Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-11-08 / 89. szám
mben megváltoztató a’ legelőt, és olly helyen mutatá azt ki, hol a’ marha turján vizet ihatott, — ’s ez által a’ dögleletesség semmivel sem nagyobbodott. Ráczkevi szigetben , a k ad helységben az idén igen döglöttek a’ marhák, és ott is sok fölűsleges ismeretnek hajlottak hinni ’s elhitetni, hogy a’ posványos viz a' dög’ oka. De, hisz a’ szomszéd Lóré helység, ugyanazon posványnak az ő határába benyúló másik végén, szinte ugyanazon időben ugyanolly éghajlat alatt, épen azon légmérsékletben, ugyanazon posványos vizet itta, és még sincs ott a’ marhának semmi baja máig is. A’ nemragadósságot azzal akarja bebizonyítani, hogy „igy mind meg kellene az egy csorda belieknek dögleni.“ Furcsa kis okoskodás az előtt, ki a’ nyavalyára való dispositióról, fogékonyságról valamit tud vagy hallott. Hisz hány ember nem kapja el a’ ruhet , vagy szinte a’ bujasenyvet, a’ legszorosabb érintkezés, vagy közlekedés után is! De azért, magok ezen szerencsés emberek is, kiket az illyes fegyver nem jár, nem állítják a’ rühnek és bujasenyvnek ragadhatlanságát. Illy fogékonytalanság hát oka némelly marhák’ meg nem betegülésének. Másik oka pedig annak, hogy mind meg nem döglött a’ beteges csordabeli, az, hogy némellyeken ezen ragadványos dög olly csekélynek mutatkozott, hogy mindjárt az iső, 2dik vagy szinte még 3dik stádiumában is szerencsésen megfordult a’ természet’ hathatós segedelme által, és igy előbb, mintsem homályos szeme és gondatlan ügyelése a’ pásztornak ’s gazdának azt észrevehette volna. Olly valamit tehát állítni, minő a’ most fentebb látott okoskodás, ’s olly erőtlen okból, minőkül T. P. úr indúl el, valóban nagy lelki erőtlenség, de hírlapban azt közzé tenni, akkor, midőn az emberek’ oktalan hitetlenségének orvoslására, előítéletek’ fogyasztására, a’ köznép’ számára a’ nmélt. Helytartó-tanács a’ legüdvösebb tanításokat, utasításokat, rendeléseket terjeszti, ’s parancsolatokat osztja az ország minden részeibe, nem egyébnek gondoltathatik, mint azon kegyelmes parancsolatokkal ’s rendelményekkel akarva szembeszökőn törzsönködni, ’s a’ szent-ezésű kegyelmes engedménynyel visszaélni. Hogy az eddigi javaslati és használt gyógyszerekkel ’s bánásmóddal sok egyes esetben a’ dögös betegség gyógyíthatlan volna, abból következtetni, mert „Nagy-Födémesen (hol T. P. úr’ szava szerint fűhöz-fához kapkodtak, és igy tiszta princípiumból semmit, de mindent vak találóimra tettek) nem tudták a’ betegeket meggyógyitni,’ helytelen dolog. Mert valljon akkor kezdették-e a’ gyógyítást, mikor még a’ betegség gyógyulható volt? Nem kevertek össze fühörfához-kapkodás közt jót és rosszat? Vélekedésük szerint a’ legnagyobb vigyázat mellett, eléggé használták-e azt, a’ miben bizodalmok lehetett ? — az és több illyes nincsen fölvilágosítva. A’ halálból visszalépni , emberi tehetséget halad. Egy rothadt almát éppé tenni embernek nincs hatalmában. A’ most uralkodott marhadögben is a’ 3dik, de legfőkép a’ 4dik gyomor’ belső, igen gyenge alkotásit ’s igen igen fontos munkálatit hártyája egészen megfenésülvén ’s rothadván, ’s az egész vértömeg az elakadt forgás miatt megszenesedvén, üszögösülvén (szemmel észrevehetőleg megfeketülvén s megaludván), többé emberi segítségnek nincs helye; akármennyi érvágás, akármennyi hidegvíz mellett is a’ megrothadt nemes tag, vagy rész többé vissza nem terem, pedig azon nemes rész nélkül nincs táplálkozás, nincs élet ’s at. Ha hát csakugyan mindent, a legjobbat és legjobb móddal próbáltak az orvoslásra, és az még sem használt oka lesz, hogy alkalmasint Nagy-Födémesen sem voltak okosbak a’ marhabirtokosak, mint nálunk a’ közönséges emberek, kik, míg csak mozogni (annyival inkább enni) tudott marhájok, addig betegnek sem lárták, addig eret vágni sajnáltak, azon balvéleményben , hogy az által elgyengülne vagy megcsappanna a’ marha; ’s bevárták azon időt, mikor az már többé nem használhatott. Látnivaló hát, hogy T. P. urnak minden itt közlött tudománya alaptalan, tanítása helytelen, állítása — mind ’mellett, hogy Szerkesztő úr is nyomósnak gondot Certificatját a’ jegyzékben *) ránti, igaztalan, mellyet csakf igy e l e m g er je sz té s ír is kár volt az olvasó közönségnek újra feltálalni, — egy lelkitáplálékot , melly olly sokszor, olly sok formában föl volt már adva a’ közönségnek, mint a’ vendéglőnél egy áporodott hússzerdék, de mint czéltalan ’s helytelen mindannyiszor visszautasítatott. Való, hogy az ujságlevelek a’ közvélemény kormányzásába általában nagy befolyással vannak. De a’roszszat mégis százszor előbb elfogadja a’ nép , mint a’ jót. Az orvosoknak egy kissé mélyebb belátással ’s gonddal— mint minővel T. P. úré történt, tett vizsgálatai , — az ezer meg ezer szomorú tapasztalás — a’ legfelsőbb kegyelmes Rendelések és bölcs tanítások, utasítások, a’ veszélyes marhadög’ ragadósságát, a’ köznépnél is már meglehetős hiedelemre juttatók. De mivel az annak következésében következni kellő elkülönzések a’ kényelmes pásztoroknak ’s birtokosoknak nehezecskén esnek : a’ mobile vulgus megtudván, hogy a’ szép Hírnökben is hirdetik az ő inge szerinti parasztos véleményt, bárha tanítását erővel senkire nem köti is, mihamarább visszamegy a’ vastag törökös praedestinatióra; és sem beteg marháját nem ápolja, sem az üdvös elkülönzéseket megtartandóknak nem tartván, azon leghasznosabb rendeléseket is áthágja, ’s a’ veszélyt ezerek’ kárával odébb terjesztheti. Igen illő tehát, hogy a’ Hírnök’ szerkesztője a’ beküldött ’s közlött darabokat jobban megválogassa; a’ már százszor meg százszor más újságokban is vitatott, de elvetett dögleletes állitmánynyal a’ köznépet ne kísértse, ne kinálgassa, ’s azt szegényt zavarba ne hoz *) Furcsa conclusu a Szerksztő úrnak ezen jegyzéke : „Azon eredmények , mellyeket a’ frissútviz napjainkban embereknek ’s állatoknak nyújtóit, a’ beküldő úr’ nézeteit tökéletesen igazolják.“ Hisz napjainkban a’ fris kútvizzel embereken és állatokon orvoslások tétettek, a’ beküldő úr pedig a’ hidegvizet csak év őszérül ajánlá; sőt, hogy azzal a’ betegség gyógyíthatatlan, ezen csak néhány sorral fentebbi szavaiban : „sőt még a’ hatalmas vizc urával sem lehetett a’ betegen segítői,“ nyilván állítja. Pedig a’ gyógyszer és védszer az orvosok ’s nemorvosok előtt is nem mindegy; a’ betegségbe nem hagyni esni, és abból kihúzni is, szinte más más dolog. És így tehát, a’ mondott állatok és emberek körülli eredmények, beküldő úr’ nézeteit nemcsak nem igazolják, de ezt egyenesen meghazudtolják — legalább a’ zan logica szerint.