Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-07-15 / 56. szám
főkép hol a’ diorit jő elő, majd egészen függő. — E’ feslényen fekszik az átmenő mész (Übergangskalk), kékes-szürke, finom-szemű, ’s minden kitűnő rétegesség nélkül, — kivevén azon helyeket, hol a’ dimikely-feslénynyel érintésbe jő, mellyel változó telepekben is előfordul. Ott, hol a’ diorit (Grünstein) jő elő, e’ mész ebbe is átváltozik; egyébiránt tömegén számos mészkovacs- (Kalkspaih) erecskék vonulnak keresztül; ’s a’ hol benne kisded üregek találkoznak, ezek csepkővel elborítvák. Kövülések benne eddig nem találtattak. Ezen mészkő a’ vidéknek legemeltebb pontjait foglalja el, a’ Veki-Slep hegyén 2570 bécsi láb magasságát éri el, ’s az Ivanicza-hegyen 3000 lábot is felülmúl; éjszakra ugyan lejebb ereszkedik, de még is mindenütt az ifjabb kőtelepeket meghaladja , ’s közülök mint egy sziget emelkedik fök —• Sustinsko-nál ezen mészbül ott, hol az alattafekvő diribely-festénytől elválik, melegforrás fakad. A’ diorit leginkább a’ mésznek függő részén (derekán) találtatik, de többnyire csak helyiyesközzel (absztzig), és sokszor elváltozott diribely-v. sövénykő-alakú; máskor szarukő-vagy porfirnemű. — Újabb időkben a’ diorit’ természetéről tett tapasztalások nem tehetik már kétségessé , hogy az itt leirt diorit a’ mélységben egy összefoglalt tömeg, melly tűzi erő által fölemelkedvén, a‘ föld’ színén fekvő telepeket egyes helyeken feltörte, ’s a’ hol velők érintésbe jött, vagy felolvasztotta ’s tömegébe fölvette, vagy forrósága által zen kőnembül vélik a’ gránitot tűz által átalakulva; de állításuknak eddig sikere nincs. — Diribely-palay, feste’ny (Grauwacken schiefer) az előbbemtől csak az által különbözik , hogy szövete v, szerkezete (textur) palás v. festős (schiefrig) , a’ diribelye pedig szemes és tömött (körnig und dicht). — A’ német Schiefer, francz : schiste, ang . slate, közös név, melly minden kőnemnek adatik, mellynek szerkezete festős, azaz, melly foszlik, fejük, elválik. A’ szokásban levő palakő (Dachschiefer) az agyagfesténynek (Thonschiefer) faja, ’s átaljában sem a’ festős-kövek’ fogalmát nem teszi ki, sem pedig, mivel már egy bizonyos kőnem’ elnevezésére van használva, tt’ közös kitételre nem alkalmaztatható. A’ kitétel „Feslény“ a’ kőnem’ természetéből van kölcsönözve , ’s igy tehát elfogadhatóságot remélhet; ’s pedig annál inkább, mivel illy határozott értelmű szóra szükségünk van, hogy a’ sziklák’ nagy részét könnyebben elnevezhessük. — Kova, Kiesel (Kovaföld, Kieselerde) közbeszédben egyértelmű a’ tűzkövet, itt pedig tőle, mint egyszerű chemiai anyagot elkülönítjük; innen továbbá származtatjuk a’ koványt (Quarz) a’ helytelen „békasó“ helyett, mivel chemiai állványrésze tiszta kovaföld. P o r f i r : Pettykő (németül: Porphyr’, francz: porphyre', ang: porphyry) a’ szikláknak bizonyos faja, melly az által különbözik, hogy tömegében egyes pettyek, szemek ’s jegenyék fordulnak elő; így p. o. a’ gyepkő-porfirnak (Feldsteinporphyr) tömege gyepkő, mellyben kovány, jegenyék és darabkák vannak elszórva ; e’ tekintetben a’ Pettyro nevezet helyes volna, de mivel a’ Porfir szó már minden nyelvben fölvétetett ’s nálunk is szokásba jött, talán tovább is megmaradhat, szülőkben ’s szilárdságukban elváltoztatta, ’s a’ keresztültörés által a’ felső kőtelepekben történt repedéseket folyó tömegével betöltötte. Ezen állítás nemcsak megegyez a’ Geognosia’ mostani álláspontjával, hanem csak ezáltal lehet azon tüneményeket állandóul magyarázni, hogy a’ diorit majd a’ dimikelyben ágyazva találtatik, majd a’ mészen fekszik, ’s tömege egyszer meszes, melly esetben a’ feltoló diorit a’ felülfekvő mészt tömegébe fölvette, másszor pedig fövényes, melly esetben ismét a’ feltört dimkelyt elmorzsolván, magával fölemelte, ’s vele összekeverült. A’ diorit’ tűzi eredetét ’s feltolását bizonyítja azonban eléggé a’ szomszédságában észrevett elváltozása a’ mészkőnek ’s diribelynek, a’ diribelyen elágazott diorit-telepek, a’ meleg forrás Sulinskonál, ’s a’ fölötte fekvő kőszén- ’s kénkő- telepek’ rétegeinek felforgatása. A’ diorit-en , vagy hol ez hiányzik, a’ mészen fekszik a’ barna-szén képezet. Ez változva agyag, fövénykő és koványos görény-telepekből áll; alsóbb részén a’görények’telepe nyomosabb; a’ kőszén inkább a’ felsőbb agyag ’s fövényes ülepekben jő elő. Ezen képezet’ szélessége helyben 70—100 ölnyi. Erre következik a’ durva mész, melly az előbbeni képezettel egy csoportot alkot, és vagy a’ barnaszén-telepen, vagy hol ez ’s a’ diorit hiányzik, közvetlen az átmenő mészen fekszik. Vastagsága több helyen 100 ölnyi. Fő tömege sárgásszürke , homokos; törése fénytelen, ’s alulról fölfelé vastagságokban kisebbedő, kitűnő rétegekben elválasztva van. Ott, hol a’kőszén képezettel öszszekerül, kovás (kieselartig), felsőbb részén agyagosb, ’s lassankint a’ fölötte nyugvó morzsányim (Mergel) megy által, melly okból ezen morzsányi is még ezen csoporthoz számítom. — Ezen morzsányban találtatik a’ kénkő. Felsőbb telepjei leginkább (vorwaltend) homokosak, ’s kivévén egyes növények’ lenyomatait, kevés életműves maradvány találkozik bennök; a’ középső telepek különösen agyagosak, ’s bennök számos növény-szár, levél, hal, légy, sáska,’s bogár vannak; alsóbb telepei meszesek, ’s már a’ durva-mészhez foglalkoznak. A’ kénkő az alsóbb telepekben találkozik; eddig csak két kénkő-réteg ismeretes, a’ felsőbb 10—12 ujnyi vastag; kísérője egy fekete nyúlós agyag, mellyben 1—6 ujnyi v. hüvelyknyi átmérőjű kénkő-golyók feküsznek; színe barna, állománya tiszta kénkő, melly többnyire egy kevés jelent foglal még magában. A’hol ezen kénkőréteg elszorul ’s puszta (taub), ott a’ kénkő-golyók helyett épen illyforma barna sikeres mészkovacs - golyók (bitumineser Kalkspath) jelennekmeg. Alább mintegy 3—4 lábnyira van a’ másik kénkő-réteg, melly sokkal szegényebb; több serend tart ’s agyagos morzsányig van elszórva. Ezen két réteg köztt találkozik felülről alulra egy agyagos szürkés-kék morzsány, egy réteg barnás festő-agyag (Schieferthon), egy réteg kékbarnás szilárd homokos sikeres morzsány. ■—A’ morzsány-képezetet elborítják az özönvizi ’s özönvizutáni képezetek, úgymint: koványos görények, a