Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-10-25 / 85. szám

85 szám Fest« October’ 85. TÁRSALKODÓ. A’ HASITOTT-KÖRMÜ ÁLLATOK’ SÁNTASÁGÁRÓL. A’ hasított - körmű állatok’ veszélyes!) nyavalyáji közé tartozik a’ sántasági, mellynek alá van vetve minden két-körmű állat. E’ súlyos baj, mellyel már régóta küzdenek a’tenyésztő gazdák, kétfélére oszlik fel: kórjelenségire (lues pedum symptomatica), és helybentámadtra (idiopathica). Kórjelenséginek azon neme mondatik, melly szájfájástól, kór-áttelepedés (depositio metastatica) által ered; ez leginkább a’ szarvasmarhát nyomja. Helybentámadtnak azt nevezzük, melly minden előrement nyavalya nélkül a’ körmök közt támad; ennek alávették főkép a’ juhok, kecskék és sertések , sőt minden hasitolt körmű vadállat is. Ezen tapasztalásokon alapult ajánlásomat a’ birkatenyésztő gazdákkal kívánom legfőkép közleni, mert látom, hogy számtalan nyáj ebben szenved, sőt miatta el is aljasodik; megunja a’gazda, megunja a’juhász a’ vele-vesződést; a’ baj magára hagyatik, idő zakonkint elmúlik, ismét kiújul. Tehát a’ helybentámadtról szólok itt, mint egy tulajdon nyavalyájáról a’ birkának. Ezen baj spanyol nyavalyának is neveztetik, de helytelenül; mintha csak azon birkák, vagy azok ivadéki szenvednének benne, mellyek Spanyolországból hajtattak ; megtörtént, hogy sántán hajtattak ezek helyre, de azt a’ hosszú út okozá, nem honi nyavalya ez Spanyolországban, szenvedik ezt nálunk a’ raczka fajok is, okozza ezt a’ különös időjárat, leginkább a’ száraz és tartós forró nyár, kisült kopár legelő; illyenkor a’ köröm nedvet soha nem ér, összeszorittatik, miután a’ baj kifejlődve létre jő ; uralkodik ez nedves években is ott, hol a’ szárazban elterjedt s magára hagyatva mintegy honosait. E’ baj' kórtüneti leírásával hosszas lenni nem akarok, minthogy neve azt eléggé kimagyarázza; nem említem azon szerfölötti bágyadtságot, a’ szünetnélküli lázt, azon nehéz járást, melly illyenkor az állatot meglepi, néha elannyira, hogy gyakran mind a négy lábára sántít, keveset vagy semmit sem eszik, napról napra szárad, ’s végtére sok el is vesz. A’ mi e’ bajnak orvoslását illeti, ezt már sokan sokfélekép gyakorolták, úgy annyira, hogy majd minden majorban más gyógymódot használnak; de milly gyógymód használtatik ? !; az, mellyet vagy az ujonan fogadott birkás-gazda, vagy annak bojtárja javai; ezért terjed ám olly annyira el e’ baj, ’s némelly majorokban úgy megöröködik, hogy azt kiirtani majd lehetetlenség. Igaz, hogy a’ juhász’ szorgalma itt a’ fő gyógyszer, de nem magára hagyatva, hanem ha ő az elbe szabott módnak minden legkisebb czikkeit legpontosabban teljesíti. Volt alkalmam a’bajjal legnagyobb kiterjedésében küzdeni; a’ több, használt gyógymód közül, mellynek legnagyobb sikerét ’s valódi gyógyitó-erejét tapasztalául, kívánom ezennel ajánlani. Higyje el kiki biztosan, hogy ezen baj, midőn kifejlődött, a’ köröm közti geny ’s belső ragályos tulajdona által, ragályos is; ezt gátolván igen könnyű leend a’ gyógymód, melly illy egyszerű : a’ betegek’ elválasztatás; az egészségesektől főkép megkivántatik; ennélfogvást mihelyt egy darab a’ seregben sántít, szorgosan meg kell vizsgálni: valljon nem a’ ragályos sántaság mutatkozik é rajta ? a’ mi közönségesen egy kis szomorú zöld-genyetségü sebbel timik elő; hahogy az illyen, rögtön azon darabot egy jól kialmozott mellék-helyre kell különözni, ’s csak itt kell a’ sánta lábat orvoslás alá venni; a’ sebet, melly ekkor még nem hatott a’ körömközti mirigyre, szükség éles késsel az ott talált genytől ’s minden megromlott részecskétől igen jól kitisztítani, a’ sebet sós vízzel kimosni , a’ tiszta sebet füstölgő fojtó-savval (acidum nitricum fumans) békenni, melly után a’ láb néhány nap múlva helyreáll, ’s az állat nem sántít. Ellenben hahogy már a’ baj annyira terjedt, hogy a’ méreg magát már a’ köröm közti mirigyre, sőt a’ köröm alá is vette, illyenkor minden izgalom nélkül ismét az éles késsel minden megromlott részt ki kell irtani, az igen vérző sebet sós vízzel kimosni, ’s tiszta fojtósavval (acidum nitricum) békenni, ’s reá egy pár csep szarvasszarv-olajt, a’ netalán ott hátramaradt méreg’ kiirtása végett, csepegtetni. Itt már nagyobb seb támad, szükség tehát a’ kifaragott, kimosott s békent sebes lábot bekötni, az állatot jól kialmozott helyen tartani, hol 7—8 nap múlva kigyógyul. Ha netán a’ seb kiújulna, a’ méregnek hiányos előszari kiirtása miatt, a’ mi ugyan gondos juhász előtt ritkán történik , ismételtessék az előbbi orvoslásmód. A’ betegek elkülünzött helyeiken tartassanak tökéletes kigyógyulásokig; ha ki bocsáttattak, az alom hordassék ki azonnal, egy minden birkajárástul távoli mezőre, melly 8 hétig a’ szabad levegőnek ki lévén téve, többé nem ragad. Agyázzon kiki, nehogy csak csak félig gyógyult betegét az egészséges sereg közé bocsássa; mert ez által magának olly tetemes károkat fog okozni, mint az, ki e’ nyavalyát gálczkő, timsó ’s dohány - hamuval akarja gyógyítani, melly gyógymód mellett már számos sereg jutott tönkre. Költ Böhönyén oct. 14én 1837. Erős Lajos, t. ns. Somogy vmgye állatorvosa. A’ GYILKOSOK’ BARLANGJA. Lehet már 25 éve, midőn egy magamkorú fiatal barátommal egyik atyámfiához utaztam Lithvániába. Ködös őszi nap leven, csak néhány mföldnyire haladtunk a’ nyomorú után, ’s bármint nógatok fáradt lovainkat, még is lehetlennek látszott utazásunk’ czélját e’napon elérni. Mindig mélyebbre szállt a’ köd; fakó holdvilág tört rajta keresztül, ’s mint villám világilá meg a’ vastag rongyokkint repkedő hópelyheket, miket erős szélrohanatok szemeinkbe hajtanak; lágy ingoványos földön valánk, mellyen számtalan csapás ugyan, de jó utak nem voltak. Próbául csinálták e’csapásokat, keményebb földre találhatás végett, melly ne nyilnék meg agyig a’ kerekek alatt; de sikeretlen vala minden próba, ’s igy mi is keresztülkasul menőnk, ’s lemondánk végre minden próbáról, csak lovak’ösztönére hagyván a’