Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-07-15 / 56. szám
SZÓ A’ NEMZETI NEVELÉS’ ÜGYÉBEN. A’ nagy természetben, az állatok’, növények’ és ásványok’ három országa’ adományait, míg azok eredetiségekben hagyatnak, műveletlenség’ állapotjában levőknek nevezzük. Mivel pedig az ember (az állatok’ országának legelső ’s legnemesebb osztálya) kinek jóllét és boldogság rendeltetése , annak elérésére ő elegendő tehetségekkel,— csak igyekezzék azokat magában kifejteni ’s munkásságba hozni, — van a’ természet’ bölcs Alkotójától felruházva, tehát önjava’ tekintetéből, valamint főkép magát, úgy a’ többi állatokat, s’ a’ természet más két országának különböző adományát, mint boldogsága’ eszközeit , az eredeti vadság’ és durvaságból a’ műveltség’ különböző fokaira feljebb ’s feljebb emelni köteles. E’ foglalatosságát embernek részint — kivált magára nézve — nevelésnek, részint mesterség és művészetnek mondjuk, mellyek bizonyos kapcsolatokban állnak egymással. Fő ’s mintegy alap itt az ember-nevelés, melly ismereti (tudási) és erkölcsi két részre oszolva , azonban egyesülve nyújt segédkezeket az emberi társaságoknak, hogy egyes tagjaikat hajlandóságaik ’s tehetségeik szerint a’mesterség ’s művészet’számíthatlan ágaira felosztva, a’ természet’három országa’becses adományait eredeti vadságuk ’s durvaságukból kiművelvén eszközökül forditsák, ’s használják jóllétük’vagy boldogságuk’lehető elérésére. — Ha ezeket nem tagadhatjuk, valljuk meg azt is, hogy a’ nevelés (ismeret és erkölcs) és mesterség művészet (mellyek’ következménye többek közt a’ kereskedés is) emelik föl a’ nemzeteket virágzó állapotra és fényes boldogságra. — Magyar Haza! vannak előtted világitó példák, ébredj jobban is követni azokat!—Hála, örök hála’s tisztelet Széchenyi István grófnak , ’s több vele rokon-érzelmű ’s munkás kezet fogott lelkes Hazafinak! Tannak már magyar tudós-, állat-tenyésztő-, gőzhajózási, magyar szinjátszó, hajókereskedési kármentő - Társaságunk, casinóink, kórházaink, jóltevő egyesületink ’s a’ t, mint nemzeti művelődésünk’ hatékony eszközei; de valljukmeg, hogy mindezek részletesek, nem általánosak, a’ hazafiak’ számos része ezekből kizárva, annálfogva jótékony hasznaik nem közvetlenül terjednek kivétel nélkül a’ Haza’ minden tagjaira. Alapot vetni szükséges, mellyben kicsinyek úgy mint nagyok, szegények úgymint gazdagok, alsók úgymint felsők, szóval: a' szegénysorsú község—a’jobbágyság is minden kivétel nélkül részt vehessen, ’s amaz érintett jóltevő intézetek’közhasznának elfogadhatására’s abban leendő részesűlhetésre alkalmas lehessen. Ezen alap csak a’ jó nevelés, melly az alsó rendűekben is az isméretek ’s erkölcsökkel együtt a mevelődésre szükséges nemzeti erőt kifejtvén, sok bal itéletből kivetkőzött minél számosb tagokat a jónak, szépnek, hasznosnak követésére, ’s igy a’ köz boldogság’ egyesült erővel való munkálására állithat elő. Hazánk’ országosan egybegyült Nagyai ’s lelkes Fiai!tt tehettek itt legtöbbet hasznos rendelésiek által; — bizonnyal jó .Fejedelmünk, Urunk, Atyánk, kegyelmes helybenhagyása által segéd - kezeket nyujtand nektek, — kétséget nem szenvedő dolog lévén az, hogy a’ királyi szék’ legerősb oszlopai valamint a’hűséges, úgy az értelmes, müvelt s közjóra egyesült készséggel munkás alattvalók ’s a’ t. EGY JELENÉS LORD BYRON, ÉS EGY BARÁT KÖZT GÖRÖGORSZÁGBAN. „Én tudakozódtam, úgymond Pouqueville, lord Byron után, mit csinált t. i., hol lakott, ’s némelly , athenei lakását érdeklő anekdoták felől.— Ő utóbb a’kapuczinusok’klastromában lakott. A’tisztelendő, Pál nevű atya kegyelemre talált e’ nagy géniusz előtt; az ő kora, vallása, emberszeretete annyira megnyerők e’ nemes ember’ vonzalmát,hogy charaakterének egész szeszélyével (caprice) magát neki átengedő. Elfárasztva mindentől maga körül, Byron Pál atyát egy nap látogatni jött, felszólítván egy alkalommal vendégszeretetét. A’ barát, midőn meglátá őt, visszaemlékezteté utolsó beszélgetésök’ szavaira. — „Ön engem nem győzhet meg; én még folyvást istentagadó (atheista) vagyok.“ Felelet helyett, Byron az atyát kérte : engedné meg, hogy egy kamarájában lakhassák, ’s mentené meg az unalomtól, melly életét mérgesíti.“ Miglen ő e’ szavakat mondá—úgymond Pál atya—kezeimet szoktá, ’s atyjának nevezett; hajfürtjei kigőzölgéstől csepegve, takarák el homlokát, ateza halvány volt, ajkai remegtek, ’s én bátor valék megkérdezni tőle: mi okozza melancholiáját ? — „Atyám! a’ te napjaid mind hasonlók egymáshoz; mi engem illet, én örökké csak vándorló maradok.“— Nincsen hazád? Ha távollét’ érzelme okozza gyötrelmidet , utazz el; imádságim ’s jó kivánatim Angliába kisérendnek. — „Ne szólj nekem Angliáról; inkább szeretnék lánczokban hurczoltatni Lybia’ homokjaira, mint ismét olly helyeket látogatni, mellyekre átkom van sütve. Az emberek’ igaztalansága gyűlöletessé teve előttem Angliát; bennünket egymástól örökre elválasztott; ember’ halála után mindazáltal, ha igaz, hogy a’ lélek túl él, örvendenék benne, mint tiszta lélek, lakhatni.“—Jól van ! ha hazáddal felhagyál, iparkodjál telkednek foglalatosságot adni, képzelő-