Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-11 / 73. szám

391 főbirtoka még szalmát sem lenditett keresztül; három hó­nap alatt a’ négy ezerbe került építmény krajczár- adós­ság nélkül be len végezve. ’S hinné e Sz. úr, hogy más helyen , hol egyszerűbb de egyenszerűbb is a’ nemesség, még több jót nevének , ’s jobb rend uralkodik? — Midőn a’ pesti árvíz’ siralmas hire harmadnap múlva hozzánk eljutott, igaz hogy a’ felszólított birtokosság közül volt kitünőbb tehetségű ’s olly jótékony nemeslelkü , ki 20­0. forinttal járult elé ; de mig terültebb udvarokból kraj­­czárok is kerültek, szőkébb telekről szekér gabona kész pénzzel együtt nyújtatott, ’s volt ‘14rész holdas is, ki­nek fillérkéji százakkal értek föl lelki mérlegen. Ezt kér­kedés nélkül említni szent kötelességemnek tartom, saj­nálva , hogy mig nagy uraktól adatott garasok az újság­­lapokban közhírré tétetvék , a’ borsodi lelkesb nemesek’ ajándéka szótalan szerénység’ nyelve alatt vesztegel. Más alkalomkor az iskolához kertészet-tanításra egy puszta telekért, melly a’ közönségé, rimánykodva esdeklém, ’s hinné e’ Sz. ur ? volt ur, ki ezt felelte „minek az ? töb­bet ér, ha rá egyszer libanyájam’ kihajtathatom.“ — ’s a’ t. ’s a’ t. Hát ha még a’ fényűzők ’s pazérlók’ seregét középre állithatnám­ ki, mit fognánk mindent lát­ni ? Lelket kell hát elébb adni al - és főbirtokosnak, az­tán bocsátani birtokába. Az értelem majd megtanítja őt, szalaggá keskenyült földével mitévő legyen , ha abból el nem élhet. Az értelem megtanítja majd arra is, hogy nagy jövedelmének szép fölöslegét, ezen sok urfi’ vétkes kényelmének ingerét, mikép fordítsa közhaszonra úgy, hogy a’ hon ’s háladatos emberiség idővel őt mohos sir­­gödréből is kiemelje ’s ön keblébe temesse be, így a’ ,hol nyugszik*-ot hirdető ércz-oszlopokat, arany betűket, a’pornak por-emlékeit szükségteleneknek fog­ja tartani. Nevelni kell tehát, ’s erről még egy pár szót. Úgy sejdizém, hogy Sz. ur is egyike azoknak, kik , ha a’ legjobbat ’s nagyobbat mindjárt nem tehetik, a’munka mellől tüstint oldalognak, mint tunya szőlősgazda, ki ha szőlejét egyszerre megjavítni nem képes , egy sorhoz sem nyúl, egy perje szálat sem irt ki, ’s az egészt par­lagi köntösében boldogabb idők’ kapásira bízza. Nem Ziv­.vrezny.otk-ról, hanem arról kellene előbb gondoskod­ni , hogy már kész falusi oskolánk nol.viexvixor, azaz: szá­­mos-g­yermekű legyen , mert a’ taniltatandóknak csak fele jár iskolába. Ez valósítható lenne, ha minden szülő , gyer­mekének 6 éves korától kezdve 12ig , vagy lenne azt iskolába járatni kedve vagy nem , tanitásdíjt fizetni tar­toznék. A’ szegénységet ingyen­ tanulhatásra kellene se­­gítni. Melly legkönnyebben úgy eshetnék­ meg , ha or­szágos törvény hozatnék , melly szerint minden nő jelen , ki vagyonból v. hivatalból élhet, mert nevelési bajt il­­lyenek is szereznek a’ hazának , tzenne évenkint 60 éves koráig jövedelméhez szabott mennyiséget. Illy törvény­­hozásra az országos testület, úgy hiszem, legszentebb ter­mészeti­ jog szerint is fel van hatalmazva. A’ tanító’ bere igy megjavulna, mellynek beszedésével hogy személyes kedvezésnek ’s leginkább boszúnak alkalom ne nyújtas­­sék, a’ tanítókat köz­pénztárbul volna illő fizetni. Ezál­tal e’ fontos hivatal díszt és fényt nyerne, mi újabb ösz­tönül szolgálna arra, hogy falusi nevelésre, jobb­ gon­­dolkozásu, egyszersmind tanultabb ifjak, nemcsak fő isko­­lákbul megszalasztott, köny­vtál-csömörlő , kapa és kasza­­kerülő nadrágos emberek, (mire még most nem ritka pél­da van) fognak magokat szánni. Ezt én tisztviselők előtt már többször szóba hozám ; de majd Lót’ felesége’ sorsára jutok egykor , hallván bizonyos úrtól: ,,azt is elkellene a’ közembertől , ha lehetne, vennünk, a’mit tud.“ Nevel­ni kell magát a’meglett népet is,nemcsak szentige-scallatis’ hanem olvasás’ izeltetése által. Mi újság? kérdi a’ na­­raszt is távaiból’ érkező komájától. Mi újság? ez az egy­mással találkozó asszonyok’textusa. Ujságlapot kell hát kezébe adni. Igen de nem veszi? Lehetne minden hely­ség szamara köteleztetes szerint rendelni egyet Van­nak ott olly accidentiák , miket a’ has, e’ nagy úr to­­rok-adova jelölt­ ki, mint egy helyen tudom, mikép csu­pán birkaakolbol került trágyáért egy hordó bor örven­deztete a’ tanácsot. Kitelnék illyenekből 20­0.forint éven­kint egy vagy más magyarhoni ujságlapra; egyik hely­ség hordatna egyet, másik mást, hogy kölcsönösen mind­­egyiket olvashatnák. Igen de a’per nem érti meg? Van mindenikben a’mit ért, ’s hozzátartozót kedvesen olvas. Sőt hacsak a’ tanács’ egyik vagy másik tagja, v. jegy­ző , kántor és tanító olvasná is, még is sok szép’ ’s hasz­nos’ tudása terjedne a’ nép’ közé. Az érthetést megkön­nyíti a’ hozzászokás, a’ helyes magyarságu eg­yházi be­széd , mit templomban hallgat a’ nép, ’s a’ falusi isko­lákba is bekapni kezdő magyar nyelvtudomány. De most meg­ a’ legtehetősb nemes közönségben ’s kisvárosokban sincs ujságlap vidékünkön , holott alföldön még falukon is találtam azt bírák’ kezében. Nevelni kell a’ börtönök’ lakosit is, kiken még eddig csak fenyíték gyakoroltatott, mint nem olly rég sok iskolában. Talán máskor majd folytatom , de most felhagyok a’ tovább menéssel; különben is közvélemény, hogy üres tarisznyás’ indítványa, az országos tervek’ pusztá­ján csak kiáltó szó, mellyet nem hall senki meg. Pihenjen hát pásztor-botom! fejem’ vándortarisznyámra bocsátva szunnyadok, mig talpam’ ütve föl nem költenek. Édes Albert. •Meg valami a „Minimum? 's Maxi­­mum-ról. A’ miniraum­’s maximum -féle kérdésre néz­ve , mellyet hazánkban nem rég gróf Széchenyi elsőpen­­dített­ meg, midőn egyik fél annak helyességét kiemelni igyekszik, az ellenvéleménynek sem mulasztják­ el an­nak káros következésit előadni, és azokra kivált az olvasó közönséget figyelmeztetni. — Csekély belátásom szerint mindkét félnek igaza van, csak hogy midőn egyik bajon akarunk segíteni, talán más bajba keveredünk. Minden­napi tapasztalás tanúsítja , hogy semmi j­ó s­i­n­c­s rész nélkül, ’s vezérmondás , hogy : k­é­t r­é­s­z közül a’ kisebbet kell választani, ’s így ezt tettleg alkalmazhatni az előhozott kérdésre is. Tehát egyedül azon kérdés marad­jon : mellyik rész kisebb v. nagyobb a’ másiknál, ’s vájjon az, eddigi törvényink­­’s törvényes szokásinkon alapuló osztályos rendszer to­vább is maga épségében maradjon é, ’s félholdnyi bir­tokkal ezentúl is 12 részre — kivált ha két­ ágy a’ jó­­szág— gyermekeink osztozzanak és vagy pedig .Széche­nyi gróf’ javaslatát ’s Balla úr’ ,Maximum* iránt közlött észrevételeit, bizonyos meghatározott mennyiség mellett, akár általán­­osan az országra, akár pedig a’ megyék’ terjedtségére alkalmazva ’s egyéb körülményekhez mérve fogadjuk­­ el ? Nem czélom e’ kérdés’ bővebb taglala­­tába bocsátkozni, csupán azt kell megjegyeznem : a’­milly ritkán történik , hogy valami uj eszme egyhangúlag jó­váhagyassák , hasonló helyzetben van a’minimum ’s ma­ximumféle kérdés is, mellyet egyedül a’ törvényes több­ség határozhat­ el. — Több törvényünk van, miket hi­­­ányosaknak vallunk közönségesen , sőt illy hitány’ ka­ros következésit is tapasztaljuk, de mivel mai hozzájuk

Next