Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-11-21 / 93. szám
hogy Pál a’ Kerepesim’ közelében lakóktól minden műveltséget megtagad, továbbá az erkölcsre hatást nem a’ helyben , hanem az adatandó darabok minőségében látja, mellyeknek valasztatásuk bizonyosan az erkölcsiség’ szempontjából fog történni. Pál szabadkozik, azt állítván, hogy ujja sem illette a’ kerepesi út körüli erkölcsiség mibenlétét, annál kevésbé, minél városunk azon részének lakóival ismeretlen, ’s az erkölcsi hatásról is csak annyit mondott, hogy ezen nemesebb szempontból nem kiki szokta a’ Játékszint felfogni. Pál egyébiránt jósló nem akar lenni, kezet fogván azokkal, kik hiszik, hogy a’ régi jó Jóslók meghaltak; de mégis szinte fogadni merne rá, hogy az ideigleni Játékszín’ látogatóji az épület’ nagyságához idomzatban, csak ollyszerű arányban lesznek a’német Játékszín’ látogatóihoz, mint mikor a’ Beleznay kertben tengett ideiglen a’zaklatott magyar Thalia.— Péter erre azt mondja, hogy Pál nagyon csalatkozik, azzal végzi a’ hosszas vitatkozást, hogy ám legyen ideigleni Játékszín ; de Péter ne vegye rész neten, ha Pál egyátaljában meg nem szokhatja azon képzetet, hogy a’magyar haza’szivében a’ pompás, naponként szépülő Pesten, nemzeti Játékszin mindig csak másodrendű legyen, ’s ennyi terv, ennyi készület után még is csak a’ második szerepet játsza a’ magyar Játékszin magyar városban, ’s ha az valóban hiba Pálban, legalább a’ forrás, mellyből ered, tiszta ’s nemes, tehát menthető ’s a’t. Mondd meg Barátom,— kinek van igaza? — Isten veled. B. Jósika Miklós: QUIN’ GŐZHAJÓ-LTJA. Folytatás. Cozier kapitány, egy angol, volt a’ gőzhajó ura. De, mint hite van, ő kevéssé ismerős a’ hajózási tudományok’ különféle ágaival, ’s a’ Duna’ topographiájáról, a’ homoktorlások’ (zátonyok) szeszélyeiről nem tud többet, mint a’ sárga-tenger’(öböl Pekingnél) fenekéről. Az utazókkal nevetséges fenhéjazással bánt. — Erősen látszék hinni, úgymond Quin, hogy egyedül csak angol lehet méltó vele egyazon levegőt színi. — Quin iránt tehát, ki angol vagy talán inkább izlandi, eléggé nyájas volt. A’ chief engineer (főmozgonymester) Pearce nevű , egy ügyes, munkás, barátságos fiatalember volt Birminghamből, s a sokaság közt észre lehet venni még egy angolt is egy kecses ifjú német nővel, kit épen akkor hozott Bécsből, mint hitvesét. Ő Tolnába utazott, hol néhány év ő a F. grófnál, egy magyar nemesnél élt, ki, mint egyéb rangtársai, angol szolgát tartott ménese mellett. Illy útitárs, mint ezen értelmes fiatal ember, annál kedvesebb lehete utazónknak, mivel Quin magyarul nem tudott, az utazó nemesek pedig csak diákul (hihetőleg németül is?) tudtak. Még a’ szép ifjú grófné sem beszélt sem olaszul, sem francziául, de annyi igaz, hogy igen beszédes fekete szempárral birt. — Kevéssel hat óra után érkeztek Tolnába, ha a’ kapitány szükségesnek állította egész éjjel egy helyen maradni, a’ zátonyok miatt; — szörnyű szó, mellynek hallására ő mindig fejét csóválta. Utazóink előtt ez annál megfoghatlanabb volt, mivel a’ hold rövid idő múlva feltűnt a’ láthatáron. A’ hajó , mint látszott, napközben többször a’ földő természeti fenekéhez surlódott, Cozier kapitány’ nagy bámulására és zavarodására; de a’ minő meg nem ütközhetett, ha igaz, hogy a' viz még a’ legmélyebb helyeken is, csak hat-hét lábnyi. Quin úr arra számolt , hogy a’ nehézségek inkább a’ folyam’ veszedelmes gyorsasága’elkerülésében fognak állani; képzelő ereje úgy rajzolá lelke ekibe a’ Dunát, mint egy pompás méltóságos tengert, melly zúgva hömpölyög a’ Pontus Euxinusba, mig itt azt partjai közé szorulva’s gyakran olly test folyásúnak találta, hogy sokszor inkább egy tónak, mint Europa’ fő folyamjának tetsék előtte. Ezen megállapodása a’ gőzhajónak annál unalmasabb volt, mert a’ parton nem vala található semminemű kényelem, ’s az éj ragyogó szép jön. 1 25 én korán reggel elhagyák Tolnát, miután néhány úszó malmot félremozdítottak , mellyeknek Pesten alul nagy bősége van, ’s mellyek, hajókra épülve ’s a’ városok’ közelébe állíttatva, a’ folyón hajózást akadályozzák.Napközben számos elhintett faluk mellett mentek el, mellyek, mint látszék, mind szép szőlőhegyekkel voltak határosak ; de noha a’ szőlőfürtök , mellyeket azokból kaptak, igen jók valának, Quin mindazáltal a’ magyar borokat általjában kiállhatlanoknak írja le. Rész minőségöket azon módnak tulajdonítja, mi szerint a’ borral bánnak. Az igazság az, hogy Quin úr személyes tapasztalásában szerencsétlen lehetett, de a’ magyar borok általjában igen jók, 's néhány közülök a’ legjobb spanyol borokkal egyazon hírben van, a’ tokaji pedig a’ világ’ minden borait felülhaladja. — A’ gőzhajó kilencz óra felé megállott Mohácsnál, fát és szenet veendő fel. Ez utóbbit a’ folyótól csekély távolságra találhatni; kicsiny és köves ugyan, de fával keverten erős tüzet ad. A’ part ellepve volt jó külsejű lakosok’ csoportival, kik leginkább a’ gőzhajó csodáját bámulni csődültek oda; a’ férfiak könnyeden öltözve bő ingben, mellényben ,gatyában (Pumphosen) vastag vászonból, bocskorral lábaikon, lábtyu nélkül, míg az asszonyok se lábtyut se lábbelit nem viseltek.