Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-11-19 / 93. szám

húzatik , vagy összeszorittatik , például szolgálhat a’ Connecticut folyam Amerikában. Ezen folyóvíz kes­keny úton halad mintegy ezer lábnyira, ’s annak szélessége a’ nevezett helyen 15 láb. A’ folyam itt olly ragadós sebességű, hogy ón úszik annak felü­letén , ’s a’ törő-vasat legnagyobb erőködéssel sem képes az ember vizbe döfni. — Némelly víznél neve­zetes zuhatagokat, vagy cataractákat vehetni­ észre, például Schaffhausennél a’ Rajna’ vize 80 lábnyi , a’ Niagara’ vize pedig Amerikában 150 lábnyi magas­ról omlik­ le. Vannak vizek, mellyek föld alatt ‘s a’ hegy-üregekben vesznek­ el, ’s másutt ismét napvi­lágra jutnak ; némelly folyamnál a’ tenger’ közelé­ben apályt ’s dagályt vehetni­ észre; ismét vannak folyamok, mellyeket a’ tengerbe ömléstől kezdve, bizonyos távolságig még jól észrevehetői, például a’ Dunát annak a’ tengerbe ömlésénél; némelly folyó­víz rendes kiömléseket szül, például a’ Nílus Ae­­gyiptusban; némellyek aranyport hordanak magok­kal, miilyenek a’ Rajna, Rhone, ’s t. egyéb. (Folytatása következik.)­­V. D. MAPI TÖRTÉNETEK. (Leveltörede­k.) November’ 8kán. Alig szállok­ le kocsim­ról Pestre­ érkeztemkor a’ harsogó hírű Vadászkürt­nél, midőn három ismerősöm toppant­ be hozzám. Az első egyik azon úgy nevezett játékszinbolondok kö­zül, kik szegény erszényükből bérkocsit nem fogad­hatván , sárban, esőben, ködben is mohó buzgóság­­gal ballagnak­ fel a* budai játékszínbe. A’ másik a* levelező tagságért ásitozó fiatal literátornak’ egyike, ki, miután némelly rejtett szót ’s egy pár szalonnás Magyarkát nyujtott­ be a’ honi nyelv’ oltárára , olly fontossággal készül a’ magyar akadémia’ közgyűlé­sére , mint csallóközi vagy nyírségi nemes a’ tiszt­­újításra. A’ harmadik egy virágporos pipere'* pillan­gó, ki előtt a’ magyar játékszin ismeretlen regio, ’s kiről dámáink többnyire azon kedvező ítéletet hoz­­ták kegyesen mosolyogva, hogy „jó tánczos ás igen-igen szeretetre méltó ember.“ — Az első lelkesülten adá tudtomra, hogy Budán „Vérnászt“ játszandják, az első pályadíjt nyert eredeti szomorújátékot; a’ másik véghetetlen fontos ábrázattal jelenté, hogy a’ magyar tud. akadémia* közgyűlése lesz; a’ harmadik víg szökellések közt hivott­ meg a’ városi teremben tartandó álorczás táncz­­mulatságra, ’s mingyárt meg is monda, hol kapok legdivatosabb bálkertyűket ’s czipéket Az első sarat, a’ másik pelyheket, a’ harmadik pézsma-szagot ha­gyott maga után szobámban. — Tehát Budára! — Vérnásst, a’ lelkes elmeszüleményt gyönyörrel ol­vastam, — azon gyönyörrel, melly az ember’ lelkét egy eredetinek olvasásánál meg szokta lepni, egy­szersmind úgy tekintvén azt, mint színészink’ művé­szeti haladásának próbakövét, nem voltam kíváncsi­ság nélkül megtudni, minő hatása lesz annak budai színészink’ kezei közt. — Telegdi’ szerepét , ezen mély-charakterü, kitanult művész’ remekéül szolgál­ható szerepet Bart­ha ur vállalá magára: Tanart a’ remetét Megyeri ur, Lenkét Parázsóné asszony, a’ szilaj Koltát Lendvay, az érzékeny Bánót Fáncsy adák­ elé. — Részt vettek még az alárendelt szerepekben: Kántorné assz. (Brigit­ta), K­ovácsné assz. (Dóra), Telepi (Kuvik), B­aranyi (Vid), Nagy (Gerő) és Pályné assz. (Lucza). — Jól tudván, hogy fiatal színészetünk csak alig haladá­ meg gyermekkorát, a’ darab’ érde­méhez mért előadást ’s föntebb művészi kifejtést nem is vártam, nem is kívántam, ’s teljesen elégültnek érzém­ magam’, ha a’ szerepeket helyesen és foly­vást declam­áltatni hallám. Nem lehet Megyeri urat, Parázsónét, és Fáncsy urat e’ tekintetben nem di­csérnem ; ők azon rút vád’ terhe alul, melly magyar színészinket ’s nem méltatlanul nyomja, t­­. hogy nagyon a’ súgóban bizakodnak, ’s e’ miatt a’ deela­­málás, sőt az értelmes és józan eléadás’ minden tör­vényit letapodják, jelesen kivívák magokat. De ha ezeket dicsérem , nem lehete m­ás részről kellemet­lenül nem érdekeltetnem azon tökéletlenségek által, mellyek Bartha ur’ készü­letlenségéből származtak. Őt szép külsővel ’s nagyhatású , jól zengő hanggal ruházta­ fel a’ természet, ’s ez ajándékok által Te­­legdy’ szerepének helyesen játszhatására teljesen jo­gosítva van, ha szép természeti ajándékival stúdiu­mot és szorgalmat is párosít. Némelly állásai festőileg szépek valónak, ’s magok után közönséges enthusi­­asmust vonhatók, ha hibás declamatiója ’s hangjának mono- vagy inkább duotoniája, melly szünetlen vagy tompa bassus , vagy fülsértő kiáltás kört forog, azt ismét el nem rontották volna. — Lendvay ur durva szerepét dicséretesen játszó , de nem ten eleget já­rásomnak a 1­4 felv. első jelenésében, melly jól ját­szás mellett rendkívüli hatású lehet. Megyeri ur, ha szerepe felől nézetem nem hibás, igen hidegen ját­szott, ’s ez által szerepe’ charakterét elhibázta. Ta­nár tetszőleg hideg ugyan, de ezen úgy tetsző nyu­galom’ kü­lszine alatt mélyen rejtett benső láng dúlja kebelét, melly itt ott elé is tör. Halála’ jelenése az ötödik felvonásban jó hatású volt Parázsóné asszony szép külsejével sok művészi tökélyt, tiszta helyes declamálást, helyes játszásmódot, ’s kedves hangot köt­ össze. — Fáncsy úrral együtt játszott jelenései igen jól sültek­ el , különösen a’ második felv. első jelenésében azon pillanat, midőn Lenke így s*’!

Next