Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-05-23 / 41. szám
igyekeznek tenyészteni. De valljon—kérdezik talán — egy megnemesített tenyésztvény nem ér-e többet, mint egy közönséges? Az emberiség gyorsan haladelő, ’s a’ ki nem akar hátramaradni ’s végre elhagyatva állani, annak ezen általános iparhoz kell csatlakoznia. Mehet-e valaki, bármivel foglalkozzék, előre, ha tökéletesebb valamit nem csinál, mint azelőtt? Egy egészen nemes gyapjutenyésztvénynek még mindig kétannyi ára van, mint előbb, ’s ez valóban még sokáig igy marad. — Egyébiránt, csak valljuk meg őszintén , a’ gyapjúnak eddigi magas ára mindenkor szembetünőleg alábbszállhat, ’s a’ juhtenyésztés még is több hasznot hajtani, mint a’ mezei gazdaságnak sok más ága, — előre bocsátván, hogy azt ollynemü különös balesetek nem érendik, mint a’ közelebb lefolyt években. Ilvekben pedig, mint láttuk ’s ma is látjuk, a’ veszteséget a’ magasabb gyapjuár ismét tűrhetőleg kiegyenlíti. (E.*) MÉG NÉHÁNY SZÓ A’ DUNA-HAJÓZÁS KÖRÜL. A’ folyó évi Társakodó’ 33dik számában Gr. Széchenyi István következő állításomat vévé czáfolás alá: „Személyesen most a’ fekete-kapus szirtek hányatásával foglalatoskodik , mi a’ kormány által hathatósan pártoltatik. Múlt octoberben a’ Jelenkor által közlött tudósítás, hogy csak mostan vétetett észre kivihetlensége sőt kártékonysága ezen vállalatnak , nagy benyomást tett az országban. De rögtön ezután egy török Ingenieur megjelente , s így látszik , megint mindent rendbehozott, mert a’ következő közlésben sem a’ kiv illetlenség sem a’ kártékonyság többé nem jön érintve, hanem a’ község a’ munkának örvendetes előmeneteléről tudósítaték.44 Már az olvasó közönség iránti tiszteletem is úgy hozza magával, hogy azon 33. számban felhozottakra , mennyiben a’ dunahajózást illetik, e’ helyen feleljek. Az említett állításomra ez adott alkalmat. A’ múlt esztendei Társalkodói 88dik számában ez olvastatott többek között: „Ha tehát — mint első csak felszínű dunai utazásomban a’ fekete tengerig szinte magam is hittem — le lehetne is szállítni a’ Dunát, szirtek közti tágítása és az izlasi és vaskapui sziklák kihányatása által, úgy hogy Budapest közt hat lábbal esnék a’ viz, az hazánkra nézve nem haszon, hanem kimondhatatlan kár lenne; mert csak közönséges, és nem e’ folyó évi, szárazságban is kiűsznek a’ fél ország. De ez szerencsénkre — mert mentek vagyunk minden kisértet unszolásitul, mellyek félre vezethetnének— lehetetlen, és általányosan nincs hatalmunkban — viz dolgában — megrontani a’ hazat. — Mostani szárazságban tisztán láthatni, hogy több mint 6 keresztgáton esik át az egész Duna Berzaszkától Skelagladováig. Már feltéve, hogy a’ némi helyeken 80 Öl szorosságu, és itt ott 1000 ISO öl magasságú meredek sziklák nem gátolják a’viz folyását, de a’ keresztgátok kihányatásával Pestig felhathatna a’ viz esése, milly munka vihetné azt végbe? Csak a’ Vaskapu szélessége több 700 ölnél, hossza mintegy 1000 öl. Egy koczka (cubic) öl kihányatására kell szinte 180 löves, azaz 100 napi munka egy embernek; 1000 ember tehát — ha nb. mindig hozzá is férhetne — 60 napi munka után egy öl szélességre és annyi mélységre készítne a’ Dunának helyet, 700 öli szélességében. Ez egy adat után mindenki felszámolhatja: birhat-e illy viz-leszállítói munkát nemzetünk? — De, mint mondám, illy munka inkább káros mint hasznos lenne , és azért lehetetlenségen fennakadni nem, sőt — sok divergentiáink miatt — örülni kell.44 — Már ez azt teszi- e, a’ mit én mondottam, t. i. hogy „csak most vétetett észre kivihetlensége sőt kártékonysága ezen vállalatnak44 minden olvasni tudóra hivatkozom. Hogy pedig ez „nagy benyomást tett az országban“ az is közönségesen tudva van; de természetes is, mert hiszen épen ellenkezőjét foglalta magában annak, mit az ország a’ grófz tudósításai következésében várt. Feszülten nézvén a’jövő értekezés elébe, a’ 95dik szám elején azt olvasom: „Mig Oláhországban nézém magam körül — addig Vásárhelyi Pál, Berzaszkától kezdve vagy ezer embert állít a’ Duna medrébe, ’s a’ gőzhajókra nézve olly kedvetlen vizárlás által felette kedveltetvén , legalább is annyi sziklákat puskázott ki, mellyel Pestnek minden utczáit bátran kétszer is ki lehetne kövezni. És annyira mutatkozik ezen időt használt munkáknak foganatja, sikere, hogy azon eléggé nem örülhetni.44 Ezen állítás csak úgy látszott nekem az előbbivel megegyezhetőnek, ha talán megint valami új felfedezés adta elő magát ezen olly szövevényes tárgy körül, valamint az néhány hetek előtt a’ szárazság következésében történt; de egyébre nem akadhattam az egész tudósításban, mint a’ grófnak azon értekezésére: „Néhány nap előtt egy török udvari biztos érkezett ide , velem minden akadályt személyesen megszemlélendő 44 — továbbá, miután a’ töröknek e’ tárgyú százados „pangó systemája 44 szó alá vétetett, hozzá adatik, hogy a’ túlpartiaknál az idei szárazság kedvezőleg munkálódott, és „a’ török biztos is lehető legjobb időben jött.44 — Végre mondatott: ,,Lehetetlen , hogy a’ török udvar reformatiói szellemében végre néhány száz ezret ne költsön valami akadály elhárítására nagy haszonnal.44