Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-11 / 73. szám
391 főbirtoka még szalmát sem lenditett keresztül; három hónap alatt a’ négy ezerbe került építmény krajczár- adósság nélkül be len végezve. ’S hinné e Sz. úr, hogy más helyen , hol egyszerűbb de egyenszerűbb is a’ nemesség, még több jót nevének , ’s jobb rend uralkodik? — Midőn a’ pesti árvíz’ siralmas hire harmadnap múlva hozzánk eljutott, igaz hogy a’ felszólított birtokosság közül volt kitünőbb tehetségű ’s olly jótékony nemeslelkü , ki 200. forinttal járult elé ; de mig terültebb udvarokból krajczárok is kerültek, szőkébb telekről szekér gabona kész pénzzel együtt nyújtatott, ’s volt ‘14rész holdas is, kinek fillérkéji százakkal értek föl lelki mérlegen. Ezt kérkedés nélkül említni szent kötelességemnek tartom, sajnálva , hogy mig nagy uraktól adatott garasok az újságlapokban közhírré tétetvék , a’ borsodi lelkesb nemesek’ ajándéka szótalan szerénység’ nyelve alatt vesztegel. Más alkalomkor az iskolához kertészet-tanításra egy puszta telekért, melly a’ közönségé, rimánykodva esdeklém, ’s hinné e’ Sz. ur ? volt ur, ki ezt felelte „minek az ? többet ér, ha rá egyszer libanyájam’ kihajtathatom.“ — ’s a’ t. ’s a’ t. Hát ha még a’ fényűzők ’s pazérlók’ seregét középre állithatnám ki, mit fognánk mindent látni ? Lelket kell hát elébb adni al - és főbirtokosnak, aztán bocsátani birtokába. Az értelem majd megtanítja őt, szalaggá keskenyült földével mitévő legyen , ha abból el nem élhet. Az értelem megtanítja majd arra is, hogy nagy jövedelmének szép fölöslegét, ezen sok urfi’ vétkes kényelmének ingerét, mikép fordítsa közhaszonra úgy, hogy a’ hon ’s háladatos emberiség idővel őt mohos sirgödréből is kiemelje ’s ön keblébe temesse be, így a’ ,hol nyugszik*-ot hirdető ércz-oszlopokat, arany betűket, a’pornak por-emlékeit szükségteleneknek fogja tartani. Nevelni kell tehát, ’s erről még egy pár szót. Úgy sejdizém, hogy Sz. ur is egyike azoknak, kik , ha a’ legjobbat ’s nagyobbat mindjárt nem tehetik, a’munka mellől tüstint oldalognak, mint tunya szőlősgazda, ki ha szőlejét egyszerre megjavítni nem képes , egy sorhoz sem nyúl, egy perje szálat sem irt ki, ’s az egészt parlagi köntösében boldogabb idők’ kapásira bízza. Nem Ziv.vrezny.otk-ról, hanem arról kellene előbb gondoskodni , hogy már kész falusi oskolánk nol.viexvixor, azaz: számos-gyermekű legyen , mert a’ taniltatandóknak csak fele jár iskolába. Ez valósítható lenne, ha minden szülő , gyermekének 6 éves korától kezdve 12ig , vagy lenne azt iskolába járatni kedve vagy nem , tanitásdíjt fizetni tartoznék. A’ szegénységet ingyen tanulhatásra kellene segítni. Melly legkönnyebben úgy eshetnék meg , ha országos törvény hozatnék , melly szerint minden nő jelen , ki vagyonból v. hivatalból élhet, mert nevelési bajt illyenek is szereznek a’ hazának , tzenne évenkint 60 éves koráig jövedelméhez szabott mennyiséget. Illy törvényhozásra az országos testület, úgy hiszem, legszentebb természeti jog szerint is fel van hatalmazva. A’ tanító’ bere igy megjavulna, mellynek beszedésével hogy személyes kedvezésnek ’s leginkább boszúnak alkalom ne nyújtassék, a’ tanítókat közpénztárbul volna illő fizetni. Ezáltal e’ fontos hivatal díszt és fényt nyerne, mi újabb ösztönül szolgálna arra, hogy falusi nevelésre, jobb gondolkozásu, egyszersmind tanultabb ifjak, nemcsak fő iskolákbul megszalasztott, könyvtál-csömörlő , kapa és kaszakerülő nadrágos emberek, (mire még most nem ritka példa van) fognak magokat szánni. Ezt én tisztviselők előtt már többször szóba hozám ; de majd Lót’ felesége’ sorsára jutok egykor , hallván bizonyos úrtól: ,,azt is elkellene a’ közembertől , ha lehetne, vennünk, a’mit tud.“ Nevelni kell magát a’meglett népet is,nemcsak szentige-scallatis’ hanem olvasás’ izeltetése által. Mi újság? kérdi a’ naraszt is távaiból’ érkező komájától. Mi újság? ez az egymással találkozó asszonyok’textusa. Ujságlapot kell hát kezébe adni. Igen de nem veszi? Lehetne minden helység szamara köteleztetes szerint rendelni egyet Vannak ott olly accidentiák , miket a’ has, e’ nagy úr torok-adova jelölt ki, mint egy helyen tudom, mikép csupán birkaakolbol került trágyáért egy hordó bor örvendeztete a’ tanácsot. Kitelnék illyenekből 200.forint évenkint egy vagy más magyarhoni ujságlapra; egyik helység hordatna egyet, másik mást, hogy kölcsönösen mindegyiket olvashatnák. Igen de a’per nem érti meg? Van mindenikben a’mit ért, ’s hozzátartozót kedvesen olvas. Sőt hacsak a’ tanács’ egyik vagy másik tagja, v. jegyző , kántor és tanító olvasná is, még is sok szép’ ’s hasznos’ tudása terjedne a’ nép’ közé. Az érthetést megkönnyíti a’ hozzászokás, a’ helyes magyarságu egyházi beszéd , mit templomban hallgat a’ nép, ’s a’ falusi iskolákba is bekapni kezdő magyar nyelvtudomány. De most meg a’ legtehetősb nemes közönségben ’s kisvárosokban sincs ujságlap vidékünkön , holott alföldön még falukon is találtam azt bírák’ kezében. Nevelni kell a’ börtönök’ lakosit is, kiken még eddig csak fenyíték gyakoroltatott, mint nem olly rég sok iskolában. Talán máskor majd folytatom , de most felhagyok a’ tovább menéssel; különben is közvélemény, hogy üres tarisznyás’ indítványa, az országos tervek’ pusztáján csak kiáltó szó, mellyet nem hall senki meg. Pihenjen hát pásztor-botom! fejem’ vándortarisznyámra bocsátva szunnyadok, mig talpam’ ütve föl nem költenek. Édes Albert. •Meg valami a „Minimum? 's Maximum-ról. A’ miniraum’s maximum -féle kérdésre nézve , mellyet hazánkban nem rég gróf Széchenyi elsőpendített meg, midőn egyik fél annak helyességét kiemelni igyekszik, az ellenvéleménynek sem mulasztják el annak káros következésit előadni, és azokra kivált az olvasó közönséget figyelmeztetni. — Csekély belátásom szerint mindkét félnek igaza van, csak hogy midőn egyik bajon akarunk segíteni, talán más bajba keveredünk. Mindennapi tapasztalás tanúsítja , hogy semmi jó sincs rész nélkül, ’s vezérmondás , hogy : két rész közül a’ kisebbet kell választani, ’s így ezt tettleg alkalmazhatni az előhozott kérdésre is. Tehát egyedül azon kérdés maradjon : mellyik rész kisebb v. nagyobb a’ másiknál, ’s vájjon az, eddigi törvényink’s törvényes szokásinkon alapuló osztályos rendszer tovább is maga épségében maradjon é, ’s félholdnyi birtokkal ezentúl is 12 részre — kivált ha két ágy a’ jószág— gyermekeink osztozzanak és vagy pedig .Széchenyi gróf’ javaslatát ’s Balla úr’ ,Maximum* iránt közlött észrevételeit, bizonyos meghatározott mennyiség mellett, akár általánosan az országra, akár pedig a’ megyék’ terjedtségére alkalmazva ’s egyéb körülményekhez mérve fogadjuk el ? Nem czélom e’ kérdés’ bővebb taglalatába bocsátkozni, csupán azt kell megjegyeznem : a’milly ritkán történik , hogy valami uj eszme egyhangúlag jóváhagyassák , hasonló helyzetben van a’minimum ’s maximumféle kérdés is, mellyet egyedül a’ törvényes többség határozhat el. — Több törvényünk van, miket hiányosaknak vallunk közönségesen , sőt illy hitány’ karos következésit is tapasztaljuk, de mivel mai hozzájuk