Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-09-16 / 74. szám

296 lelni szokás ’s szeretőjében nagyobb kedvet talált, hogysem rendszerint történni szokott, ezen utolsónak javasla, hogy vele szökjék meg. Midőn a’ szerető férj olly meglepő 's különös javaslat feletti álmélatából föleszmélt, ’s ezen felül meggyőződött, hogy parancsnok - asszonya e’ dolgot komolyan veszi, arczát sötét redőkbe gyüjté ’s monda: „Ön tudja ma bére, hogy férje legjobb barátim’ egyike. Én szeretni fogom Önt, valamig csak Önnek tetszik — férje’ házában — ez a’barátságot nem sérti meg, de hozzá illy rész baráti szolgálatot bizonyítani 'sünnel megszökni, — már ezt, ma bére, nem tehetem!“ (Folytatása következik.) A’ TÖRÖK ASSZONYOK. A’ rabszolgavásár Konstantinápolyban az egyetlen egy, melly Európában létez. Ki azt meglátogatja, fájdalmas érzéstől fogadik el; mellyet azonban kijelenteni nem szabad. Ha valaki szánakozását férfiak’ jelenlétében akarná mutatni , úgy azzal igen megbántaná őket. Szivét otthon kell hagyni az embernek, midőn a’rabszolga-vásárra megy. Azonban ne képzelje senki ezen piaczot valamelly utálatos börtönnek, vagy vágószéknek, hol a’ szerencsétlen áldozatok’ fájdalmas kiáltásinál egyebet nem hallhatni. Koránsem, a’rabszolganők’ érdeke azt hozza magával, hogy ezen kereskedésben bizonyos szelidség uralkodjék, mihez idővel hozzá is szoknak. A’ török nem szokta a’szegényt keménységgel, az idegent gyanakodással magától elutasítani, hanem az ’elsőt örömest gyámolítja , az utolsót pedig szivesen látja ’s barátságosan fogadja. A’ rabszolganő’ leánya törvényes nőjévé, ’s a’ rabszolga, örökbe-fogadás (adoptio) által, lijává lesz. A’ boldogságra vivő út egyik előtt sincs elzárva. Maga a’ nagyur is rabszolganő’ írja, ’s a’ török asszonyok nagyobbrészint vásárlóit rabszolganők. A’ török’ fényűzése háremében áll. Feleségeinek számát azon tekintet határozza, mellyben áll,’s egy főrendü status-tisztviselőnek, ha hitelét el nem akarja veszteni, feleségeire sok költséget kell fordítnia ; — ez pótoljaki a’mi udvarló szolgáinkat, tánczvigalminkat, vendégséginket ’s páholyainkat a’ lánkszinben. A’ VERÉS MINT JÓAKARAT. És szeretet’ jele. Műveletlen embernél a’ természet is durva ’s idomtalan módon mutatkozik. Mit a’ műveit ember csúfosnak tart, azt a’műveletlen tisztességesnek tekinti. Sok bárdolatlan nép a’ verést hajlandóság’ ismertető jelének tartja. Ha a’ férj nőjét meg nem veri, akkor ez azt hiszi, hogy férje őt nem szereti.Ezen hiedelem több vad népnél uralkodik Amerikában, Shollandban ’s a’t. Korábbi időkben az oroszok is igy gondolkodtak, ők a’ megfenyitéseket nemcsak örömest tűrték , hanem azokat szeretet’ jeleinek is tartották. Heberstein gyakran hallott orosz szolgákat arról panaszkodó, hogy uraiktól már régóta nem kaptak ütlegeket, vagy legalább nem elég jól verettek meg. Ők ezen panaszokat azért tevék , mivel azt gondolák , hogy ütleget nem kapván, uraik nincsenek velök megelégedve, vagy legalább hidegséggel viseltetnek irántok. Ugyancsak Heberstein, egy Jordan nevű német kovácstól, ki orosz nőt vett el, hallá, réiskép felesége gyakran panaszkodott, hogy szerelme iránta meghűlt,’s midőn férje ellenkezőt vitatott, nője felesé, hogy ő mégnem tapasztalta ennek semmi jelét. „Hát micsoda jelét kívánod?“— kérdé férje. „Te még engem soha sem vertél meg! “ — válaszolt az asszony. A’ kovács beszélő, hogy azután nőjét jól meglazsnakolta ’s hogy ettől fogva őt az sokkal jobban szerette, mint azelőtt. Ezért Oroszországban a’ házasulandó férfi legelső dolga — uj korbácsot vásárolni. ANEKDOTÁK. Bizonyos gyümölcsárusné meg akara büntetni egy fiút, ki gyümölcseinek legszebb darabjait eltulajdonítgatá. „Halljad fiam! — szóla boszuját titkolva az árusné —jöszte csak ide, mondok valamit. „Az ifjú észretevén szándékát, válaszoló tovább haladtában.“ És mentsen isten ! ollyan kis fiúnak, mint én vagyok, nem kell mindent tudni. Faluról pesti vásárra jött D* asszonyság, ide ’s tova vezetgető leányát, ki csak most lát vala először várost; s ennek IS* c/.ukrász’ boltja tűnt leginkább szemébe. Lennének tehát a’ vendégek’ számára csinosan teritett asztalka mellé , ’s adatván kétportia fagylaltot—• a’kisasszony mohón neki esék az övének, de alig izlelé meg, már is monda „oh jaj, de szörnyű hideg! ugyan melegittesse meg egy kicsit mamikém!“ Külkey Vilmot: APHORISMÁK ’S ELMESZIKRÁK. Az ember soha sem elégszik meg szerencéjével, de mindig megelégszik eszével és szivével. Ki magával mindig meg van elégedve, az ritkán van másokkal, ’s még ritkábban mások ővele. ide higy a’ külszinnek! A’ dob legnagyobb zajt indít, de belől még is csak szel van. Melly kerek legrosszabb a’ kocsiban, az csikorog legjobban. REJTETT SZÓ. Egészen szükséges ablak után lónak . Három ha fillért kér, adj a’ nyomorának. Két végső m’ használhadit hegyen is völgyen is .Vég három visszásan jó nappal és éjjel is. Sz. lg. Zala Vből. A’ 73dik számú rejtettszó: Fék. Szerkeszti 11 e 1 in e cz y. nyomtatja Beimel.