Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-09-27 / 77. szám
97 szám 1988. TÁRSALKODÓ. Pest, September’ 87. .... . ..... ni i» .' ■■■ -’.i^ ■ ' ’ ' NYILATKOZÁS. Az 1835dik évi Tudományos Gyűjtemény’ Illdik kötete’91—98dik lapjain egy értekezés jelent meg, illy czím alatt: ,, Leg ujabb tapasztalások a’ lőporrepesztések körül, egy Genie-korbeli tiszt által;“ de írója nevét ki nem tévé, ’s értekezésében, midőn a’ brixeni kőszikla-repesztések körüli tapasztalásokat leírja, a’ hazánkbeli alsóduna-rendezési kőszirtrepesztésekről ál-hireket közöl. — Erre 1836 évi mar*tzius’ 12kén a’21dik számú Társalkodóban, hasonlóan név nélkül, ismét a’ fen kitett czím alatt, újabb értekezés jelent meg , mellyben a’ dunamelléki szirtrepesztések körüli tapasztalások hatnak le, egyszersmind az említett sértő vélemények megigazittatnak. — Csakhamar ezután a’ Tudományos Gyűjtemény’ martziusi Ildik kötetében következő nyilatkozást teszen Horváth István úr: „Meg vagyok hatalmazva a’ kérdésben forgó érdemes férfiútól (t. i. azon Genie-karbeli tiszttől, ki név nélkül a’ Tudom. Gyűjteményben értekezést közlé) annak, hogy ő irta volna ezen utóbbi értekezést, vagy hogy a’ gőzhajón Ómoldovára múlt őszszel leutazott volna, nyilván és kereken ellene mondani. A’ mit midőn itt szerkesztetői tisztemből teljesítek, nem lehet nem figyelmeztetnem a’ hazát, hogy a’ Társalkodóban megjelent irat első, de igen ocsmány ’s alacsonylelkűséges példája közöttünk az utálatos áborczásságnak. Jó ügy illy szennyes, gonosz és a’ halhatatlan emlékezetű köpéspernél is *) undokabb védelemre nem szorul.“ A’ Társalkodóbeli értekezés’ írója személyesen látván ’s értvén a’ hazánkbeli alsódunai kőszirtrepesztési munkákat, átlátta, hogy a’ Tud. Gyűjteménybeli hirlések igen helytelenek, méltatlan él sértők’s károsak, ’s hogy azok’ czélja nem egyéb, mint kisebbítés; mi, hogy olvasóink előtt is világos legyen, egykét állítását újra érdekeljük p. o. „A’brixeni munkákat dicséri, milly sebesen haladnak előre, ’s hogy 14,000 koczka öl követ lőttek ki; a’ dunai munkák pedig igen lassan haladnak előre ’s egy koczka öl repesztésire, még mindig vagy 540 napi munka kívántatik.— A* Brixeni munkáknál 7 forint egy koczka öl kő kilövése ’s a’ Dunánál 80 pengőbe kerül. — A’ Dunánál nem 5 láb hosszú rugó fúrókkal, hanem csak apró fúrókkal dolgoznak a’ bányászok.“ Úgy hiszem, itt az a’ baja, hogy nem mineur-kar dolgozik, mert ezt mutatja a’ következő is, t. i. — midőn az általa magasztalt brixeni munkákat M. K. K. alezredes úr’ vezérlése alatt mondja készülni, a’ leócsárolt dunai munkákról azt szúrja közbe, „hogy polgári vezérles alatt vétettek munkába.“ — Mirevaló ez ? nem nyilványos é a’ pártszellemüség? nem kézzelfogható é a’ névnélküli rágalom’ oka? Hogy azon homály, mellyet az illy hírterjesztés ezen munkákra von, letisztíttassék, ’s azon kár, mellyet hazánknak illy gondolatlan pártszelleműség okozhat, legalább neistralizáltassék, a’ Társalkodóbeli értekezés’ írója kötelességinek tartá, hazafijaival az igazságot meg ismertetni. De olly móddal kiváná ezt tenni, hogy mind említett jó czélját egyenesen elérje, mind a’ Genie-karbeli tiszt’ álorczájában levő nevetlen írót szóra hozza. Mert hogy a’ ‘Genie-karbeli tiszt’ czímzet psupa költemény, ’s azt a’ nevetlen író csak azért tévé, hogy szavának tekintetet adjon, arról az iromány’ gyengeségei által magát teljesen meggyőzödöttnek tarthatta. — Illy nézeteknél fogvást a’ Társalkodóban ugyanazon czím alatt ’s ugyanannak személyében folytatta az értekezést, ki azt a’ Tud. Gyűjteményben legelőször álorczásan sértegetőleg kezdé, ’s illy után mit jót mondott, meghagyni, ’s mit gondolatlanúl írt, azt vele visszavétetni gondolta. Ezen czélját azonban csak félig éré el, mert midőn a’ nevetlen írót reménysé megismerhetni, helyette Horváth István úr áll elő, ’s háta mögé bútatván a’ vitézt, önnevével kezeskedik érette, így tehát csak annyit tanultunk ki, hogy a’ nevetlen iró csakugyan Genie-korbeli tiszt — ’s legalább tudva van a’ rágalom’ forrása. — De miért nem áll elő másodszor is? —úgy hiszem azért, a’ miért először nem érzé gyengeségét! miután t. i. látta, mikép még az is tudva van, hogy közlése a’ brixeni tapasztalásokról nem tulajdona, hanem csak egy, Genekar által a’ tiszteknek kiadott, instructioból van fordítva, melly hasonlóan szórólszóra ismeretes, fegyverét kivétetve látta kezéből, ’s öntapasztalásával fel nem léphetvén, rész ügye’ értelmében, kénytelen volt mást keresni, ki legalább félig kisegítse, ’s minthogy Horváth úrnak tollát elég hatalmasnak vélte a’ legigazabb ügy’ leverésére is, annak lett cliensévé. A’ dolgot illetőleg Horváth úr Cliensestül egy betűt sem szólnak, ’s ezzel megismerik, hogy azt a’ Társalkodóbeli értekezés’ írója jobban érti, mint ők, ’s azé az igazság; de hogy azokat, mik ezen értekezésben mondattak, H. úr ’s cliense vagy nem értették v. érteni nem akarták, nyilványos!; azt mondja t. i. mostani nyilatkoztatása’ elején. „A’....fent tisztelt érdemes hazafiúnak személyében ismét egy újabb értekezés közöttetett...., mellyben ő azokat, kiktől az előbbeni adatokat vette, maga kajánszájúaknak nevezi ’sa’t.“— Tessék bár még egyszer elolvasni azon érte- *) Jegyzés. Emlékezhetik a’ tisztelt Olvasó, hogy a’ köpés-por Gróf Széchenyi ’s egy nevetlen között volt.