Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-11-25 / 94. szám
századnak képzeli azon egy-évi időt, mellyben az uj reményeket hozó kikelet után valahára eljőnek a’ nyá-tri napok, — ’s el végre azon óhajtott egy, mellyen—• egész tavasz óta a’ csúz’ minden neméről panaszkodó kisasszony’ unszolásit már rég elértvén a’ maga sem igen vonakodó mama , •— rá veszi csakugyan a’ ház’ urát, hogy : fürdőbe menjenek!! Jassik Menyhért. AZ ESCURIAL. (Forrás: Journ. des Debats.) Egy nagyszerű emlék mindig felséges látvány marad, bárki állítá is azt, ’s rendeltetése bármi haszontalan. Legyen az , mint az aegyptusi pyramisok, csak pompás ravatal’s a’lenyomás’emlékjele,mindegy :az egyszer elvarázsolt szemek álmélkodásra ragadják a’ képzeletet, ’s e’képzelet a’véres munkát, erőködést ’s könnyeket,mellyekbe ezen épitvény került, átszárnyalja.Ezen, az idő’röptének ’s annyi nevezetes háborgásnak mozdulat-lan tanúji; — ezen kövek, mellyek annyi századot túléltek ’s annyi fordulatot ’s változást láttak, az idősül bizonyos engesztelő ihletet ’s vakító szentséget látszatnak nyerni, mielőtt minden elenyészik. Úgy tetszik, mintha bámulásra kiváltkép alkalmas idők’s helyek volnának; legalább állíthatom, hogy azon benyomás, mellyet én az Escuriallal szemközt érzek, egészen különbözik attól, mellyet bennem Francziaország’ szép emlékinek szemlélete okozott. Itt minden pillanatban a’ goth-egyházak ’s összeroskadt tornyok mellett századunk’ élete mutatja hatalmát, ’s a’ franczia föld egy rész ■ letes naptárhoz hasonlít, hova minden század, minden év nevét irta be. Itt nincsen félbeszakasztás. A’normannok ellen épített erősségek mellett tegnap emelt gyárakat láthatni.Az egyenkori társaság’ moraja a’ szem .lélet a’ régi idők fölötti álmodozásokból visszariasztja, ’s a’ tisztes emlékek környezve boltokkal ’s műhelyekkel — kevésbbé látszanak öregeknek, kevésbbé holtaknak , azok , szorosan véve nem omladékok többé , hanem hasonlitnak egy agg törzsűkhöz, mellyre az idő új ágakat oltott. Ellenben Spanyolországban, e’classicus földön, mellyen a’ karthagóbeliek, romaiak, góthok ’s arabok fölváltva nyomaikat hagyták, a’ csend ’s a’ jelennek kopársága nem háborgatja a’ visszaemlékezést; e’ pillanatban némi erőszakos feloszlás’módja történik, mellynek végét el nem láthatni, melly azonban a’ múltat, annyi hős tettnek tanúját, az olly szegény, üres és nyomorult jelennek rovására emeli; olly jelennek, melly egy üdvtelen harczba keveredett, mellyben a’ régi Spanyolországból misem maradt fen. Mi ezt azon folyók’ egyikéhez hasonlíthatnék,mellyek, midőn magoknak széles v ágyat ásva ’s nagy nevet szerezve messzi földeket ’s tartományokat termékenyitének, egyszerre el i. vesznek ’s a’ föld alatt eltűnnek, a’ nélkül, hogy föld alatti útjokat követni vagy újra feltünendésöket meghatározni lehetne; ’s ha e’ vegyes és csonka események közt, mellyekből a’ szerencsétlen spanyolok’ története áll, valamire bukkanunk, mi a’ nagyság’ ’s hatalom’ kharakterét hordozza homlokán, p. o. egy emlékre, mint az Escurial, szinte könnyebbülve sőt mondhatnám vidámnak érzi magát az ember, e’ komoly építmény’ szemlélete által. Valami nagy ’s tökéletes ’s hathatós akarat az, melly e’ köveket a’ hegy’ gyomrából napfényre idézé, melly azok’ megnyerhetésiért a’ zárda* tövénél elterjedő völgyet ásatá, ■— ’s nekünk minden philanthropiai zsémbelődés’ daczára e’ szilárd ’s hatalmas akarat’ roppant nagyságú emléke előtt meg kell hajolnunk. Az Escurial a’ guadarramai hegyek’tövénél, a’ déli oldalon, Madridtól hét spany. mérföldre, fekszik. Az után csak egy nyomoré falut találhatni, melly a’ hegysor’ legalsó oldalbérczin nyulik el, ’s benne kevés álporczedánt (faience) gyártanak; az emberi műszorgalomnak ezen egyetlen egy nyoma találkozik Castilia’messze síkságán, melly e’ részen nem sokkal viritóbb, mint az arragoniain. Mindazáltal,ha a’ zárda’jószágiba jutunk, a földmivelésben nevezetes javulást szemlélhetni, itt sok szép szil-, kőrös- és fűzfa van. Minthogy esti holdvilágnál érkezénk meg, a’ környék annak kétes sugáritól világitatva gazdagabb ’s virágzóbbnak látszék, mint sem valójában az , ’s valódi örömünkre szolgált, Frantziaországból eltávoztunk óta, itt legelőször fákat szemléln. Az Escurial nevű igen régi falu, melly még a’ zárda alapittatása előtt létezett, jobbra marad, ’s kevéssel följebb a zárda’ tövéhez jutunk, mellynek iszonyú tömege a’ szomszéd hegyet látszik hordozni. Fülöp’ utódjai, kíséretük’ számára, itt sok épületet állíttattak, mellyek többnyire mindig üresek. Üres katona-laktanyákat, miautoknak szánt üres palotákat ’s laktalan ministeri szállásokat találhatni itt; szóval: egy egész várost csendben, mint kelet’ egy mekropolisa, mellyet Spanyolország’ fejdelminek pompás pazérvágya emelt. Számtalan pénzsumma hever Guadarrama’ tövénél; alig használják egy évben hat hétig mind ezen kőhalmaznak tizedrészét. —De térjünk vissza a’ fő emlékhez, mellynek tömege és szépsége elégséges, elménkből e’ kritikai észrevételeket eltávoztatni. Tudjuk, hogy Escari a 1-tödik Fülöp szent- Lőrincz’ tiszteletére épitteté, mert ennek v. is pártfogásának tulajdonító saint-quentini győzedelmét. Az épitész , valami vallásos hiedelemből, az épületnek rostély-alakot ada, mellyen a’ szent vértanú megégettetett. Kivülrül az épület rendes négyszöget képez; négy torony, — a’ szögletek’ mindenikében egy, — a rostély lábait; a’ belső főkarzat, hol a’ templom van, képezi fogantyúját vagy nyelét, ’s a’ keresztűlkasul folyó karzatok’ sokasága, mellyek egymást a’jobb szögletnél átmetszik, képezik a’ rostély’ rudjait. A’ terv ezen különössége a’ hatásnak nem árt. Csak midőn a kúptetőre érünk, igazodhatunk el az egész épületen; de kivülrül az épület’ négy oldala majd komoly, összehangzó Ízléssel építve, majd ékesités nélkül, a’ jó Ízlést ezen komoly emlék’ rendeltetésével párosítva tünteti elő. Egy zárda a’ magánynak, csöndnek ’s elmélkedésnek helye. Essék bár a’ szem a’ barna ’s Provence’ partjaiként kopár hegyre, vagy a’ megmérhetlen puszta síkságon repűljön keresztül, mellynek végén Madrid fejér pont gyanánt világit; fordúljon bár a’ zárda’ gránittömegű, barnás falai felé, semmi sem zavarja a’ komoly ’s ájtatos elméletet. Örömest hiszem , hogy ez legszebb s legnagyobb zárda egész világon. Az éjszaki részen vannak a’ király’ szobái, a’többi mind az isten és szerzetesekéi. A’ templom, görögkereszt alakban, nagy kiterjedésű, ’s mint minden, bámulatos egyszerűséggel ’s ízléssel épűlt; mindegyik oldalán négy iszonyú négyszögü ’s több mint húszlábnyi magas oszlop tartja a’ kettős boltozatot, mely fölött ott, hol összefut, föld