Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-04-22 / 32. szám

127 hé el sem hagyott, mert nyolcz nap múlva már Henriette nem vala, kinek karjai közt élvezem a’ házi élet’ csöndes boldogságát. UTAZÁSI LEVÉL TÖREDÉKEK (Bezerédy Lászlótul.) II. München, áprilisban 1836. Milly különös vonzalom köt hazánkhoz, mennyire mutatja physikai alkotásunk azon sympathiát, melly tán egyenlő parányokbal szerkesztett valónkban létez, csak akkor itélhetni meg, ha a’ távozás’ arányiban tapasztaljuk növekedni vágyásunkat az után, honnan a’ tudnivágyás bennünket eltávoztatott. Valóban nem csekély változás, a’ részvevő rokon társaságot, mellynek közepette mulatónk, idegen arczokkal, ’s a’ honnét’ nem kis kellemeit az utazás szülte alkalmatlanságokkal fölcserélni. Azonban e’ sorokbul korán se véld, hogy régi vágyom’ teljesülését, mellyet szüntelen olly hévvel óhajték, már is megbántam volna, mert az utazás egyéb élvezetei közt, minden nap újabban meggyőz arról, hogy igaz alapon épült emberismeretet leginkább utazás közben szerezhetni. — Milly dicső , a’ távolság’ varázs-prysmáján át, a’ bajor nép’ szerződés által biztosított szabadsága, ’s mikép enyészik a’ színek’ ragyogó játéka, midőn a’népet önkörében kívánja az el nem fogott utas ismerni! Egyheti rövid ittlétünk bő alkalmat nyújta kitanulnunk a’ nép’ kharakterét. A’mint a’ főbb ’s alacsonyabb társaságokat átfatók, láthattuk, hogy sokban itt sem áll jobb lábon a’ világ, mint másutt —, azon különbséggel még is, hogy itt a’ pénzszükség mindenütt igenigen érezhető; alig tudnék nevezni helyet, hol csekély pénzzel nagyobb szerepet lehetne játszani, mint itt; azért ki életgyönyörét fényűzésben, ’s nagyotmutatásban leli, bízvást jőjön Münchenbe, hol elég alkalma leendő kivonatait teljesíteni. — A’ városi lakosok’ egyik legtisztebb osztálya: a’ serfőzők, ezek egyszersmind a’ bajor nép’ egyik fő élvezetének alkotóji, mert valamint sok honfitársunk borára, búzájára ’s ökrére, úgy ezen ország’ népe sörére büszke; de mi azt még sem tudók megkedvelni, mert a’ számos kazánból utczákra ömlő sűrű gőz már sok kellemetlenséget szerze orrunknak, hanem inkább proselytáskodván, borainknak kívántunk közöttük barátokat szerezni. ’S valóban szivreható ékesszólásunk’ sikerében bizakodva, nem kétlem, hogy itteni ösmerősink közül néhány csak azért is el fog hazánkba utazni, hogy a’ somlai, tokaji ’s a’t. nektárral magát egyszer kétszer kénye ’s kedve szerint gyönyörködtesse. — Egyébiránt a’ társas élet itt igen kellemes, ’s a’ fensőbb körökbe juthatás nagyon könnyű. Még is társalkodóinknak egyik főbb gyönyörét hazánk’némelly ittlakó leányival találkozás tévé. Hám nézve különösen meglepő öröm volt, midőn a’ szép Sz. M. grófné alakin az éles magyar nemzeti szót hangzani hallám , annyival inkább, mivel ezen szép példány megyénk’ virágai közül jutott a’ külföldre, pedig ennek távoztával még nem pusztult ki a’ kert! — A’ királyi herczegek igen barátságosak, ’s nálok bévezettetni szinte könnyű; mondják a’ koronaörökös különös vonzalommal viseltetik hazánk iránt. A’ sors állja meg őt jótékony országlással, hogy keblében szegény hazánk’ lakosi iránt nemes részvevő indulatot táplál! — Légy boldog. III. London, júliusban, 1836. Midőn a’ világ’ csudavárosábul intézem hozzád első soraim’, olly zavart halmozatban talulnak meg lelkem előtt a’ képek, hogy ezen óriási nagynak megpillantására fejem kábul ’s alig vagyok képes eszméimet, mellyeket veled közölni kívánok, tisztán átgondolni ’s leírni. — Mióta a’ sivatag Bajorország’ fenyves erdőjit elhagytuk, ’s a’ bortermő Jeckar-völgy’ kies vidékibe leszállottunk,növekedve szépült a’ természet, az illatozó virágos fák’ sorában csinosan mutatkozó lakások közt. A’jól művelt telkek díszes gyümölcsfákkal körülültetve, a’zöldelő rétek csörgő patakokkal öntöztetve, örök kertté egyesültek. ’S illyeneken vive keresztűl utunk, míg végre a’hullámzó tenger’habjai a’világ’ csuda országába ringatának által.Ámbár megszoktam már a’fokonkint növekedő műveltséget szemlélni’s a’csodálkozás színt olly közönségessé vált előttem, mint a’ lélekzés, még is kimondhatta!» bámulás fogott el, midőn Londonnak zajló utczájin először áthaladván, ügygyes bajjal a’ Themse’ sűrű árboczerdőji közt szabadba juték. Illy látványt csak Anglia mutathat.• Eddig gyakran neheztelék, midőn a’nekünk furcsáknak tetsző angolokat egészen hidegeknek láttam olly tárgyak mellett, mellyeket mi bő meglepetéssel vizsgáltunk, ’s nagy elragadtatással csudáltunk, most azonban tudom menteni őket. Mert valamint a’ veszélynek szünteleni képe legyőzi a’ félelmet, és szokás által elfásul az érzés iránta, úgy hittel szünteteni látás után azon tűz ’s meleg érzés is, mellyet a’ nagynak látása nemesi kebelben gyúlaszt; megmarad ugyan objectiv ereje, ’s tán subjectiv sem hat kevésbbé, de a’ nyilatkozás veszti terjedtségét, mert mindennapivá válik. Itt Angliában minden nagy, minden szép ’s kellemes, egyedül a’ climát vevén ki, mellyben mindazáltal minden köd, füst, gőz mellett láthatólag gyarapszik John Bull, ’s ugyan pirosakra lelnek arczái, ’s ez különösen a’ szép nemnél; és mi talán leginkább csodálkozásra méltó : — annyi bájt, csöndes szépséget, elmésséget szerénységgel, nyájasságot méltósággal párosulva alig fogsz képzelni, mint itt a’ nőszemélyek’ minden osztályában találhatsz. — Azt mondja a’ hir, hogy a’ város már üres, de olly üres az, hogy bár utczájit épen nem lehet keskenyeknek mondani, ’s összes számuk a’ 30,000et felülmúlja, még is a’ szekerekkel kerüldözés néha óranegyedekig gátolja a’ haladást. — A’ mi nálunk egyes számban epochát tesz, az itt nagy többes számban változik naponkint, így nincs a’ Themse soha 20 — 30 gőz ’s 3—400 tengerihajó nélkül. A’ verseny, lovak, ebek, kakasok ’s hajók között mindennapivá válván, léggolyók kezdenek a’ véghetlen felhőkben versenygeni. Épen tegnap szállott föl két iszonyú nagyságú, egy-egy házas párt ragadvány föl egekbe, mindenik tulajdonos t. i.nejével tévé a’veszélyteljes utat. Fenséges látvány volt! az emelkedő szekérkébül a’ zászlók lobogtak, ’s ember, hajó, golyó végre fekete pontocskákká váltanak. Illy különösségek közt képzelheted, milly hamar múlik az idő, mellyet az angolok’ szívessége még inkább elragadoz tőlünk. Valóban nem tudom, miben a-