Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-08-01 / 61. szám
néppárt' haragját 's a' fellengősdieknek, vakbuzgóknak's önző czélokbul hazafiság’ álarczát hordozóknak igen óhajtott ürügyet adának erőszakos , törvénygúnyoló , vétkes merényletekre. Illy irányúak, felülhaladák erejükkel a’ mérsékpártiakat, a’ rend s jog' barátit. Durva hatalom lépett a’ törvény’ helyébe. Illy vészjósló hangulat’ első kitörése ugyanazon évnek, mellyben a’ bastille bevétetett, oc. 5 ’szük napjain történt. Ádáz pórcsapatok fegyveresen mellének Parisból Versailles felé, véres szándékot forralva a' kir. család’s főleg a’királyné ellen, kit minden népelleni cselszövény’ szerzőjének tartának. La Fayette hogy tekintetével fékezze a’ vad kicsapongásokat, nemzeti őrséggel kísérvén a’ menetet, hősi elszántsággal megszabaditá a’ gyilkosak által elfogott királynét, lecsöndesité a’zajgó népet, ’s a’ királyt, ki a’nép’ azon kivánatának, hogy jöne Párisba, engedett már, utalmazva kisérte a’ tuileriákba. Ugyanazon napokban tartá első ülését az akkor keletkezett jacobinus clubb. La Fayette az erényes Bailly-vel szövetkezve mérsékelt irányt követő feuifrant-clubbot alapíta, ’s minden után módon harczolt az elsőnek dulakodó irányai ellen. Jelszava: constitutio, ’s nem több, csak constitutio — ámde egészen ’s erőteljesen, — maradott. Illy értelemben, midőn a párisi nép vörös és kék városszéleit ellenébe téve a’ fejér királyi sziknek, ő a’ két elsőhöz a' harmadikat csatolá, ’s a’ felizgatott sokaság’ szeme előtt illy három szinü kokárdát kötvén kalapjára megjósolá , hogy e’ három szili győzedelmesen utazandja be a’ világot. (Folytatása következik.) A’ hölgyeié foroszbul.) Ne higyétek, ha azt mondják, hogy a’ görögök a’ világot felvilágosították, a’ rómaiak pedig meghódították. Ezek iskolai szóczikornyák , ’s tudós balgaságok! A’ görögök , kivévén néhány derék férfit — kiket azonban erényükért a’ nép és fejdelmek eléggé üldöztek — meg annyi szilaj barbárok valának. A’ rómaiak pedig a’ világot nem hóditák meg, hanem kirabták; mert tisztán kiviláglik a’ történet’ könyvéből, hogy ők a' népeket csak önhaszonvágyból igázták meg. A’ világ felvilágosíttatott ’s meghódittatott: a’ könyvnyomtatás’ mestersége, az álgyugolyók és hölgyek által.— Akkor , midőn az emberek még tábori sátorban , köztereken, ’s oszlopok alatt tölték éltüket, a világon vadság’s egy majd szünetnélküli rendetlenség uralkodott. A’ főbbek hatalomra , a’ nép pedig zsákmányra vágytanak; a' szónokok dühösen declamáltak a' nyilványos helyeken , ’s a' nép nézte őket mint farsangi bohóczokat, ’s egy szót sem értett fellengés zagyva beszédükből. A' philosophusok csak magoknak ’s barátiknak írtak , ’s ha a’ nép előttegyszer magukat mutatták , tehát ez őket vagy megkövezte, vagy büröknedvvel kinálta meg. Mindenkit önzés vezérlett, ’s ezt a' család-élet' hiánya szülő. Csak a’ polgárok alattak honi. A’ hölgyeket az annyira műveit Görögországban vagy szobabútornak, vagy szakácsnoknak tekinték. Egész Görögországban csak két okos asszony volt: az egyik Aspasia, a' philosophia’ ’s literatura’ barátnéja ; a másik pedig Xantippe , Szókratész nője , ki nemének daczára is független úr volt a’ házban. Ugyanazért rágalmazt a’ történet mindkettőt, az elsőt csábítónak s a másikat gonosz asszonynak vallván. Roma csak másolata Görögországnak. Romában ismeretlen volt a’családélet, ’s ismeretlen a’ nők iránti tisztelet. Ez egyszersmind főoka Roma erkölcsi romokának, elpuhultának ’s végre elaljasodtának is. Eljöttek az úgynevezett barbárok, t. i. a’ hunnok, avarok, tatárok, slavok, — egyszerű de jóindulatú emberek, kik még hadjáratikban is család-életet viseltek. Ők asszonyaikkal jöttek, kik segítők legyőzni a' családtalan pályákat; ha az elfoglalt tartományokban megszállottak, a’ legnehezebb munkákat oszták meg férjeikkel. Szóval: a’ nők tetemes részt vettek a’ romai colossus’ lerontásában 's uj országok’ ’s birodalmak’ alapításában. Ennélfogvást becsüljük a’ nőnemet. A’ nők' becse nem sokára emelkedni kezdett a társaságban , s mostantól fogva az emberiség mindig tovább ’s tovább haladt a’ tökéletesülésben ; a' szépnem’ imádást képezvén az elődandárt, szerelmes költészek pedig az utócsapatot. Az első keresztyén századok tanuji voltak a’nők' , nagy és jótékony cselekvésinek. Majd minden nemzetnél asszonyok terjeszték el a' keresztyénséget, ’s miért? — mert a’keresztyénség’ elve felebaráti szeretetett, könyörületességen , szelíd nyájasságon nyugvék , — ’s ez mind olly tulajdon, mellyek főleg az asszonyi szívhez előbb találnak utat, mintsem a’ férfiak’ zordonabb kebléhez. A’ pogányok az ephantasiájokban erényes és gáncsnélküli asszonyokat még képzelni sem tudtak. Valamennyi pogány istennő úgy jelenik meg előttünk, mint egy párisi operának nőszemélyzete — még magát az értelmes Dianát, és szűz Vestát sem vevén ki. A’ régiek’ mennye egy minden szinfali pompával ékeskedő játékszínhez hasonlít. A’ hajdanvilág’ egész mythologiája csak egy fényes, nagyszerű opera, karokkal, tánczokkal, elváltozásokkal, hadforgásokkal ’s ütközetekkel. Ez a’ phantasiára nézve igen sok, de a’ szívre nézve semmi! — A’ középkornak, ezen, az emberiség’ ’s költészet’ történetében, regényes korszaknak kezdetével a’ hölgyek minden nagy ’s nemes tetteikért, korábbi lealáztatásuk és szenvedésikért méltó jutalmat nyerőnek. A’ hölgyek’ kezébe jutott a’ házi uralkodás’ kormánypálczája; ebből fejlének ki a’ társalgási viszonyok, innét továbbá a’ közműveltség, ezen valódi alapja a’ tulajdonképeni felvilágosulásnak. A’ férfiak kormányoztak, a' hölgyek pedig uralkodtak. A’ legdicsőbb hőstettek’ ’s lovag-merények’ rugója, a' kivíhatni reménylett asszonykegy vala. Minden alávaló, rész és becstelen , mi a' középkorban történt, a’ hölgyek' megvetőji által szülemlett; ellenben minden fönséges , nagyszerű, nemes és dicsőséges a' hölgy-tisztelők által származott. A’ történet' könyve gazdag illy példákban. A’ középkorban virágzásnak indultak a' művészetek és költészet, mellyek a’ hölgyeknél szintúgy találtak főrtalmat ’s pártfogást. Az erkölcsök és szokások szelidebbek levének, s az emberi nem végre megismerte a' hölgyek’ érdemét. A' nőnem a’ 18dik században legdicsőbb diadalát ülte. A' politikában , philosophiában, literaturában ’s művészetekben a’ hölgyek birtanak túlnyomó sulylyal.Ők már mindenütt uralkodtak és kormányoztak, ébresztettek, pártoltak, sőt magok is munkások voltának. Végre, huzamos várakozás után, előlépett a’ felvilágosodás! De hirtelen vihar keletkezett, ’s koránsem a’ felvilágosodás , hanem a’ tudatlanság által. Ezen orkán az iskolai pedantság’ s következése volt, mely a hajdankor"