Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-03-31 / 26. szám
Graefenbergi levelek. in: PRIESZNITZ VINCZE. Őszelő, 1840. Ha Priesznitzröl azon czimes tudós , nagyhírű gyógytanárok után állitsz magadnak eszmeképet, kiket némi fénysugárokkal övezetten a’ közlelkek’ gőzkörén felülemelkedve képzel’s bámul 102 mellyet honfi javaslani soha nem fog. De azért hogy engem gyaláz és mocskol, Hl. ur meg nem tiszta ; abból legfelebb is az következnék, hogy mindketten szennyesek vagyunk; vagy tán nem tiltja e bűnöket az erkölcstan akkor, midőn Hl. urnak kedve van mással nemtelenül bánni? vagy tán azt is szeretetbül teszi ? Mélyebb pillantást engedett ő lelkületébe tennünk , mint bajosan szerzett becsületének’s hírének jó! Azért is igen helytelen volt az erkölcsi leczke, mellyet a’ fiatal embernek tartani kegyeskedik; mert a’fél figyelműt is elvezeti azon gondolatra, hogy az idézett erkölcsi mondatokat és bibliai szavakat szájában hordja ugyan, de nem szivében. Hihetőleg van erkölcsiségről valami elkopott iskolaporos fogalma, mellynek gyakorlati alkalmazását igen szép, igen jeles, igen szeretetteljes válaszában hiában keressük. ’S még is édes Hl. ur, lássa, Kegyed nagy bűvész; leczkéjével a’ keresztyén felebaráti szeretet’ minden húrját megpendíté keblemben , ’s következésit már érzem is.—Hallunk Hl. úrtól is szép szavakat a’keresztyén szeretesről , szájában hordja a’ keresztyén erkölcstant, de aligha meghatotta őt a’ mennyei szelídség’ sugára, aligha volt reá hatással az üdvözitő’ példája, kinek szavaival rekeszti épületes mosakodását. Ha hibásan szóltam , kimutathatá hibámat; — ha pedig jól szóltam, miért csap meg? Minden esetre tanácslom nemes ellenemnek, mint becsületes ellenség (mert e’czímmel is tisztel) hogy hasonló válaszokban több figyelmet fordítson az ügyre, kevésbet a’ személyre; mert ha még egyszer úgy találna felelni, elhiheti, hogy ismét egy fokkal alább fog sülyedni a’ közönség’ véleményében. — Ha felelete nem talál előbb érkezni mint sohanapján , az Szatócsnak kárára, Hl.-nek hasznára nem lesz; ha a’ szünnapok alatt míg egy láncsát akar velem törni, válaszához képest vagy néma bajnokot fog bennem találni, vagy ollyant, ki minden méltatlanságot visszautasítani tud. Engesztelhetlen nem vagyok, annál inkább mert nem gyűlölök,’s kész vagyok a’ béke’ feltételiről alkudozni.De előre jelentem, hogy első, sőt egyetlen , de elengedhetlen föltételem az lesz,hogy Hl. ur túlságos tótoskodásáról lemondván , társaságának olly szellemi irányt adjon , melly a’ nemzet’ érdekibe ne ütközzék, ’s kövessen el mint tanító mindent, mi arra való , hogy honért ’s nemzetiségért — de nem szláv hanem a magyar nemzetiségért buzgó ifjakat adjon a’magyar hazának. Ellenkező után Csehországban rokonok volnánk, itt csak ellenséges érintkezésben lehetünk, mert a’ mi ott érdem, az itt bűn! Vitánknak szeretnék véget vetni, mert fájdalmamra eltértünk az útról, mellyen maradnunk kelle ; az ügy’ vitája személyek’ csatájává aljasult, pedig higye el Hl. úr, hogy mind kettőnk’ személye együttvéve sem méltó arra, hogy azt untató személyességekben az olvasó közönségekibe toljuk. — Az ügy érdekes lehet, személyünk nem. — Én azt, a’ mit mondtam , nyugodtan bocsátom a’ közönség* vizsgálata’s ítélete alá; legyen jó sikere vagy nem, én megelégszem azzal, hogy a’ jót ’s igazat akartam! Sza lőcs, a' külszin után rohanó tömeg, úgy igen csalatkoztál. Priesznitz semmi nem egyéb inkább , mint ezek’ ellentéte. Külseje nagyon igénytelen. Semmi nincs rajta, miről első tekintetre a’ világhíres vizgyógyászt megismerhetnéd. Ha őt egy idegennek tiz ember közt elibe állítom, fogadni merek, hogy hetedik, nyolczadik találgatásnál hamarébb rá nem akad. _ Középnél valamivel magasb termet, kurtán nyitott szőke haj, keskenyke homlok, kissé himlőhelyes , soványka , bajusztalan savókép , fül mellett egy ujnyi pofaszőrrel , éles tekintetű, aprós szemek, hoszszúkás orr , némi mosolyra vonulni látszó szájmetszés, miből beszédközben szembeötlőleg villog ki a’ fogcsorba, emlékezetes nyoma azon nagykövetkezményü lórugásnak; bal fülben egy kisded karikafüggő; — képzeld még ezekhez az ötven év felé hajló életkornak jellemző arczvonalait, — nem kövér, de nem is sovány, erőteljes testet, ’s öltönyül, egy széles kariaáru, félrangas, de viseltes, fejér kalapot, hajtott galléru, térdig érő , csinos szabású fekete szövetkabátot, ’s hasonló kelméből pantalont , ’s előtted áll Priesznitz’ képe, a’maga legfőbb vonalaival. — Lelkületében ’s viseletmódjában sem találod nyomait azon varázsveszszőknek, mikkel bizonyos Dulcamaraféle gyógyászok magok körül nimbuszt köritnek. Hiában keresed nála a’ mély elmélkedés’ harczában fel-felforgó pythiai szemeket, a’ tudós homlok’ ránczainak Minervát szülni akarni látszó vonaglásit, a’ görcsösen öszszenyomuló ajkakat, a’ beteg’ tapogatott üterének lökődésit kísérő mély-titkú felbillentéseket, a’ betanult tagjártatásokat, az időmértékre szabott tekintélyes lépteket, ’s a’ charlatanságnak, az ég tudná, hányféle alakú attributumit, miket kigondolt az ámítás, betanult a’ haszonlesés , a’ könnyenhivőség bámul ’s az együgyüség olly igen gazdagon fizet. — Priesznitz a’ természet’ embere, gondolkozásmódja ’s eszméji, beszéde és tettei, ennek bélyegét viselik. Őt nem az academiák képezték, nem a’ tanárok graduálták, et a’ természet szülte annak, a’mi. Ő nem az, a’ mit mi tudósnak nevezünk; több mint lángész a’szó’ divatos értelmében: óigazi, valódi ember.—Magatartása nemes, de fest nélkül; viselete nyájas, de nem hajlongó ; udvarias , de nem hízelgő ; társalkodása, beszéde, taghordozása természetes, de szögletesség nélkül, — egyszerű , de póriasság nélkül. Beszédében kevés szóval él, szinte a’ fösvénységig , de szavai teljesen kiteszik az eszmét, mit ő kifejezni akar. Neki saját nyelve van , mi az ujoncznak először nehezen, ’s csak akkor érthető , ha a’ műszókat, mikkel néhánynapi gyakorlat ’s társalkodási közlekedés után megismerkedhetni, betanulta. Családját nálánál jóval ifjabb nője , a’ bömischdorfi törökbíró’ (Erbrichter) lyánya , egy kis zömök , vidám , kedves társalgásu hölgy, — ’s hat lyánya teszik, kiknek két idősbje, 10—12 éves, Troppauban neveltetik. Múlt tavaszon születik a’ legkisebbik, — ’s hiszed-é, hogy félhideg vízben füröszté meg bábája először ? hiszed-é , hogy e’ gyermek, ki soha meleg vizet nem érzett, kit dajkája mindig szabad levegőn hordoz, ép, erős, vidám? hogy sírását alig hallhatni? A’többi apró lyányka is mindennap kétszer fürdik hideg vízben, játszva lubiczkolnak ’s locsolgatják magokat kis dézsáikban , meztelen nyakkal’s könnyű öltözetben űzik, többnyire szabad ég alatt, játékikat, és soha rájok köhö .Falu lent a" hegy" tövében