Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-01-03 / 1-2. szám

4 fával a’ betűk iránt irtózásimat lassanként meggyőz­tem , és e’ győzedelem után azon lapoktul ’s borité­­koktul kezdtem irtózni, mellyeken ’s mellyek homlo­kán semmi sincs írva, ’s kezdem tapasztalni , hogy mivel az újság nagy, tehát azért nem csak felette sok jó újság lehet benne, de számnélküli felfrisített igen érdekes és hasznos régiség is — az angol újságok­kal végre némileg megbarátkoztam. Csak a’ forma iránt nem tudtam azokkal összebékü­lni; mert sokszor rútul kifáradtak karjaim, midőn két vég sarkát tart­ván a’ szinte öt láb szélességű újságnak , úgy valék kifeszülve mint a’ két lator ; ’s tán mindennap elolvas­tam volna mai napig egy illy újságot a’ lehető legkel­lemetlenebb állásban , ha egy reggel nem terem előt­tem jó barátim’ egyike, kín-veritékemen bámulva. “Mit csinál Istenért, mi baja van?” — ‘Angol újsá­got olvasok, de még csak felén tudtam átmenni, alig­ha ma elvégzem.’ — “Ha ha ha ha ha.” —­­ ’S mit nevet?’ — “Hát nem tudja, ezen újság azért olly nagy, hogy ne kelljen sok ringyrongyhoz hasonló pa­piros-foltot metélgetni, rendelgetni, keresgélni, de kiki egy lapon megtalálhassa mind­azt, mit tudni vagy. Ez oszlopok pedig választó jelekül szolgálnak, mel­­lyeknél fogva mindenki könnyen fellelheti az őt érin­tő vagy érdeklő hírt vagy jelentést. E’ két oszlop például mindig csak eladási jelentéseket tárgyaz; ezen négy pedig külpolitikát; e’ kettő belviszonyokat; e’’ négy szép társasági pletykákat” — ‘Éppen itt voltam.’ “Ha ha ha! E’ három kereskedési tárgyakat ’s úgy tovább, ’s ki látta, mint falra szegezett denevér tarta­ni újságot kézben ; hiszen azt össze kell nyolczrétre hajtogatni, mi tán legkellemesb minősége, mert ez által olly merőséget nyer, hogy kün , kocsin , hajón, legnagyobb szélvészben is bátran használhatni azt. Milly benyomást tett azon időkben még egészen be nem nőtt fejemre ezen látogatás , könnyen elgon­dolhatni. ‘’S hát az újságokban nem kell mindent te­kintetbe venni, de csak azt, mi mindenkit legköze­lebbről érdekel, és hasznos is , ’s a’ kellemes veleélés legfőkép attól függ, azzal bánni is tudni, ’s miatta nem helyezni a’ legkinosb ’s egyszersmind legnevet­­ségesb állásokba magát’ így szóltam magamhoz, és sokáig nem tudtam kiverni fejemből azt is, ‘milly sze­rencse vala barátomnak még jó időbeni látogatása, mert olly ujságszerető ember mint én , ki annyit jár és kel, hajón, csolnakon, az újságnak olly oktalan ’s úgy­szólván vitorlás kiterjengetésivel bizonyosan még szélvész nélkül is, már régóta, csak egy kissé szele­sebb időkben , hajótörést szenvedek. Mind e mellett sokáig még sem figyelmeztem eléggé, vagy jobban mondva ‘nem analysáltam’ mel­­lyik lehetne az újságok lehető legjobb formája , és szinte újabb időkig mindig kellemetlen, noha magam­nak soha tisztán nem magyarázhatott érzéssel vágtam­­fel, szedegettem­ össze és rendelgettem­ el ollyféle ösz­­szevissza hajtogatott újságokat, mint például az All­gemeine , ’s ekkép némileg Önnek hírlapjai is. És nem ritkán — mindigi nyughatlan természetem ’s ollykor tán egy kissé igen is egymásra halmozott foglalatos­­ságimnál fogva — nem kis tűzre lobbantam, ha nem volt kés vagy valami más hasitó erőmű a’ kéznél­ és gör­be úraim ügyetlenül vitték végbe a’ szükségest; sőt sokszor ha egy lapot elvitt a’ szél vagy tudja mi, ’s nem ötlött tüstént elé, keresésében minden holmimét is felzavartam, mi soha nem volt kellemes, minthogy se zavarba hozás, se abba hozatal, mint átaljában za­var soha nem lehet az. Körülményim’s tán jó szerencsém eddigelé egyéb­iránt illy eseteket fölötte ritkáztak, mert vagy min­dig olly újsághoz volt alkalmam nyúlni, melly egy össze nem vágott íven mindent előadott, vagy ha illyes nem vala, könnyen elmondhatta a’ szomszéd vagy más ujságtartó, mi volt a’ netalán félrekerült vagy elve­szett lapján az eldarabolt újságnak. Úgy hogy e’tárgy végképi kinyomozására ’s valami systemába hozatalára csak néhány héttel ezelőtt történt eset ébresztett ’s határzott tökéletesen, jóllehet több hónap óta kez­dettem már a’ felvágási kellemetlen érzések’ okát vi­lágosban sejdítni, minthogy mindig olly nehezen esett Önnek magyar lapjait még török késekkel is szab­dalni— mert éppen Törökországban tartózkodtam — ha nem volt más a’ kéznél. Az érintett véletlen eset pedig fölötte egyszerű, ’s ollyas, milly mindennap történhetik, hanem tán ép­pen azon okból nem ébresztett eddig kellő figyelmet , mint sok egyéb a’ világon, mert a’ legegyszerűbb dol­gok veleje is mindig rejtezkedni szokott előttünk, s így a’ valót bizonyos körülményektől elősegítve rend­szerint csak valami szerencsés véletlen tünteti­ fel, de akkor azt mint önmagátul ajánlkozót igen könnyen felszedhetni. Kifáradtan ’s egész nap, jóllehet rövid de ép­pen azért hideg nap szünetlen esőtül verve , velem együtt többen megérkeztünk végre ellankadt gaban­­csinkon Szerbiának valami fejletlenebb falujába, mesz­­sze a’ hazától ’s még messzebb a’ civilisationak minden kényelmitől, minthogy csak az van közel, mihez kön­nyen juthatni. Legelső, éppen nem szenvedettünk szerinti, de ember-létünkből eredő szükségink kielé­gítését valami fél lak fél­istáb­ban vagy inkább ólban kerestük; de már többször próbálván illyést, mint jól elrendelt gyárban, meglehetős kedvvel egyik a hely­tisztításhoz , másik tűzrakáshoz, mindnyájan pedig ma­gunk szárítgatásához fogtunk, és aztán egy kis főzés­é.

Next