Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-11-21 / 93. szám

hogy Pál a’ Kerepesim’ közelében lakóktól minden műveltséget megtagad, továbbá az erkölcsre hatást nem a’ helyben , hanem az adatandó darabok minő­ségében látja, mellyeknek valasztatásuk bizonyosan az erkölcsiség’ szempontjából fog történni. Pál szabadkozik, azt állítván, hogy ujja­ sem illette a’ kerepesi út körüli erkölcsiség mi­benlétét, annál kevésbé, minél városunk azon ré­szének lakóival ismeretlen, ’s az erkölcsi hatás­ról is csak annyit mondott, hogy ezen nemesebb szempontból nem kiki szokta a’ Játékszint felfogni. Pál egyébiránt jósló nem akar lenni, kezet fogván azokkal, kik hiszik, hogy a’ régi jó Jóslók meghal­tak; de mégis szinte fogadni merne rá, hogy az ide­­igleni Játékszín’ látogatóji az épület’ nagyságához idomzatban, csak ollyszerű­ arányban lesznek a’né­met Játékszín’ látogatóihoz, mint mikor a’ Beleznay kertben tengett ideiglen a’zaklatott magyar Thalia.— Péter erre azt mondja, hogy Pál nagyon csalatkozik, azzal végzi a’ hosszas vitatkozást, hogy ám legyen ide­­igleni Játékszín ; de Péter ne vegye rész net­en, ha Pál egyátaljában meg nem szokhatja azon képzetet, hogy a’magyar haza’szivében a’ pompás, naponként szé­pülő Pesten, nemzeti Játékszin mindig csak másod­rendű legyen, ’s ennyi terv, ennyi készület után még is csak a’ második szerepet játsza a’ magyar Já­tékszin magyar városban, ’s ha az valóban hiba Pál­ban, legalább a’ forrás, mellyből ered, tiszta ’s ne­mes, tehát menthető ’s a’t. Mondd­­ meg Barátom,— kinek van igaza? — Isten veled. B. Jósika Miklós: QUIN’ GŐZHAJÓ-LTJA. Folytatás. Cozier kapitány, egy angol, volt a’ gőzhajó­ ura. De, mint hite van, ő kevéssé ismerős a’ ha­józási tudományok’ különféle ágaival, ’s a’ Duna’ topographiájáról, a’ homoktorlások’ (zátonyok) sze­szélyeiről nem tud többet, mint a’ sárga-tenger’(öböl Pekingnél) fenekéről. Az utazókkal nevetséges fen­­héjazással bánt. — Erősen látszék hinni, úgymond Quin, hogy egyedül csak angol lehet méltó vele egyazon levegőt színi. — Quin iránt tehát, ki angol vagy talán inkább izlandi, eléggé nyájas volt. A’ chief engineer (fő­mozgonymester) Pearce nevű , egy ügyes, munkás, barátságos fiatal­ember volt Bir­minghamből, s a sokaság közt észre lehet­ venni még egy angolt is egy kecses ifjú német nővel, kit épen akkor hozott Bécsből, mint hitvesét. Ő Tolnába utazott, hol néhány év ő­ a F. grófnál, egy magyar nemesnél élt, ki, mint egyéb rangtársai, angol szolgát tartott ménese mellett. Illy útitárs, mint ezen értelmes fiatal ember, annál kedvesebb lehete utazónknak, mivel Quin magyarul nem tudott, az utazó nemesek pedig csak diákul (hihetőleg né­metül is?) tudtak. Még a’ szép ifjú grófné sem be­szélt sem olaszul, sem francziául, de annyi igaz, hogy igen beszédes fekete szempárral birt. — Kevéssel hat óra után érkeztek Tolnába, h­a a’ kapitány szük­ségesnek állította egész éjjel egy helyen maradni, a’ zátonyok miatt; — szörnyű szó, mellynek hal­lására ő mindig fejét csóválta. Utazóink előtt ez annál megfoghatlanabb volt, mivel a’ hold rövid idő múlva feltűnt a’ láthatáron. A’ hajó , mint lát­szott, napközben többször a’ föl­d­ő­ természeti fe­nekéhez surlódott, Cozier kapitány’ nagy bámu­lására és zavarodására; de a’ min­ő meg nem üt­közhetett, ha igaz, hogy a' viz még a’ legmélyebb helyeken is, csak hat-hét lábnyi. Quin úr arra szá­molt , hogy a’ nehézségek inkább a’ folyam’ vesze­delmes gyorsasága’elkerülésében fognak állani; kép­zelő ereje úgy rajzolá lelke ekibe a’ Dunát, mint egy pompás méltóságos tengert, melly zúgva höm­pölyög a’ Pontus Euxinusba, m­ig itt azt partjai közé szorulva’s gyakran olly test folyásúnak találta, hogy sokszor inkább egy tónak, mint Europa’ fő folyamjának tets­ék előtte. Ezen megállapodása a’ gőzhajónak annál unalmasabb volt, mert a’ parton nem vala található semminemű kényelem, ’s az éj ragyogó szép jön. 1 25 én korán reggel elhagyák Tolnát, miután néhány úszó malmot félremozdítot­­tak , mellyeknek Pesten alul nagy bősége van, ’s mellyek, hajókra épülve ’s a’ városok’ közelébe állíttatva, a’ folyón­ hajózást akadályozzák.­­Nap­közben számos elhintett faluk mellett mentek el, mel­lyek, mint látszék, mind szép szőlőhegyekkel voltak határosak ; de noha a’ szőlőfürtök , mellyeket azokból kaptak, igen jók valának, Quin mindazál­­tal a’ magyar borokat általjában kiállhatlanoknak írja­ le. Rész minőségöket azon módnak tulajdonítja, mi szerint a’ borral bánnak. Az igazság az, hogy Quin úr személyes tapasztalásában szerencsétlen lehetett, de a’ magyar borok általjában igen jók, 's néhány közülök a’ legjobb spanyol borokkal egy­azon hírben van, a’ tokaji pedig a’ világ’ minden borait felülhaladja. — A’ gőzhajó kilencz óra felé megállott Mohácsnál, fát és szenet veendő fel. Ez utóbbit a’ folyótól csekély távolságra találhatni; kicsiny és köves ugyan, de fával keverten erős tü­zet ad. A’ part ellepve volt jó külsejű lakosok’ csoportival, kik leginkább a’ gőzh­ajó­ csodáját bá­mulni csődültek oda; a’ férfiak könnyeden öltözve bő ingben, mellényben ,gatyában (Pumphosen) vastag vászonból, bocskorral lábaikon, lábtyu nélkül, míg az asszonyok se lábtyut se lábbelit nem viseltek.

Next