Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-05-30 / 43. szám
43dik száma Pest, május 30-án 1835. TÁRSALKODÓ. NEHÁNY SZÓ A’ DMNAHAJÓZÁS KÖRÜL. (Folytatás. Lásd az idei Társalkodó 34dik számát.) XIII. Pest , majus 21án 1835. Pannónián tegnap Bécsbűl—jóllehet elindultunkkor a’ gőzöny (gőzmozgony) szerfeletti felhevülése miatt egy órát ’s 35 perczet veszténk, és igy reggeli 4 óra helyett a’ lánczhidtól 5 óra 35 perczkor indulónk — Isten segítségével egy nap alatt Pestre jővén, épen a’ Társalkodóba ismét iktatandó néhány szorul ’s arról gondolkoztam, mikép adhatnám a’ dunai vállalat velejét olly világosan a’ közönség elibe, hogy aztán félreértések ’s balmagyarázatok ne kissebbitnék annak, fájdalom mondani, úgy is eléggé ‘langymeleg’ érdekét,a midőn megérkeztemkor a’ Társalkodó legközelebbi 41 ik számában e’ czim alatt: „Még néhány szó a Dunahajózás kortél“ Orosz urnák ellenészrevételeit találtam. Ezen észrevételekből az tetszik ki, hogy Orosz úr meg most sem látja, vagy nem akarja látni a’ dunai vállalatnak azon jól megkülönböztetendő két oldalát, mellyel utolsó közlésemben kijelelék. Ugyan is minden , mi a’ Dunában és Duna körül történik, két fő ezél elérése végett történhetik és történik. 1szor : A’ magyarországi vizeknek — felette keveset kivéve — elrendelése végett, mellyeknek a’ Duna egyedüli lecsapoló csatornája. 2szor: Szabadabb hajózás és kereskedés tekintetéből. Mikhez mellékesen az járul, hogy vizi szabályozásoknál, mellyek Magyarországban a’ Dunával, mint szinte egyedüli lecsapoló csatornával, szükségkép legszorosb kapcsolatban vannak, az áztatási — irrigatici — haszon, hol csak lehet, ne rontassék el. Már ezen sorok után én nem az „ olvasni tudókra“ hivatkozom, mint Orosz úr, hanem a’ gondolkozni és megfontolni képesekre, ‘s kérdem: nem világos-e mint déli nap, hogy a’ műst évi Társalkodó 88 ik számában a’ Dunát mint Magyarország lecsapoló csatornáját, adom a’ községekbe, ’s azt állítom , hogy mint ollyas a’ szirtek kipuskázása által nem javulhat, mert ez szinte emberi tehetséget túlhalad; mi azonban nagy szerencse, mivel igy a’ vizek irrigatioi hasznátul, melly évről évre szembeötlőbb lesz köztünk, túlmunka, tulgond, tulfáradozás által meg nem foszthatjuk a’ hazat; melly tulságoktul egyébiránt elég távul tespedünk! ’S mi világosb továbbá, mintsem, hogy miután az említett Társalkodóban egykori saját hibás látásimat gyónván meg, a‘ közönséghez férfiulag szólék „hagyna fel alaptalan várakozásival“ ugyan a’ múlt évi Társalkodó 95ik számában ismét a’ Dunáral, mint hajózási, kereskedési csatornáról értekezem, mellyet Vásárhelyi Pál úr kedvező körülményektől segítve javított, ’s mellynek javítása végett tette udvarunk a’ török udvarral teendőket, és jött végre a török biztos. — S ugyan mi egyéb miatt lépett volna is tractatusra kormányunk a’ félholddal ? Ila Orosz úr a Társalkodóban időszakonként előadott jelentésem mindigi felírását „Néhány szó a’ Dn-ztuhajózás körül-- némi figyelemmel gondolta és fontolta legyen át, felszínes vagy tán hibát találni akaró olvasás helyett: nem lett volna, csak a’ puszta felírás után ítélve, nagy mesterség kitalálni, hogy a’Társalkodó 88ik számában semmi egyéb nem volt szándékom, mint mellékesen helyreigazítását eszközleni ama’ hibásan kikürtölt és jó időtől fogta megrögzött balhiedelemnek, mellynél fogva sokan a’ vaskapus szirtek kipuskázásával a’ Duna leszálltát,’s minden mocsárnak és minden kiöntésnek megszűntét reméltették. Ez azonban Orosz urnak nem „látszott“ úgy, miről én nem tehetek. Vagy ha tehetek is, ’s bennem a’homálynak oka, — mint valósággal nem kívánhatom és nem is kívánom Orosz urtól szavaim jóramagyarázását, nézetim engedékeny bírálását: becsület kötelesség lett volna — a’ szó egész értelmében — azon mezőre lépnie — ha a’ Dunai vállalatot akará rostálni, mellyre én állottam, és nem másunnan piszkolni azt be az ellenség és keserű tréfa tajtékával. Én magyarul irtani a’ Magyar közönséghez. És most azt gondolhatna a’ részrehajlatlan Olvasó: Magyarul czáfol meg Orosz úr Magyarok előtt. Korántsem ! Magyarul hallgat, hanem egy német könyvben mutatja be a’terra incognitát, valódi mibenlétében (?) az emberiségnek, a‘ világnak ! — ’s ezzel a’ Dunai vállalat mibenlétét! ^— Orosz úr többször irt ellenem. Én soha nem válaszoltam ; mert Írásiban jobbadán ügyesen elburkolt személyességek fordulának elő, és legnagyobb felvigyázattal is igen könnyen epeharcz szokott végre a’ tollharczból támadni; de leginkább azért nem, mert valóban jobb ’s fontosb dolgom volt, mint illyféle háboriakat víni. Most sem motszantam volna , mert már megszoktam Orosz urnak fölöttemi censor-szerepét; de itt nem személyem, hanem az ügy támadtatott meg, és az forog veszélyben. Ila mind az, mi közbenjárásom által a’ Duna körül történt, Németországban ismeretes volt volna, vagy csak azon kevés volt legyen németre fordítva.