Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-29 / 9. szám
gekre, mind a’ személyekre nézve meghatározza, mennyi kiterjedésű földet bírhasson egy egy összesen az egész társaságban, t.i. mind összeszámítva, akár egy akár több darabban, akár egy akár több helység’ határában fekügyenek birtokai, melly mennyiségnél többet ne legyen szabad szerzenie, a’ fölöslegnek a’ társaság’, jelesül az illető helységek’ részére ingyen elvétetés’ büntetése alatt. Ha pedig valaki, e’ törvényt kijátszani akarván, más’ neve alatt jószágot szerzene a’ kiszabott legnagyobb mennyiségen felül, ’s ha ez bebizonyúl, joga legyen a’ jószágot annak , kinek neve alatt szerezteték, maga’ számára megtartani, így nem kell félni, hogy valaki pénzét, mellyet más utakon biztosan használhat, koczkáztassa illyféle csalárdság által. Különben is más’ neve alatt senki sem tart örömest jószágot, a’ sok alkalmatlanság ’s másokban nem bizás miatt; ’s ha tart is, csak olly helyeken tart, hol egyenes útán kevés jószágot sem szabad maga’ neve alatt bírnia. — E’ legnagyobb földbirtok-mennyiséget azonban a’ környületekhez képest időnkint többre vagy kevesbre lehet ’s kell szabnia a’ társaságnak , arra vigyázván, hogy sem földek műveletlen, sem, a’ mennyire lehet, földet szerzeni kívánók föld nélkül ne maradjanak. A’ helységek’ határai’ kiterjedését nevezetesen mindig csak anynyira kell szabni, hogy környékiken nagy pusztaságok ne legyenek, részint hogy a’ szükséges élelmiszereket közel ’s hamar kaphassák a’ környékből, részint hogy a’ nagy pusztaságokon az utazás veszélyes ne legyen, részint hogy a’ földek’ művelése a’ nagy távolság miatt terhessé ne váljék, h a a’ munka’ ideje hasztalan jövésmenés által ne veszszen, részint végre hogy külső telki vagyonára kiki könnyebben fölügyelhessen, a’ mit nagy távolságban gyéren lehetne eszközleni, mi ismét a’ tolvajkodásokra nyújtana alkalmat. Nevezetesen Magyarországban, hogy a’ többi alkalmatlanságot ne említsük, a’ marhalopások’ siralmas elhatalmazását főkép a’ helységhatárok’ czéliránytalan nagy kiterjedésének ’s a’ sok nagy pusztának tulajdoníthatni, melly pusztaságoknak oka nem a’ néptelenség, mert a’ helységek igen népesek azon tájakon , hol gyéren feküsznek, hanem a’ meg nem telepítés , melly tolvajkodások soha addig meg nem szűnnek , míg úgy nem lesz az ország megtelepítve, hogy legalább is egy mérföldnyi távolságra mindenfelé helységeket találjon az ember; a’ mi pedig könnyen , mindenki’ kára nélkül, sőt mindenki’ nagy hasznával megtörténhetnék, annak törvénynyé tétele által, hogy minden puszta határból, a’ legközelebb helységhez éjszaki, keleti, déli ’s nyugati irányokban, legföljebb minden mérföldnyi távolságban, egy-egy falucskának elegendő mennyiségére nézve törvény által megszabandó földtért a’ birtokosoktól az illető megyék’ kibecsülés’ útján átvegyenek , ’s azt magyarul beszélő magyaroknak darabonkint, részint házhelyül részint szántóföldül, az összes becsv árhoz aránylagos áron eladván, ott uj, de nem jobbágyi, hanem önállásu szabad helységeket telepítsenek; miben a’ tulajdonosak nemcsak nem vesztenének, földjeik’ árát teljesen megkapván, sőt nyernének, mert igy többi földjük, ’s azok’ termékei, a’ helységek’ közelében sokkal többet érnének , ’s munkásokat is könnyebben ’s olcsóbban , haszonbérlőket pedig nagyobb számmal kapnának; a’vevők pedig mindenesetre igen szerencsések lennének, ’s épen azért nagy számmal találkoznának ; de kivált az egész társaságra nézve igen nagy áldás háramlanék belőle, mind a’ nép’ nagy részének boldogabbá tétele ’s ennélfogva honához szorosabban kapcsoltatása , mind a’ közbátorság’ biztosbitása, mind a’ földnek a’ jobb megművelés miatt termekenyebbé tétele által. Az egyes személyeknek pedig, ha a’ földekre vevő találkozik, nem kell több földbirtokszerezhetést, legföljebb is csak annyit, megengedni, mennyin gazdaságot nagyban egy ember folytathat ön fölügyelése alatt; mert a’ nagy uradalmak, amellyeket némellyek egy gazdaság gyanánt tekintenek, nem egyebek, mint egy számvevő tisztség alatt álló több külön gazdaságok. Azaljában zsinórmértékül szolgáljon, hogy soha bármi esetben az egyes személyekre nézve megszabandó legnagyobb földbirtok-mennyiség, az egyes helységekre nézve meghatárzottat felül ne haladja, sőt annál rendesen kisebb legyen. Annál is inkább, mert a’ gazdaságot minden ágiban szinte kisebb mennyiségben folytathatni, sőt minél kisebb mennyiségben, annál nagyobb sikerrel foly az ; mert mit a’ nagyobb kiterjedésben nyerne a’ birtokos , annál mindig többet nyer a’ pontos utánlátásban, melly a’ kisebb gazdaságokban mindig aránylag nagyobb lehet. (Folyt. köv.) S. K. Felvilágosítás. T. Szerkesztő úr! Közönséget, nem pusztán egyest érdekelvén az ügy, mellyről szólani kívánok, jelen levelemet Kegyedhez intézem , azon kérelemmel, hogy ezt lapjaiba felvenni ’s a’ közönséget, kit az ítélet e’ tárgy felett illet, ez után a’ tőlem mondandók iránt értesítni méltóztassék. — Levelem’ kiválasztott tárgya díszes ’s így nem szükség azt stylistikai piperék és szavak’ dagályával emelnem, szól az önmagáért ’s ez okból szó-* zatom egyszerű. — Jelen valók magam is, pedig nem részvétlen hideg tanúkint, mert hiszen kimaradhata ekkor hidegen , — azon fő városunk’ szivét kétségen kívül még az utánemlékezetben is kevélyen emelő ünnepélyen, midőn Liszt Ferencz a’ koszorús hangművész, emberiségért’s hazája’ s több intézetiért tett áldozatai’ megismerése’jeléül, nemzeti színházunkban több, az öt méltányló nemzetet méltán képviselt, tisztelt honfiaktól rokonilag üdvözöltetvén, az erény ’s állhatatosság’ jelképéül ősi karddal tisztelteték. Ezen, Pest’ lakosai’szivében soká élendő ünnepély’ élvezete után némely ügyeim’ elintézte végett e’ díszes császári lakvárosba jövök, hol több rokon érzetüre, a’ nagyszerű Liszt’ nagyszerű’s egy nemzethez illő megtiszteltetését lelkesen méltánylókra találék, de egyszersmind Bécs’ különben derék ’s szép ’s jó iránt lelkesült német lakosai közül ollyakra is, kik a’ tisztelet’ módját, annak szellemét nem fogva föl, hibáztaták. — Hangásznak kardot! illy gúnyos hangon kiálta föl némellyik, bár Liszt’ felülmúlhatlan tökélyét méltányosan tisztelő, ’s így ezért a’ hiba’ súlyát koránsem a’ megtiszteltre, hanem a’ nemzet’ jelenlevő tagjaira rovó. — Én csekély erőm szerint igyekezem az e’ tárgy felett homályban levők’ balhiedelmét, mellyen legkevésbbé csodálkozom, nem lévén nemzeti intézkedéseink’ alapjával ismerősek, eloszlatni. Azonban nagy vala bámulásom, midőn a’Humorist’ sérülik, (január’ 18-i) számából a’ szerkesztő ur’ pesti levelezője’ hasonló szellemben irt nyilatkozatát ’s a’ szerkesztő urnak ebeli jóváhagyását olvasám; kik az egészet nemzethez illetlennek ’s éretlen enthusiasmus-szülte fölrobbanásnak öszhangozva rajzolák. — Bocsánat a’ nemzettől szegény szerkesztő és levelező uraknak, hogy ők egyedi parányiságukhoz mérve roppant testületet, egy nemzet - nek díszes fővárosi többségét merészkednek leczkézni , a’ mód felett, miképen jutalmazza érdemeseit! — de méltó lakoltatás egyszersmind nekik, hogy az egyik pesti le -lvelezőnek írva magát, a’ másiknak magyar honbani szó -iiletése köztudaton lévén, mindkettő elmulasztási hibáról .