Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-01-13 / 4. szám

4. szám. 1836. TÁRSALKODÓ. Pest, január’ 13. LEGELSŐ EURÓPAI TELEP AMERIKÁBAN. Elfárad az emberi ész annak kutatásában, vall­yon mikép tölté­ be az emberi nemzet eredetileg e’ nagy földtömeget, mellyet lábával tapod? Világos adatink erre hi­ányoznak ; a’ biblia nem elégit­ ki, mert ebben csak az mondatik, hogy a’ bábeli zavar után elszélyedt az emberi nemzet az egész világra; ámde egészen más kérdés az: mikép szélyedt­ el? Elenyészik tehát az elterjedés’ története a’ legré­gibb idők’ vastag homályiban a’ nélkül, hogy an­nak fényre hozatalát valaha reméllhetnek. Későbbi feltalálások’ története, melly az uj világot, úgy­mint: Amerikát és Ausztráliát megismerteté velünk, nyilván mutatja, hogy már akkor e’ nagy világ­részeket népek laktak. Hogyan szakadtak ezek oda, holott földtekénken a’ lakható szárazföld mérhet­­len tengerek által, mellyeken csak bámulatos mes­terség vehetett erőt, van elszigetezve egymástól . — Ezek’ áttekintésénél azt gondolnák,hogy a’ közön­séges özönviz után, — melly hogy földünkön tete­mes változást okoza, nem szenved kétséget — a’ világ’ minden részében úgy bújtak­ ki földből az emberek, mint ürge, mellyet vízzel öntünk­ ki lyukából, vagy pe­dig valami nagy műveltségű nemzetnek, mellynek a­­zonban még emléket is eltörlé földünkről az év­ezre­­dek’ sora, merész argonautáji szálliták a’ népe­ket egy világrészből másikba. De elhunyván az idők* emésztő viszály­ában ama’ művelt nemzet ’s az egész emberiség elaljasodván, a’ föld vad durvaságnak és tudatlanságnak köz tanyájává lön; míg az emberi nemzet önerejével lassan lassan ismét fölébrede szu­­nyadtából, a’ korábbi idők’ örvénye által örökre elnyelt történetekről mitsem tudó. Akármint van, bizonyos az, hogy az európaiak Colombo előtt Ame­rikáról keveset álmodtak. Mindazáltal e­ helyen egy próbát szándékunk tenni: valljon mennyire vihet­­nek­ fel azon történeti adatokat, mellyek Amerikát már Colombo előtt némileg megismerteték az eu­rópaiakkal. Közönségesen tudva van, hogy Amerikát Co­lombo Kristóf spanyol admirál 149-idik é­vben talál­­ta­ fel, és hogy ezen idő óta számos európai nép te­­lepült­ le azon új világban. De talán kevesebben tudják, hogy Amerika tulajdonkép ennél sokkal e­­lőbb föl leven fedözve, azt néhány századdal már Colombo előtt európaiak látogaták­ meg ’s ott va­lóban le is települtek. E’ történet mindazáltal a nagy Colombo’ halhatlan érdemet legkisebbé sem csökkenti; mert ama régibb felfedezés az emberi nem­zet műveletlenebb századiban talán csak vakon s nem keresve történvén, továbbá nem nyomozta­­ték , nem folytattaték , és igy azon rövid ideig tar­tott kapcsolat Európa és Amerika közt már kezdeté­ben félbenszakadván,Amerika létezéséről később min­den bizonyos tudat kitörü­lteték a­, európaiak’ emléke­zetéből. Ama korábbi felfedezés’ támogatására szolgáló bizonyítványok két osztályra ágaznak. Az el­sőbe tartoznak valóságos történeti adatok; a’ második­ba pedig ama hajdanibb településnek különféle nyo­mai, mellyekre Colombo, utána pedig több európai utazó Amerika’ belsejében akadtak. — A’ történeti adatok közé tesszük Madoc herczegnek Gwinedd Liwen walesi király’ írjának tengeri hajózását. E her­­czeg’ atyjának halála után testvérivel az országfelosz­tás fölött m­eghasonolván, háborúba keveredett, melly­­ben szerencsétlenül meggyőzhetvén ellenei által, kény­telen lón hazáját elhagyni. Néhány kísérővel ’­ barátival tehát 1169 ben hajóra ült ’s a’ nyugati nagyoczeánra bocsátkozott. Hosszan tartott útjában csak ugyan talált szárazföldre, melly termékenysé­ge miatt neki annyira* megtetszék , hogy eltökéld magában, elvesztett birodalma helyett itt új orszá­got alapítani. Czélja’ végrehajtásának okáért ismét visszatért az angol partokra. — Távolléte’ idejét habár egész bizonyossággal nem határozhatni is meg, de az alább előadatandókból valószmleg állíthatjuk, hogy az két egész évig tartott. — Elég az: Madoc visszafordult­án , Walesben tíz hajót szerzett, azo­kat az uj földön leendő megtelepülésre szükséges ké­születekkel jól ellátta, és uj hazája’ kedvező leírása által 323 férfit s asszonyt bírt rá, hogy vele kész­séggel oda utazássak. — Így adják­ elő e’ történetet több egykorú ’s később idejű angol történetírók,kik közt Powell Dávid azt is hozzá teszi, hogy Madoc her­czeg, mielőtt a’nagy óczeánon útra indult, több ing javát, mellyeket magával nem vihete, a’ Conway ko­lostorban éjszaki Velesben tette­ le. Hasonlóul a’ wa­lesi Laradoc és Laucanian’ történetiratiból is ki­világlik, hogy Madoc herczeg 1171. táján másod ízben tíz hajóval és nagy sereg kísérővel költö­­zek­ ki hónából. — Ide járul, hogy az úgynevezett uj világról már Madoc előtt Volt az európaiaknak némi süni homályba burkolt tudomásuk vagy inkább sejtésük, mert az angol bardok vagy dalnokok a’ legrégibb időkben éneklettek valami, Európától nyugatra

Next