Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-22 / 7. szám

26 m, n. tudom, akadémiai választások' ügyében. A’ Zlírnek­ és Századunkban egy idő óta egymást érik az academiát kisebbítő czikkelyek, m­ellyek főleg a’ válasz­tásokat tárgyazzák ugyan, de számos félreszökésekkel az academia’ élte’ és pályája’ egészére, annak irányára, tettei­re. Nem vizsgáljuk most, miért és honnan e’ pálczatörés ezen egyetlen egy országos magy. literatúrai intézet fölött, ’s hogy közönséges képpel éljünk, a’gyermeknek fürdővi­zével kiöntése; nem vizsgáljuk, miért olly sűrűen épen most, midőn az ország’ gyűlése áll ? csak a’ „Szózat az academiá­­róla czímű czikkely (1. Század, 1840. 4. sz.) következő ál­lítása’ mibenlétét kivánjuk ez alkalommal felvilágosítani: „Melly testület saját törvényeit meg nem­­tartja, az vagy meghal, vagy tekintetét „ves­z­ti a' közönségnél, mi rész abb a’hal­álnál.“ ’S m­ellyek e’ megsértett törvények ? Először az, melly azt kívánja, hogy levelező tagokat olly férfiak fogadtassa­nak, a kik a’ hazában magyar nyelven készült írásaik által nevezetesekké lettek.“ De, n.­m , választattak nem illyenek is, pedig „szabad-e így nem kijátszani, de megvetni a’ tör­vényt ?“ Ha a’ czikkely’ írója egyoldalúlag nem kívánja ol­vasóit értesíteni, a’ bővebb és részletesb „Alaprajz’ illető szakaszát is idézi vala, melly így adja elő a’ levelező tagok’ qualificatióját: „A’l. tagok közé olly dicséretes szorgalmú hazafiak választandók, kik hazai nyelven közre bocsátott Írásaik által a’ tudományokban és művészségekben már nem csekély jártasságot mutattak. HA CSAK nyomós okokból a’ társaság ezen tisztességre ollyanokat is kinevezni szük­ségesnek nem tartana, kik még Írásaik által ugyan mago­kat meg nem különböztették, de a’ társaság’ haszna’ előse­gítésére nézve reménységet nyújtanak.“ Ezen alaprajzi utasítás egészíti ki a’felhozott rendszabást, ’s ennek szel­lemében történt a’ t. társaság’ 95 lev. tagja közül felszólaló síitái kiszemelt 44 férfiúnak elválasztása, kiket az academia részint tett szolgálatokért kivánt jutalmazni, mint péld. An­tal Mihályt és Tastier Antalt, kik a’ társaság’ Zsebszótára’ dolgozásában vettek buzgó és tetemes részt; Jászay Pált, ki nyelvemlékek’ keresése, önkezű másolása, com­men­­tálása által (ezek közt az egész müncheni codex) tett a’ társaság körül érdemet , — részint ismer­vén jeles tehetsé­­ségeiket’s készültségüket, e’megkülönböztetés által buz­dítani kívánt, illyenek gr. Desselvfky Aurél, gr. Benyovszky Zsigm­ond , gr. Teleki Domokos és László, Karácson Mi­hály és Pulszky Ferencz; ’s kiknek egy része eddig is már több kevesebb dolgozattal a’ lelkesb­írók’ sorában áll; de többnyire szerencsésb helyzetük által is arra van­nak hivatva, hogy a’ társaság’ érdekeit különféle utakon előmozdítsák ; — részint végre némelly egyes szakokban segéd munkálkodásukat kívánta megnyerni: így Barabás Miklóst a’ képző művészetekben, tudományosan tekintve, Kiss Ferenczet az archaeologiában, Klauzál Gábort a’ gazdaság­tudományban, Vécsei Józsefet a’ philosophiá­­ban levő , az academia előtt ismeretes jártasságoknál fogva hívta meg. ’S nem hallgathatjuk el, hogy a’ kérdésbe vett tagok közül mint izó csak kettő nem lépett még fel; ’s hogy, ha állana is a’ felszólaló’ mondása, mi szerint „a’ tagok csaknem kizárólag az Orvosi Tár, Athenaeum és Tudománytár’ dolgozóiból kerülnek ki “ , az ma­gában és szükségkép nem egyebet, mint literaturánk’ terméketlenségét, jó magánálló munkákban szűk voltát ta­núsítaná , ’s nem, hogy ők, tudományos állásunk mellett a’ nyert megtiszteltetésre érdemetlenek ; mert folyóira­tokban megjelent czikkelyek, az által hogy folyóiratok­ ,­ban jelentek meg, nem válnak roszabbakká. Sőt ha, nem csak a­ mi literaturánkból, de az olly gazdag angol, fran­czia és németből is, az első ízben időszaki sajtó­ útján közre bocsátott, sőt egyenesen annak számára irt mun­kákat, mint ennél fogva becsnélkülieket (különben miért ne jogosíthatnának fel academiai kitüntetésre ?) ki akar­nék rekeszteni, valóban nem csak mi, hanem ama’ dús­gazdag nemzetek is ragyogó gyöngyeik’ jó részétől meg látnák fosztva literaturájokat. ’S épen azért nem nyom semmit a’felszólaló’ abbeli insinuatioja is: „avvagy elég írni némelly hírlapba, mint az Athenaeumba ? mert hiszen sokról csak ez hozatik fel érdeműik, melly azonfelül több valótlanságokat is foglal magában: mert nem igaz, hogy az Ath. hírlap; nem igaz, hogy SOK acad. tagról csak ez hozatik fel; holott illyen, 1838ban *­ 147 tag között csak 4 van (Gáty, Pólya, Pulszky, Vásárhelyi); nem igaz hogy, — ha t.i. így kívánja felszólaló szavait értetni — csak e’ felhozott munkák szolgáltak elválasztásokra ér­deműl, mert az egyetlen Pulszky Ferencz az, ki el­­választatásakor magyar dolgozattal másutt még fel nem lépett volt, mint az Athenaeumban; mégis bátran kérdünk minden elfogulatlant: az Alaprajz’ fenn idézett szabá­lyánál fogva, Pulszky, a’ soknemű jeles készülettel bíró fiatal tudós, mint ő azt egy, a’külföldön is méltánylást lelt, német munkájában (Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungern. Pest, 1837. Vesd össze Figy. 1837. II. 70 ’s köv. II.) megmutatta, Pulszky, a’ magyar történetek’ philosophiája’ szerzője az Athe­naeumban , érdemmel és törvényszerüleg volt-e acade­miai taggá választva? — Végre még dr. Pólya József’ törvényes elválasztatását is kétségbe vonja a’ felszólaló, a kinek több latin külön—álló munkáján és igen számos ma­gyar természettörténeti és orvosi dolgozatain kívül fo­lyóiratokban , két külön—álló magyar munkája is, van, csakhogy ezek az igazgatóság’ jelentése’ évkörét meg­előzvén , a’ literaturát olly jól ismerő felszólaló előtt is­­métetlenek, de az academia előtt, midőn dr. Pólyára sza­vazott, tudva voltak. — ’S igy áll az első törvény­szegés. — Második: „a’ derék Szontagh’ vidéki taggá „választatása, ki, mint közönségesen tudatik , Budapesten „lakik, ’s tavaly csak rokonait mene látogatni a’ felföld­be. ’S íme ez út, mit az Athenaeum okos volt előre tu­datni a’ közönséggel, vidéken­ lakásnak vétetik... Sze­geimet merném feltenni, hogy ha helybeli tag fogott i­ó volna választatni, Sz. most nem volna Rozsnyón. Mi­c csel, mi illetlen ármány ez a’ felekezet’ részérül ’s­tb.“ — Mindenek előtt nem igaz, hogy Szontagh Pesten bi­­kik; ő e’ várost még m. évi július’ elején hagyta itt, ’s jeleimen Rozsnyón van. Nem igaz, hogy csak rokonait mene látogatni. Nem igaz, hogy az Athenaeum azt előre tudatta a’ közönséggel. Avvagy Szontaghnak „Nagy- Szalók ’s a’ Tátra“ czím­ű czikkelyre tudatta azt a’ kö­zönséggel ? A’ felszólaló tehát azt kívánta, hogy Sz. azt ne írja, az Ath. azt ki ne adja, mert ezt tenni csel, il­letlen ármány, stb­­!— De mi volna , kérdem, a’dolog­ban különös akkor is , ha Sz. bár Pesten lakva is elvá­­lasztatik, csak ő, helyének megkivánásához képest, ezentúlra lemondjon állandó pesti lakásáról? Mi csel, ár­mány stb van ott, hol világos a’ pactum, ’s ennek meg­feleltetik? Avvagy miért nem kiáltott ármányt és cselt­­ a’ felszólaló, vagy valamelly rokonlelkü buzgó hazafi, , mikor Kállay Ferencz, ki köztudomás szerint Maros- - Vásárhelyt lakott, helybeli rendes taggá lett ? Miért nem akkor, midőn Tanárky Sándor, mint győri lakos, szinte *) Az előbbi, t. i. 1831—7diki munkálatok’ lajstromában egyetlen egy tag sem fordul elő, ki csak az Athenaeumba ért volna.

Next