Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-09-27 / 78. szám

már ez előtt érintem , olly kedvező , hogy a’ velem munkálok eddigi fáradhatlan szorgalma után ítélve szinte bizonyos vagyok nemsokára birtokába juthatni mind azon élőmunkáknak, mellyek a’ szükségkép te­endők számát, sorát, egyszersmind azon költsége­ket is kimutatandják, mellyek az egésznek elvégzé­sére kivántatnak. A’ Társalkodó 77­. számában ezeket mondot­tam: ‘ Ha egyesek vagy társaságok viszik a' költség terhét, vagy az kirekesztőleg csak a' felemelt sóár­­bul pótoltatik, akkor kétes és vitatás alai dolog: '1|S’alljon nem lehetne e még hasznosb és sürgetősb tárgyakra is fordítni a’ pénzt.“ Ha azonban e’ vál­lalatot a’ nemzet teszi sajátjává, és az a’nemzetiség geniusa alatt fejlődik ki, akkor, minden körű­lmé­­nyinket józan fontolásra vevén, bátran azt mond­hatjuk: „egyesült tehetséginket koránsem múlja fel a’szükséges költség, és ezt, nemzeti jóllétünk és dí­szünk emelése végett, nagyobb sikerrel egy könnyen valóban semmire sem fordíthatnék, mint Dunánk min­den tekintetű biztos és czélirányos elrendelésére.“— Ebben sokan ellenkezést találhatnának , minthogy valóban úgy látszik , mintha a’ nemzet is fordíthatná hasznosb és sürgetőbb tennivalókra költségeit, ha ez egyesek, ’s társaságok pénzeiről, vagy a’ felemelt sóárról mondatik. De itt nagy különbség van. Egye­sek és társaságok csak bizonyos és határzott időkre vállalkozhatnak valamiben minden egyenes megtérü­lés (compensatio) és végképi nyereség nélkül; a’ fel­emelt sóár pedig , minthogy az aránylag felette ki­csiny, a’ segítség pedig a’ honnak minden szegletiben szükséges, ítéletem szerint a’ már kezdett kisebb munkák folytatására ’s ollyanokra való inkább, mel­lyek részletek csak , ’s úgy szólván mindennapiak. Hol országos dolgokról van szó , ott sikerrel, becsü­lettel csak az ország állhat elő. ’S ha Dunánk ha­józhatóvá tétele , egyedüli vízcsatornánknak a’ ten­gerrel egybekapcsolása nem országos tárgy, akkor rajtam valóban senki többé nem segíthet, mert se szótárom, se oeconomia-politikai isméretim, se fe­jem jó rendben nincsenek. Valljon forgatta-e a’nyájas Olvasó Farkas Sán­­dor Amerikai Utazását? Ha nem, sokat vesztett, de pótolja ki és olvassa. Vajmi sok hasznost találand benne, ’s többek közt azt is, hogy illyféle vállala­tokra még az Egyesült Amerikában is az országlás hat, Amerikában, hol az egyesülési szellem már an­nyira kifejtve van. — Dunánk hajózhatása a’ ten­gerig roppant nyereség lesz az Egészre , és kevés idő múlva, de csak közvetve. Közvetlen haszna, úgy hogy a’ ráfordított pénz kamatoljon is, ’s ezen felül lassanként amortizálja magát, — a’ mi egyes és társasági vállalatoknak egyedüli sikeres terve — ah­hoz több s tán kevesebb is, de minden esetre szá­­mosb­ér kell. ’S íry ez oka , hogy a’ kérdésben for­gó vállalat kirekesztőleg csak nemzethez illik , nem pedig egyesekhez, társaságokhoz 's a’ t. Ha valami varázs-erő által egyszerre mind ki vol­nának puskázva ’s lökve a’ Duna szíkijei, már azt gondoljuk: azért tüstént virágzó kereskedésünk len­ne? Még koránsem. Valljon mit viszünk ki? fát, bort, búzát *s t. eff.? hiszen Duna folytában a’ Vaskapun alul mind ez még olcsóbb mint nálunk. Vasat, üve­get, gácsi posztót, ’s illy félét? hiszen nálunk illyes­­bül most még felette kevés készül, és az Angol, a’ mindig ébren levő, már a’ Duna felé is kezd kanya­rodni. “A' transito segíthet, ha cseh, morva, és bé­csi áruk úsznak majd le a’ Dunán.” Igaz, de ki ve­szi meg ? Orsovának átellenében és Orsován túl vaj­mi pénznélküli szegény legények laknak! Már olly ország közt, melly szinte semmit nem vihet ki, és egy ollyas közt, mellynek ismét igen kevés pénze van, rögtön kereskedés nem virágozhatik. Mind nekünk mind szomszédinknak szükséges a’ kifejtés, és a’ mint könnyűlni fog a’ közösülés, ritkulni az el­fogultság, és ébredezni a’szorgalom, úgy a’mi gőz- é s egyéb hajóink is tökéletesülni fognak évenként, na­ponként , ’s honunkban is olly gyárok és mozgonyok készülni, mellyek kiállító tehetséginket nevelvén , a’ nagyobb biztoslét által szinte emelkedendő szomszé­dinknál megkívánt áruczikkek bőségébe helyezend­­nek bennünket. Ha némi nagy földes ur azt gondolja: “én azért fáradok itt, s harczolok előítéletek, rossz akaratok és sziklák ellen , hogy ő búzáját drágábban adhassa, ’s annál többet kelthessen mindig és mindig odakinn, anyaföldjéért pedig semmit soha és soha ne tegyen , ’s tán még ezen ujságlapot se tartsa (!) — az igen csalatkozik.” A’ restségnek, szorgalmatlanságnak, és elfajult sybarita életnek oltárt rakni nem akarok ; de azt reméltem és hiszem: “Dunánk egykori elren­delése által, bárki fejezze is be a’ munkát, minden szorgalmas embernek uj mező nyittatandik, hasznot és örömet arathatni.” Ha valaki vagy részesévé kiván lenni a’ gőz­hajó-társaságnak, vagy valami észrevétele van, vagy valamelly felvilágosítást kiván e’ tárgyban, kérem tudassa azt velem. Gr. Széchenyi István: A’ MAT­­ÓZOK’ ELTEMETTETÉSE A’ TENGEREN. Egy hajón levő matróznak eltemettetése nemcsak abban áll, hogy holttetemét a’ habokba süllyesztik , hanem azt egy, maga nemében ritka jelenet is ki­séri. A’ holttestet illedelmesen kinyújtóztatják , ’s

Next