Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-14 / 13. szám

ságon, vagy szivvallomáson, — mert joga van a’ sze­relemnek a’ színpadhoz, minek örökös trónja a’ szívben létez. Azonban okos és ártatlan szerelem nem­ legistenibb gyönyörűsége-é az embereknek? — a’ természet an­nyira rokonitott minket ezen vágygyal, hogy nélkülöz­­nünk lehetetlen; különben is a' szerencse és szerencsét­lenség, — mi ezen vágyból származik, — aránylatban áll, következőleg sohasem lehet a’ szerelem’ szép olda­lát, nem annak dőreségét megmutatni, hogy igy aztán előttünk gyűlöletes lehessen. Ezért nem nélkülözhetni a’ színjátékban az okos , azért nem a’ dőre szerelmeseket is. — A’ gyönyörűségen kívül, van még a’ színjátéknak más haszna is, mi sokkal fölségesb; ez az, mi a’nem­zet’ érdekeit előmozdítja, főleg édes anyanyelvűnket. Ezenkívül ízlésünk, értelmünk, szivünk, erkölcsünk, életmódunk , mindig talál ürügyet finomodásra a’ szín­játék’ nézésében; az értelmes és együgyű , a’ magas és alacsony, az elménet ’s nem-elménez, az okos és eszte­len megtalálják egy jó színdarab­ szemléletében gyönyörű­ségüket és saját hasznukat, ha­bár különböző módon­ is. És épen ezért érdemes a’ száljátéki mulatság elsőséget, mivel az közönséges. Ez a’ nagy iskola , az élet’ isko­lája, hol jót, roszat tettlegesen mutatnak­ meg , amazt mint követendőt, ezt mint megvetendőt; ’s épen ezért tanúsággal teljes , mert itt a’ jó ’s rész előáll következ­ményivel együtt, amaz reményt nyújtandó, ez pedig szivrehatólag fenyitendő. — A’színjáték­ elleni, minden balvéleményt vajmi kön­nyű volna legyőzni. Legyen egy ügyes, nemesérzésü fel­vigyázó a’ színészek mellett, — ennek birálata alá es­senek minden előadatandó darabok ; ez ne engedjen játs­szani semmi botránkoztató darabot, — sőt még a’ da­rabokban előforduló botrányos helyeket is hagyja­ ki, — igy mind a’ két nem , öreg 's ifjú , nős ’s nőtlen saját erkölcse’ sérülése nélkül hallgathat minden darabot. To­vábbá a’ jó tehetségüek serkentésükre, miképen ezek a’ színpad’ számára dolgozzanak, ’s jó darabokkal ked­veskedjenek, — lenne szabadságába a’ felvigyázónak , legalább az első előadás’ jövedelmét átadni az írónak, mint más országokban történik. Kívánatos volna az is, hogy a’ színészek állandó rangba ’s fizetésbe helyez­tessenek , hogy eltép illendően élhessenek, ’s álláspont­­jokról­ azon szemrehányások, — miket meg kell valla­ni, sokszor igazságtalanul, de sokszor igazságosan is tesznek, — elhárítatnának. Ha a’ szinjátéki intézet illy alapokon álland, úgy az ügyes színész egyik haszno­sabb tagja teend a' köztársaságnak, ’s nagyobb születé­sű , vagy családa sem fogja szégyeneim, illy álláspon­tot választani. Ezen terveket könnyű létesitni, csak nagylelkű honfiak, csüggedetlen bátorságu , ’s akadá­lyokkal szembeszálló szivüek kiválhatnak. Hála nektek honunk’ nagylelkű férfiai! kik mind ezen tervet létre ho­­zandjátok , országunk’ fővárosában ; hála nektek, hogy már nagyobbrészint e' terveket valósítátok ! adja a’ magya­rok istene, hogy fáradhatlan munkásságtok valósítsa mind azt, mit sok nemesszivü rég óhajt, és szivszakadva vár! Ha a' szinjátéki intézet illy alapon álland, akkor tán D.... ur és társai sem fognak illy sovány ellen­vetéseket koholni. Úrit egyi­k- Ny­áru­dról. THIERS. (Folytatása.) Thiers ur inkább iró, mint kormányférfi, ’s in­kább művész, mint író. Egy hajdankori dísz­edénynyel melegebben foglalkozik, mint a­ szabadsággal. Revolu­tion­ nagy férfiai iránti enthusiasmusa csak ifjús lelke­­sület vala, melly­be azon boszonkodás vegyült, hogy­ semmi, — azon remény, hogy nagyságra útja elzárva nincs. Nem sokára a’ nagy világ’ élvezetei lelkében gyöngédséggé változának, padlásrul a’ salonba egyszerre négy lépcsőn ugrott alá, ’s aranynyal hímzett kerevete­­ken nyugasztalá tagjait, mintha szalmát sohasem tapin­tottak volna; — ösztöne nagyra vivé, mint másokat születés és szokás. — Csupa közönbösségböl scepticus, morál- vallás- politica-literatura — rövideden , igazságot semmiben nem helyez, szive érdektelen, ’s a’nép’ ügyén, mellyben tettleges részt vesz, kaczag. Hasonlít azon anyaghoz, melly a’napon sok szint játszik, bizonyos színe még sincs, ’s mellynek kissé sűrűbb szövete is átlátható. — Ha kedvetek tartja, a’ tengerészet-, hadi-, bel- é s igazság- és diplomatái ügyet rá bizhatjátok, csak milliókat ne, vagy legalább ne százankint, mert mint rostában viz, úgy elvesz kezei közt a’ pénz. Ez csak ég nála, és még sincs hozzá hasonló ügyes számadó, ő ezt számsorozás’ mesterségének nevezi. Mindazáltal e’ természetes ’s féktelen nyelvű fecsegőt kedvelem , velem mulat, nem declamál; mint a’ papok, egy hangon nem szónokol. Az való, hogy végre türelmemtől megfoszt — hanem ez ollynemű unalom, melly által azon szónoklás’ egyformasága okozta unalomtól menekszem­ meg, melly­nek a’ hallgatók, a’ kamara’ kinzottjai, déltől esti 6 óráig áldozati. — Thiers ur egy nevelt ’s szellem-érzésű asszony’ eleven képe, ki a’szónokszéken nem áll, hanem ül, ’s ezer tárgyról fecseg, egyikről a’ másikra grá­­cziakint átlebeg, a’ nélkül, hogy néznők ajkait, vigyáz­­nak szelleme’ működését. Hiszem , hogy Thiers úr épí­tés­zet-, költészet-, jogászat-, tengerészet- é s haditan­ról folyton 3 óráig értekezni képes , a’ nélkül, hogy ez vagy amaz volna ,­­ ha t. i. egy két órával előbb tu­dósítjuk, hogy értekezésit hallani szeretnék. A’kanczel­­lária’ elnökét aligha zavarba nem hozza, midőn a’ kor­mányzásmódot festegeti. Ha kőbányákról, hydraulikai var­kolatról beszél, azt gondoljuk: ha nem építőmester, bi­zonyosan kőmives. Gay-Luzaccal a’ ehemia felett vitáz­na, ’s Arago-t a’telegraph’ irányzására oktatná.— Két­ségben soha sincs, mert tudja, kivel beszél. — Thiers úr 14 óráig szünetlen dolgozhatik, de bezzeg várhat­tok, míg csak neve’ aláírására is bírhatjátok. Ő talán jó parlament­, nemkülönben kormányzó-minist­er. Látta ön Thiers urat a’ kamara' iró-szobájában? Nem csudál­­ta Ön éleslátása szellemének ressource-ját ? Ha Thiers Salvandy úrral a’ spanyol ügy felett vítáz, ollyan mint az eleven, ügyes bikaküzdő egy vastagtestü bika’ elle­nében. Salvandy ur Thierstöl faggatva, ostromolva, okoskodásiban csak izzad és szuszog. Thiers ur’ feje ’s ágyéka körül vagdalkozék, és számtalanszor megsebe­­sité. Végre a’ nézők’nagy nevetségire, szarvánál fog­va gyepre térité. — Látja, hogy hallgatóji unatkoznak, ásitoznak , a’ törvényszékhez, melly e’ sikert várá, for­dul, ’s a’jemappesi diadal’s a’ háromszinü lobogó felett ajkain kiröpitett phrasisai hallgatóji­ figyelmét megújít­ják. E’ quasi-revolutionalis tirada sikerül, a’ kardosak tetszést zörgetnek, ’s ő ismét nyeregben ül. — Ha királyáról 's annak erényeiről szól, akkor­—sipitó hangja olly lágy, ’s a’ könnyektől szinte olvadó!-------Minden változékonysága mellett is szép elméje van, ’s bár gon­datlan, még is olly szónoki segédforrásokban dús, ügyes kormány-tapasztaltsága van, hogy szinte olly nélkülöz­­hető, mint nem.— Ő olly gyámoszlop, melly akadályra van. — Ha ma nyugszik, ’s holnap hivatalosan foglalatosíta?

Next