Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-05-30 / 43. szám

az illy igen bölcs ifjú, az idő’ becsés, annyira nem ismeri , hogy azt rész iskolában tölti inkább el, mint sem honi maga’ tökéletesítésére szentelné; mert az illyennek, ki saját ereje által képezheti magát, iskolára, ’s tanítóra szüksége nincs, még is négy, öt évet abban elvesztegetni, philosophiájának nem nagy becsületére válik. „De hogyan is tanulnának olly prof’essoroktól ’s a’t., ki tanítványa előtt elakad, még pedig könyvben akad el. Ha ezt Erényi szórul szóra akarja értetni , igen nagy próbára tette ki az olvasó közönség’ hitét: mert könyvben elakadni, s még úgy is alig tudni kigázolni, ez annyit tesz, mint olvasni nem tudni; illy képtelenséget pedig a’ legroszabb akarat sem hihet el olly férfiak felől, kik a’ tudományok’ csaknem minden ágiban, a’ régi ’s újabb literaturákban jártasok, ’s kik, mielőtt Miskolczra hivattak, már másutt nevelők és tanítók voltak. Ha pedig azt akarta mondani, hogy az ő képzelete szerint egyik vagy másik tanító talán nem egészen beavatottja az általa tanított egyik, vagy másik tudománynak, úgy meg kellett gondolnia, hogy egy embernek öt, hat féle tudományt tanítani nem könnyű feladat, és kevés ember van olly talentummal megáldatva, hogy minden tudományban egyaránt jártas lehessen ; ennek az individuum nem oka , az igazgatóság sem , és pedig azon egyetlen egy csekély oknál fogva, mert módja nem lévén minden tudományra külön cathedrát állítani, kénytelen többeket egy által taníttatni. — A’ tanítókkali társalkodódról feljebb volt már szó. „Van, úgymond, ollyan is közöttük, ki megkívánja tanítványból, hogy után, útfélen süveglevéve beszéljen vele (ssic !) —a’ philosophus az ezt tanítóval.“ — Lám! lám! mint megfelejtkezik a' búskomor csak egy kis rövid értekezésben is saját állításból! azt monda feljebb : „nem tanittatik a' reform iskolákban az illendő magaviselet, ’s itt azért neheztel, hogy a’ philosophus , — kinek tehát már azt tudnia kellene — Hiedelem’ szabályira figyelmeztetik. — De „le is huzatják philosophus uramat, ’s jó t3tőt vágatnak rá“ Itt is elhallgató az értekező, hogy nem a’professorok, hanem az iskolai tanács — ’s épen nem a’ philosophust, mint a' világgal elhitetni akarná, hanem az olly, magárul megfelejtkezett negédes ifjat, kinél a’ philosophia’ légy véréi , az intések 's erkölcsi okok foganatlanok valónak ; ’s valljon nem ezt cselekszik a’ Consessus a' cath. iskolákban is ? Én ugyan a’ bot-rendszernek barátja nem vagyok, de mind a’ mellett is kétségbe merem vonni, ha választás engedtetnék a’ kicsapás és megvágatás között, 10 szülő közül valljon találkoznék , csak egy is, ki romlani indult fijának visszatartóztatására — mint végső segédeszközt nem inkább az utóbbit választaná? — Ünnepeken a’ templom’ ajtainál ülést, mi azonban tapasztalatom szerint jobbadán abból áll, hogy némelly ifjak az ajtóhoz közeli székekben fognak helyet, én is megszüntethetőnek hiszem , ’s megszüntetendőnek reményiem *); de mind a’ mellett meg kell jegyeznem, hogy Erényi úr költői nagyítást engedett megának itt is. Mert soknak nem engedé meg a’sors, fényes és gazdag családból születhetni,de a’szegénység senkinek szégyenére nem válhatik, ’s az illyenek természetesen mások’ segedelmiből, adakozásiból neveltetnek. — Vannak illyenek minden vallás-felekezetüek közt, s az úgynevezett cantalást mindenütt feltalálhatni.— Azért látták pedig szükségesnek elődink a’ diákot persely mellé állítani, hogy kiki lássa , mellyik többek közül a’ diákok’ perselye, 's azért nem lehet a'jótéteményt az ott álló, vagy ülő diák’ kezébe adni, mert az e'kint begyült segedelem az egész *) oskola’ nagyobb ifjai közt — mint feljebb érdekelve van — kiosztandó — „Az elemi osztályon kezdve föl, 5 évig diákok, az iskolában növekedtek tanítanak; minden évben 4 közülök , ’s mondhatni, hogy itt legjobban föly a’ tanítás“ — emberfej, és lényak! ugyan mikép adhat valaki, ki magának írói nevet affectál, ugyanazon lénynek illy ellenkező attribútumokat: a’ tudatlan, könyvben is elakadó, ügyetlen nagyobb tanító? ’s hogy képezhet magánál ügyesbeket? ’s a’szolgalelkű ifjúban hogy keletkezhetik dicséretre vágy, ’s nemes becsületérzet? fogjameg, a’ ki megfogni képes. — Ezek’ megválasztatása is nemcsak gonddal történik, hanem tanításuk egész esztendejében élénk gond fordittatik reájok, mint feljebb megjegyeztük, úgy hogy bátran elmondhatni: mikép az alsóbb osztályokban is magok a’ felsőbb tanítók tanúnak a’ diákok által. — Nem is az lesz tanító, ki annak következik ; van példa, hogy azok elmellőztettek , ’s mindenkor is el fognak mellőztetni, kik alkalmatlanok reá.— Hogy pedig az ifjú jobban tudná, mint az igazgatóság, mellyik osztály’ tanítására alkalmatos ? azt Erényi úr maga is aligha meggyőződése szerint hiszi. A gyermekeknek fél év vagy évnegyed múlva más oskolába vitelét én részemről nem tapasztaltam; de ha találkozott vagy találkozik illy szülő, nagy kérdés: kié a’ hiba? azt egyenesen az oskolára vagy annak igazgatóságára tolni akarni, mégis kissé elsietett ítélettétel. Mert ha Franklin Benjámin, Milla tábornok’, Milos herczeg’, s több ilyek’ életleirásait megolvassa vala Erényi, ugy nem tartaná lehetlenségnek, hogy borbélyból ’s csőszből is válhatik jó tanító, ha iskolába jővén elébb az arra megkivántató ismereteket magának megszerzé. — Ezzel bevégzem , talán kissé hosszassá is vált előterjesztésemet ; a’ tárgya’ nagy közönség ítélete előtt áll; itélje meg: igaz-e a miskolczi oskolának Erényi által kiküldött sírjához közelítése? itélje meg : összefér e a’ háladatosság’ erkölcsi kötelességivel , gyalázatot hárítani akarni azon iskolára, mellyben neveltettünk? Ítélje meg: valljon egy erkölcsi testület,illy mardosó megtámadtatása nem az illendőségnek, sőt nem azon törvényeknek, mellyek egyeseknek úgy, mint egész testületeknek becsületét védik, nyilványos letapodása? Legyen egyszersmind ugyanazon tisztelt Közönség nyugodtan, bár mit kiabáljon is Erényi - hogy a’ miskolczi eklézsia mind azt, mit oskolája’ java kíván, változtatás’ ’s újítva jobbítás’ útján el fogja ugyan követni, — a mint éljen most is munkálat alatt vannak némelly változtatások — de annak gyakorlati jólléttét észképi ábrándozásoknak feláldozni sohasem fogja. — Gurus ,Miskolczról• TÖRTÉNETI EST VIGALOM. Nincs még itt az idő, hogy az utóbbi véres háborúk’ történeteit nagy apai beszélyek , v. históriai regények gyanánt használhassuk. Meleg részvéttel hallgatjuk folyvást a’ tudósításokat amaz eseményekről, mellyek e’ háborúkra adának alkalmat Nemrég némi társaságban valók, hol egy középkorú úr, bizonyos estvigalomrul vagy is báliul neszélt, mellyben 1815ben Párisban részt ven. Beszéde olly igen érdekesnek tetszék, hogy minden körülményre pontosan figyeltem,’s hazajövetkor azt legott papirosra jegyzem. Közlöm azt az olvasókkal, előrebocsátván, hogy én itt az elbeszélőt magát hagyom szólani: ISZSdik évi jul. vége felé a’ hires Waterlooi csatatér-látogatásból Párisba érkezvén, látni kívántam a’ férfiakat, kik kivittük ama’ jeles győzelmet, melly megérkeztem után mintegy 14 nappal a szövetséges hatalmak’ kezébe juttató Francziaország fővárosát. 8. John Malcolm barátomtól, ki Indiában Wellington herczeg fegyverestársa volt, megtudtam, hogy ez kétnap mulva **) Ez iránt az ifjak mért soha sem folyamodtak; csupán egy adott be valami levelet, mellynek midiin illetlen kifejezésire , tanítója akél figyelmessé tétetett, azt önkint visszakérte.