményinket józan fontolásra vevén, bátran azt mondhatjuk: „egyesült tehetséginket koránsem múlja fel a’szükséges költség, és ezt, nemzeti jóllétünk és díszünk emelése végett, nagyobb sikerrel egy könnyen valóban semmire sem fordíthatnék, mint Dunánk minden tekintetű biztos és czélirányos elrendelésére.“— Ebben sokan ellenkezést találhatnának , minthogy valóban úgy látszik , mintha a’ nemzet is fordíthatná hasznosb és sürgetőbb tennivalókra költségeit, ha ez egyesek, ’s társaságok pénzeiről, vagy a’ felemelt sóárról mondatik. De itt nagy különbség van. Egyesek és társaságok csak bizonyos és határzott időkre vállalkozhatnak valamiben minden egyenes megtérülés (compensatio) és végképi nyereség nélkül; a’ felemelt sóár pedig , minthogy az aránylag felette kicsiny, a’ segítség pedig a’ honnak minden szegletiben szükséges, ítéletem szerint a’ már kezdett kisebb munkák folytatására ’s ollyanokra való inkább, mellyek részletek csak , ’s úgy szólván mindennapiak. Hol országos dolgokról van szó , ott sikerrel, becsülettel csak az ország állhat elő. ’S ha Dunánk hajózhatóvá tétele , egyedüli vízcsatornánknak a’ tengerrel egybekapcsolása nem országos tárgy, akkor rajtam valóban senki többé nem segíthet, mert se szótárom, se oeconomia-politikai isméretim, se fejem jó rendben nincsenek. Valljon forgatta-e a’nyájas Olvasó Farkas Sándor Amerikai Utazását? Ha nem, sokat vesztett, de pótolja ki és olvassa. Vajmi sok hasznost találand benne, ’s többek közt azt is, hogy illyféle vállalatokra még az Egyesült Amerikában is az országlás hat, Amerikában, hol az egyesülési szellem már annyira kifejtve van. — Dunánk hajózhatása a’ tengerig roppant nyereség lesz az Egészre , és kevés idő múlva, de csak közvetve. Közvetlen haszna, úgy hogy a’ ráfordított pénz kamatoljon is, ’s ezen felül lassanként amortizálja magát, — a’ mi egyes és társasági vállalatoknak egyedüli sikeres terve — ahhoz több s tán kevesebb is, de minden esetre számosbér kell. ’S íry ez oka , hogy a’ kérdésben forgó vállalat kirekesztőleg csak nemzethez illik , nem pedig egyesekhez, társaságokhoz 's a’ t. Ha valami varázs-erő által egyszerre mind ki volnának puskázva ’s lökve a’ Duna szíkijei, már azt gondoljuk: azért tüstént virágzó kereskedésünk lenne? Még koránsem. Valljon mit viszünk ki? fát, bort, búzát *s t. eff.? hiszen Duna folytában a’ Vaskapun alul mind ez még olcsóbb mint nálunk. Vasat, üveget, gácsi posztót, ’s illy félét? hiszen nálunk illyesbül most még felette kevés készül, és az Angol, a’ mindig ébren levő, már a’ Duna felé is kezd kanyarodni. “A' transito segíthet, ha cseh, morva, és bécsi áruk úsznak majd le a’ Dunán.” Igaz, de ki veszi meg ? Orsovának átellenében és Orsován túl vajmi pénznélküli szegény legények laknak! Már olly ország közt, melly szinte semmit nem vihet ki, és egy ollyas közt, mellynek ismét igen kevés pénze van, rögtön kereskedés nem virágozhatik. Mind nekünk mind szomszédinknak szükséges a’ kifejtés, és a’ mint könnyűlni fog a’ közösülés, ritkulni az elfogultság, és ébredezni a’szorgalom, úgy a’mi gőz- é s egyéb hajóink is tökéletesülni fognak évenként, naponként , ’s honunkban is olly gyárok és mozgonyok készülni, mellyek kiállító tehetséginket nevelvén , a’ nagyobb biztoslét által szinte emelkedendő szomszédinknál megkívánt áruczikkek bőségébe helyezendnek bennünket. Ha némi nagy földes ur azt gondolja: “én azért fáradok itt, s harczolok előítéletek, rossz akaratok és sziklák ellen , hogy ő búzáját drágábban adhassa, ’s annál többet kelthessen mindig és mindig odakinn, anyaföldjéért pedig semmit soha és soha ne tegyen , ’s tán még ezen ujságlapot se tartsa (!) — az igen csalatkozik.” A’ restségnek, szorgalmatlanságnak, és elfajult sybarita életnek oltárt rakni nem akarok ; de azt reméltem és hiszem: “Dunánk egykori elrendelése által, bárki fejezze is be a’ munkát, minden szorgalmas embernek uj mező nyittatandik, hasznot és örömet arathatni.” Ha valaki vagy részesévé kiván lenni a’ gőzhajó-társaságnak, vagy valami észrevétele van, vagy valamelly felvilágosítást kiván e’ tárgyban, kérem tudassa azt velem. Gr. Széchenyi István: A’ MATÓZOK’ ELTEMETTETÉSE A’ TENGEREN. Egy hajón levő matróznak eltemettetése nemcsak abban áll, hogy holttetemét a’ habokba süllyesztik , hanem azt egy, maga nemében ritka jelenet is kiséri. A’ holttestet illedelmesen kinyújtóztatják , ’s