Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-02-14 / 13. szám
ságon, vagy szivvallomáson, — mert joga van a’ szerelemnek a’ színpadhoz, minek örökös trónja a’ szívben létez. Azonban okos és ártatlan szerelem nem legistenibb gyönyörűsége-é az embereknek? — a’ természet annyira rokonitott minket ezen vágygyal, hogy nélkülöznünk lehetetlen; különben is a' szerencse és szerencsétlenség, — mi ezen vágyból származik, — aránylatban áll, következőleg sohasem lehet a’ szerelem’ szép oldalát, nem annak dőreségét megmutatni, hogy igy aztán előttünk gyűlöletes lehessen. Ezért nem nélkülözhetni a’ színjátékban az okos , azért nem a’ dőre szerelmeseket is. — A’ gyönyörűségen kívül, van még a’ színjátéknak más haszna is, mi sokkal fölségesb; ez az, mi a’nemzet’ érdekeit előmozdítja, főleg édes anyanyelvűnket. Ezenkívül ízlésünk, értelmünk, szivünk, erkölcsünk, életmódunk , mindig talál ürügyet finomodásra a’ színjáték’ nézésében; az értelmes és együgyű , a’ magas és alacsony, az elménet ’s nem-elménez, az okos és esztelen megtalálják egy jó színdarab szemléletében gyönyörűségüket és saját hasznukat, habár különböző módon is. És épen ezért érdemes a’ száljátéki mulatság elsőséget, mivel az közönséges. Ez a’ nagy iskola , az élet’ iskolája, hol jót, roszat tettlegesen mutatnak meg , amazt mint követendőt, ezt mint megvetendőt; ’s épen ezért tanúsággal teljes , mert itt a’ jó ’s rész előáll következményivel együtt, amaz reményt nyújtandó, ez pedig szivrehatólag fenyitendő. — A’színjáték elleni, minden balvéleményt vajmi könnyű volna legyőzni. Legyen egy ügyes, nemesérzésü felvigyázó a’ színészek mellett, — ennek birálata alá essenek minden előadatandó darabok ; ez ne engedjen játsszani semmi botránkoztató darabot, — sőt még a’ darabokban előforduló botrányos helyeket is hagyja ki, — igy mind a’ két nem , öreg 's ifjú , nős ’s nőtlen saját erkölcse’ sérülése nélkül hallgathat minden darabot. Továbbá a’ jó tehetségüek serkentésükre, miképen ezek a’ színpad’ számára dolgozzanak, ’s jó darabokkal kedveskedjenek, — lenne szabadságába a’ felvigyázónak , legalább az első előadás’ jövedelmét átadni az írónak, mint más országokban történik. Kívánatos volna az is, hogy a’ színészek állandó rangba ’s fizetésbe helyeztessenek , hogy eltép illendően élhessenek, ’s álláspontjokról azon szemrehányások, — miket meg kell vallani, sokszor igazságtalanul, de sokszor igazságosan is tesznek, — elhárítatnának. Ha a’ szinjátéki intézet illy alapokon álland, úgy az ügyes színész egyik hasznosabb tagja teend a' köztársaságnak, ’s nagyobb születésű , vagy családa sem fogja szégyeneim, illy álláspontot választani. Ezen terveket könnyű létesitni, csak nagylelkű honfiak, csüggedetlen bátorságu , ’s akadályokkal szembeszálló szivüek kiválhatnak. Hála nektek honunk’ nagylelkű férfiai! kik mind ezen tervet létre hozandjátok , országunk’ fővárosában ; hála nektek, hogy már nagyobbrészint e' terveket valósítátok ! adja a’ magyarok istene, hogy fáradhatlan munkásságtok valósítsa mind azt, mit sok nemesszivü rég óhajt, és szivszakadva vár! Ha a' szinjátéki intézet illy alapon álland, akkor tán D.... ur és társai sem fognak illy sovány ellenvetéseket koholni. Úrit egyik- Nyárudról. THIERS. (Folytatása.) Thiers ur inkább iró, mint kormányférfi, ’s inkább művész, mint író. Egy hajdankori díszedénynyel melegebben foglalkozik, mint a szabadsággal. Revolution nagy férfiai iránti enthusiasmusa csak ifjús lelkesület vala, mellybe azon boszonkodás vegyült, hogy semmi, — azon remény, hogy nagyságra útja elzárva nincs. Nem sokára a’ nagy világ’ élvezetei lelkében gyöngédséggé változának, padlásrul a’ salonba egyszerre négy lépcsőn ugrott alá, ’s aranynyal hímzett kereveteken nyugasztalá tagjait, mintha szalmát sohasem tapintottak volna; — ösztöne nagyra vivé, mint másokat születés és szokás. — Csupa közönbösségböl scepticus, morál- vallás- politica-literatura — rövideden , igazságot semmiben nem helyez, szive érdektelen, ’s a’nép’ ügyén, mellyben tettleges részt vesz, kaczag. Hasonlít azon anyaghoz, melly a’napon sok szint játszik, bizonyos színe még sincs, ’s mellynek kissé sűrűbb szövete is átlátható. — Ha kedvetek tartja, a’ tengerészet-, hadi-, bel- é s igazság- és diplomatái ügyet rá bizhatjátok, csak milliókat ne, vagy legalább ne százankint, mert mint rostában viz, úgy elvesz kezei közt a’ pénz. Ez csak ég nála, és még sincs hozzá hasonló ügyes számadó, ő ezt számsorozás’ mesterségének nevezi. Mindazáltal e’ természetes ’s féktelen nyelvű fecsegőt kedvelem , velem mulat, nem declamál; mint a’ papok, egy hangon nem szónokol. Az való, hogy végre türelmemtől megfoszt — hanem ez ollynemű unalom, melly által azon szónoklás’ egyformasága okozta unalomtól menekszem meg, mellynek a’ hallgatók, a’ kamara’ kinzottjai, déltől esti 6 óráig áldozati. — Thiers ur egy nevelt ’s szellem-érzésű asszony’ eleven képe, ki a’szónokszéken nem áll, hanem ül, ’s ezer tárgyról fecseg, egyikről a’ másikra grácziakint átlebeg, a’ nélkül, hogy néznők ajkait, vigyáznak szelleme’ működését. Hiszem , hogy Thiers úr építészet-, költészet-, jogászat-, tengerészet- é s haditanról folyton 3 óráig értekezni képes , a’ nélkül, hogy ez vagy amaz volna , ha t. i. egy két órával előbb tudósítjuk, hogy értekezésit hallani szeretnék. A’kanczellária’ elnökét aligha zavarba nem hozza, midőn a’ kormányzásmódot festegeti. Ha kőbányákról, hydraulikai varkolatról beszél, azt gondoljuk: ha nem építőmester, bizonyosan kőmives. Gay-Luzaccal a’ ehemia felett vitázna, ’s Arago-t a’telegraph’ irányzására oktatná.— Kétségben soha sincs, mert tudja, kivel beszél. — Thiers úr 14 óráig szünetlen dolgozhatik, de bezzeg várhattok, míg csak neve’ aláírására is bírhatjátok. Ő talán jó parlament, nemkülönben kormányzó-minister. Látta ön Thiers urat a’ kamara' iró-szobájában? Nem csudálta Ön éleslátása szellemének ressource-ját ? Ha Thiers Salvandy úrral a’ spanyol ügy felett vítáz, ollyan mint az eleven, ügyes bikaküzdő egy vastagtestü bika’ ellenében. Salvandy ur Thierstöl faggatva, ostromolva, okoskodásiban csak izzad és szuszog. Thiers ur’ feje ’s ágyéka körül vagdalkozék, és számtalanszor megsebesité. Végre a’ nézők’nagy nevetségire, szarvánál fogva gyepre térité. — Látja, hogy hallgatóji unatkoznak, ásitoznak , a’ törvényszékhez, melly e’ sikert várá, fordul, ’s a’jemappesi diadal’s a’ háromszinü lobogó felett ajkain kiröpitett phrasisai hallgatóji figyelmét megújítják. E’ quasi-revolutionalis tirada sikerül, a’ kardosak tetszést zörgetnek, ’s ő ismét nyeregben ül. — Ha királyáról 's annak erényeiről szól, akkor—sipitó hangja olly lágy, ’s a’ könnyektől szinte olvadó!-------Minden változékonysága mellett is szép elméje van, ’s bár gondatlan, még is olly szónoki segédforrásokban dús, ügyes kormány-tapasztaltsága van, hogy szinte olly nélkülözhető, mint nem.— Ő olly gyámoszlop, melly akadályra van. — Ha ma nyugszik, ’s holnap hivatalosan foglalatosíta?