Társalkodó, 1840. január-december (9. évfolyam, 1-104. szám)
1840-02-26 / 17. szám
mostani oktatóját Kövyhez, mint ideálhoz, méri. — Kövy, a kitől a’ mostani oktató nemcsak „helyét“, de conservativ elveit is öröklé, nagy embere volt korának; de fejemet merném rátenni, hogy soha sem vala eszében a’ magyar jog’ philosophiáját alkotni. Legalább erröli gondolkodását iratai nem bizonyítják. — Én „Elementa Jurisprudentiae Ilungaricae“ czímű munkáját, higye el H. E., sokáig, ’s tőlem telhető legnagyobb figyelemmel olvastam; napokat ’s éjeket telték fölötte; de azt azért a’ magyar polgári jog’ philosophiájának nem, — legföljebb is a’ magyar polgári magányjogra egy igen jó ’s használható commentarnak tartom. A’ magyar jog’ philosophiáját én kétségen kivül egy Montesquieu, Beccaria, vagy Livingston erejü szellemtől várnám, ’s megnyervén is fejet hajtanék azon elv előtt, hogy még ez idő szerint, magyar ország’ tanitószékein, a’ honi jogot, csak legszorosb positivitásában lehessen tanitani. A’ mit N. E. Csaplovics paradoxomról felhoz, az csak tréfaság. Ő talán nem tudja, hogy egy tanitónak szeszélyes órái is lehetnek; ’s hogy nyomozé tanítvány az, ki illy szeszélyes pillanatokat komolyan vesz, vagy utónok felhevül. Csaplovics, én azt hiszem, ismert paradoxonival, egy messzirül kerített fenekű apológiát akart írni a’ honi jognak Mint sült el ez, nem nagy fontosságú dolog előttem. De ha illyféle röpkeiratot, vagy ujságczikket, egy honi jogtanító, bármi szín alatt, ha mindjárt ironice viszen is fel kathedrájába, azon ismét, részemről, kinek e’ jog praktikai oldalával jutott bibelődnöm , legkevésbbé sem csudálkozom. — Azonban most legyen végük az iskola’ szellemét ’s tanitószékeit tárgyazó ezen részletes észrevételeknek. Elég, ha még egyszer elmondom, hogy Patakon minden tan legdivatosb tudományos állása szerint, ’s az egy hazai jogot kivevén, magyar nyelven adatik elő. De bármelly czélszerű oktatás mellett is , mint már feljebb érintért , mindenkiből nem válhatik philosophus,’s nemcsak kétnyelvű Calepinus, de egynyelvű okos ember sem. Mert a’ tudományok nem éreztethetik, mint N. E. akarja, mindenkivel egyiránt szépségűket, a’ mennyiben nem is mindenkinek rendeltették. — N. E. nem is kivánna illyeket, ha a’ közéletben gondosabban körülnézett, — ’s a’ lélek- ’s embertudományt gyakorlatilag is kitanulta volna. Hány tanulót ismerünk — fájdalom!—kivel a’föld’ minden mestere sem fogja megértetni, hogy a’ háromszögnek három szöglete két rectust legyen. Hány — még pedig elsőbbházbeli ifjat hallék csak én is, ki részint butaságában, részint szüleitől belevert balitéletiben megnyugodva , nem átalló nyilatkoztatni: „Ha semmit nem tudok is, van miből élnem, ’s úr leszek.“ ’S mind ezen lelt dolgokon kivül, ha ki pusztán szemléletileg veszi is fel e’tárgyat, — meggondolván azon leirhatlan sokféleséget, mellyel egyedekben test-alakúlati viszonyok, szerkezetek , véralkatok , vágy- ’s kedélyhajlamok, és a’ sors’ közbenszólásai eszközölnek, — kezet fogand velem, ’s az emberi test’ és lélek’ nagy ismerőjével Burdachchal, mondván : Was dem Einen ein leichtes Spiel wird, ist dem Andern bei der ernstesten Anstrengung nicht möglich. *) — Mult és jelen a’jövendő’ csiráját hordják méhekben; de a’ fának, melly e’ csirából kihajtand, minő lesz virága ’s gyümölcse ? a’ pillanatra szorított ’s ebben is csak tapogatózó halandó előtt, sötét titok marad — Álmodnunk szabad, ez igaz,— sőt jobbat reménylenünk sem vétek; mert az álom ’s remény, lényegéhez tartoznak tökéletesülésre rendelt természetünknek. Azonban legyünk mértekletesek,’s agyunkat vagy dúczunkat soha ne terheljük meg nehéz alomra, mellynek sülyesztő nyomása alatt, nagyokat kelljen kiáltanunk mások’ félelmére ; vagy némelly holdkórosként hunyt szemekkel fölkelnünk, ébereket ’s nyugvókat utunkban összefojtogatni. És ki reméli, számolva reraélljen, és ki magát a’ reális élet’ barátságában meg akarja tartani: a’ kész vagyont a’ képzeltért ne gyalázza, ne kisebbítse,— hanem inkább szilárdítsa, szédítse, ’s e’ végett terveivel mindig a’ legnagyobb lehetőség körül forogjon. A’sárospataki főiskolának is van múltja, még pedig emlékezetes, classicus képekkel gazdag; van jelenje is, ’s ez, hála az égnek termékeny ’s reményteljes. Jövendőjét nem tudjuk; de ha múltjából ’s jelenjéből történetszerűleg fog az következni, nincs okunk sorsán megijedni, vagy épen, mint N. E. gondolja, virágának megtartását a’ föld’ ’s égalj’ megváltoztatásától függesztenie fel. — A’ nevezett iskola’ jövendőjét illetőleg, N.E. vélekedése röviden ennyibe szorul: „Addig is, mig a’ protestáns iskolák’ szükséges országos kincstárból födöztetnének, legüdvösb az élő tőkére, népességre építeni. „Népesség ad az iskolával jövedelmet ’s tanítványt. Indien annál sikerkozóbb az iskola, kivált felekezeté, minél nagyobb saját közönség’ közelében, vagy épen közepében áll; ellenkezőleg a’központosulás gyönge, mert „gyönge a’ központ maga, ’s helyét más váltsa fel, így „nézve a’ pataki főiskolát, lehetetlen ki nem mondani, hogy „az öreg intézet végre is olly becsületes szegénységre „száll alá, hogy egy két alapítvány, száraz tőkéből keserves kamat, tartamtja benne a’ lelket, mihez járul, „a’városnak, melly előtt semmi nagy jövendő nincs többé, „egyhangú műveletlensége, lakosinak megcsontult természete.“ — Melly okoknál fogva: „tétessék át a’ pataki főiskola Miskolczra.“ — ’S vannak, kiknek e’ beszéd tetszik, csupán azért, mert újság , mert nyugtalanság, mert ohajtozás. Én az egészet csak nehéz álomnak veszem, mellynek görcseit, hihető, maga az alvó nem érzi; de rémes jelenségei részint állatólag, részint kedvetlenül hatnak a’körülállókra , — ’s azért minden esetre szó és figyelem nélkül nem maradhatnak. — Hogy a’ hely, ’s a’ népesség sokat tehetnek, sőt tesznek is az iskola’ virágzására, nem tagadja senki; állítják , és tettleg bizonyítják Berlin, Páris, Bécs. De hogy kisebb népességű helyen is zöldelhet, virágozhatik ’s megkerestethetik a’ tudomány’ fája, erre ismét számos tanú lép elő. Köztük látjuk a’ 11,0()'J lakosú Göttingát, fényes ’s európai hirű egyetemével. Közöttük látjuk Jenának, egy OOOO népességű kis városnak, keblében azon iskolát, melly annyit ’s olly sokat ten a’ tudományok’, különösen a’ philosophia’ megújítására ’s tökéletesülésére. Tanú lehet maga’ a’ meggázolt ’s elhagyottnak hirlett Patak is, — mellynek legalább tudtunkkal soha sem volt nagyobb kiterjedése és népessége, mint most, ’s mind a’ mellett a’ XVIIdik század’ első felében még angolok is látogatók iskoláját, — melly újabb időkben sem volt csak egyszer is legalább 1201— 1500ra menő tanulósereg nélkül. Továbbá Patak, ha geographiai helyzetét vizsgáljuk, iskola’ tekintetéből nem is olly gyönge központ, mint ezt N. E. az olvasó közönséggel elhitetni szeretné; bárha Miskolcz kereskedési tekintetben nagyobb közép,’s nagyobb piacza is a’gabonának, mint a’ Patakkal szomszéd Tokaj, Bodrogkeresztűr, és Sátoralja-Újhely összevéve. Patak, mondhatni, kellő derekán fekszik Zemplény megyének, mellyben, tudjuk, a’ protestáns felekezet’ száma nem megvetendő ; ’s a’ közel Zabolcs, Bereg , és Szatmár megyék, mellyekböl ven *) Lásd* Anthropologie für das gebildete Publicum: ven K. F. Bardach. Stuttgart. 1837. S, 690. * Lásd: Johannis Scipilii: Studii Hterarii commendatio. Leutschoviae. 1611. 4-* —