Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-04-22 / 32. szám

127 hé el sem hagyott, mert nyolcz nap múlva már Hen­riette nem vala, kinek karjai közt élvezem a’ házi é­­let’ csöndes boldogságát. UTAZÁSI LEVÉL TÖREDÉKEK (B­ezeré­d­­y Lászlótul.) II. M­ü­nchen, áprilisban 1836. Milly különös von­zalom köt hazánkhoz, mennyire mutatja physikai al­kotásunk azon sympathiát, melly tán egyenlő pará­­nyokbal szerkesztett valónkban létez, csak akkor itélhetni­ meg, ha a’ távozás’ arányiban tapasztaljuk növekedni vágyásunkat az után, honnan a’ tudnivágyás bennünket eltávoztatott. Valóban nem csekély vál­tozás, a’ részvevő rokon társaságot, m­ellynek kö­zepette mulatónk, idegen arczokkal, ’s a’ honnét’ nem kis kellemeit az utazás­ szülte alkalmatlanságok­kal fölcserélni. Azonban e’ sorokbul korán se véld, hogy régi vágyom’ teljesülését, mellyet szüntelen olly hévvel óhajték, már is megbántam volna, mert az utazás egyéb élvezetei közt, minden nap újabban meg­győz arról, hogy igaz alapon épült emberismeretet leginkább utazás közben szerezhetni. — Milly dicső , a’ távolság’ varázs-prysmáján át, a’ bajor nép’ szer­ződés által biztosított szabadsága, ’s mikép enyészik a’ színek’ ragyogó játéka, midőn a’népet önkörében kívánja az el nem fogott utas ismerni! Egyheti rövid ittlétünk bő alkalmat nyújta kitanulnunk a’ nép’ kharak­­terét. A’mint a’ főbb ’s alacsonyabb társaságokat átfatók, láthattuk, hogy sokban itt sem áll jobb lábon a’ vi­lág, mint másutt —, azon különbséggel még is, hogy itt a’ pénzszükség mindenütt igenigen érezhető; alig tudnék nevezni helyet, hol csekély pénzzel nagyobb szerepet lehetne játszani, mint itt; azért ki életgyö­­nyörét fényűzésben, ’s nagyotmutatásban leli, bíz­vást jőjön Münchenbe, hol elég alkalma leendő ki­vonatait teljesíteni. — A’ városi lakosok’ egyik leg­­tisztebb osztálya: a’ serfőzők, ezek egyszersmind a’ bajor nép’ egyik fő élvezetének alkotóji, mert va­lamint sok honfitársunk borára, búzájára ’s ökrére, úgy ezen ország’ népe sörére büszke; de mi azt még sem tudók megkedvelni, mert a’ számos ka­­zánból utczákra ömlő sűrű gőz már sok kellemetlen­séget szerze orrunknak, hanem inkább proselytás­­kodván, borainknak kívántunk közöttük barátokat sze­rezni. ’S valóban szivreható ékesszólásunk’ sikeré­ben bizakodva, nem kétlem, hogy itteni ösmerő­­sink közül néhány csak azért is el fog hazánkba u­­tazni, hogy a’ somlai, tokaji ’s a’t. nektárral magát egyszer kétszer kénye ’s kedve szerint gyönyör­ködtesse. — Egyébiránt a’ társas élet itt igen kel­lemes, ’s a’ fensőbb körökbe juthatás nagyon kön­nyű. Még is társalkod­óinknak egyik főbb gyönyörét hazánk’némelly ittlakó leányival találkozás tévé. Hám nézve különösen meglepő öröm volt, midőn a’ szép Sz. M. grófné alakin az é­les magyar nemzeti szót hangzani hallám , annyival inkább, mivel ezen szép példány megyénk’ virágai közül jutott a’ külföldre, pedig ennek távoztával még nem pusztult­ ki a’ kert! — A’ királyi herczegek igen barátságosak, ’s nálok bévezettetni szinte könnyű; mondják a’ koronaörö­kös különös vonzalommal viseltetik hazánk iránt. A’ sors állja­ meg őt jótékony országlással, hogy keb­lében szegény hazánk’ lakosi iránt nemes részvevő indulatot táplál! — Légy boldog. III. London, júliusban, 1836. Midőn a’ világ’ csu­­davárosábul intézem hozzád első soraim’, olly zavart halmozatban talulnak­ meg lelkem előtt a’ képek, hogy ezen óriási nagynak megpillantására fejem kábul ’s a­­lig vagyok képes eszméimet, mellyeket veled kö­zölni kívánok, tisztán átgondolni ’s leírni. — Mió­ta a’ sivatag Bajorország’ fenyves erdőjit elhagytuk, ’s a’ bortermő J­eckar-völgy’ kies vidékibe leszállot­­tunk,növekedve szépült a’ természet, az illatozó virágos fák’ sorában csinosan mutatkozó lakások közt. A’jól mű­velt telkek díszes gyümölcsfákkal körülültetve, a’zölde­­lő rétek csörgő patakokkal öntöztetve, örök kertté e­­gyesültek. ’S illyeneken vive­ keresztűl utunk, míg vég­re a’hullámzó tenger’habjai a’világ’ csuda országába ringatának­ által.Ámbár megszoktam már a’fokonkint nö­vekedő műveltséget szemlélni’s a’csodálkozás szín­t olly közönségessé vált előttem, mint a’ lélekzés, még is kimondhatta!» bámulás fogott­ el, midőn London­nak zajló utczájin először áthaladván, ügygyes baj­jal a’ Themse’ sűrű árboczerdőji közt szabadba ju­­ték. Illy látványt csak Anglia mutathat.­­• Eddig gyakran neheztelék, midőn a’nekünk furcsáknak tet­sző angolokat egészen hidegeknek láttam olly tárgyak mellett, mellyeket mi bő meglepetéssel vizsgáltunk, ’s nagy elragadtatással c­sudáltunk, most azonban tu­dom menteni őket. Mert valamint a’ veszélynek szü­n­­teleni képe legyőzi a’ félelmet, és szokás által el­fásul az érzés iránta, úgy hitt­el szünteteni látás u­­tán azon tűz ’s meleg érzés is, mellyet a’ nagy­nak látása nemesi kebelben gyúlaszt; megmarad ugyan objectiv ereje, ’s tán subjectiv sem hat ke­­vésbbé, de a’ nyilatkozás veszti terjedtségét, mert mindennapivá válik. Itt Angliában minden nagy, min­den szép ’s kellemes, egyedül a’ climát vevén­ ki, mellyben mindazáltal minden köd, füst, gőz mellett láthatólag gyarapszik John Bull, ’s ugyan pirosakra lelnek arczái, ’s ez különösen a’ szép nemnél; és mi talán leginkább csodálkozásra méltó : — annyi bájt, csöndes szépséget, elmésséget szerénységgel, nyá­jasságot méltósággal párosulva alig fogsz képzel­ni, mint itt a’ nőszemélyek’ minden osztályában ta­lálhatsz. — Azt mondja a’ hir, hogy a’ város már üres, de olly üres az, hogy bár utczájit épen nem lehet keskenyeknek mondani, ’s összes számuk a’ 30,000et felülmúlja, még is a’ szekerekkel­ kerüldö­­zés néha óranegyedekig gátolja a’ haladást. — A’ mi nálunk egyes számban epochát tesz, az itt nagy többes számban változik naponkint, így nincs a’ Themse soha 20 — 30 gőz­ ’s 3—400 tengeri­­hajó nélkül. A’ verseny, lovak, ebek, kakasok ’s ha­jók között mindennapivá válván, léggolyók kezdenek a’ véghetlen felhőkben versenygeni. Épen tegnap szállott­ föl két iszonyú nagyságú, egy-egy házas párt ragadván­y föl egekbe, mindenik tulajdonos t. i.­ne­jével tévé a’veszélyteljes utat. Fenséges látvány volt! az emelkedő szekérkébül a’ zászlók lobogtak, ’s em­ber, hajó, golyó végre fekete pontocskákká váltanak. Illy különösségek közt képzelheted, milly hamar mú­lik az idő, mellyet az angolok’ szívessége még in­kább elragadoz tőlünk. Valóban nem tudom, miben a-

Next