Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-30 / 52. szám

vannak könnyebbjei a’ mik lépcsőűl szolgálnak a’ ne­­hezbekre. Illy 12 vagy ha tetszik 14 lépcsőt kimu­tatva , mellyek közül a’ legfelső lesz minden tudomány­ból a’ legjobb eddig ismert kézikönyv. Írják­ meg, mennyit kívánnának, hogy tudjon egy hat éves gyer­mek, mi legyen a’ második osztály, ’s így tovább.— Ezen kidolgozott munkákat zsinórmérték gyanánt, az emberiség’ ügyét érzeni tudó, tanítani szerető, nem eladó lelkű tanítóknak olly feltét alatt kellene átadni, hogy azon kétség kívül nem tökéletes könyvnek javí­tására lehető tapasztalásikat minden évben az intézet’ évkönyveiben adják­ ki,9 év múlva köteleztetvén egész rendszerüknek,hol csak lehet Socrates’ módja szerint le­endő elkészítésére, így az egyes osztályokat minél előbb igyekeznék megtanítani a’ tanító , tanulni a’ tanuló ; ettől becsület és haszon áradva mindenikre; — mihelyt aztán némelly szerencsésebben kifejlett elméjű növen­dékekről venné az oktató észre , hogy elkészültek a’ felsőbb osztályba leendő átmenetekre (bár én magának a’ tanítónak egész hitelességét kétségbe nem vonha­tónak szeretném tartatni; — de ha ezt nem nyerhetni­­meg) vizsgáltassa meg az igazgató által kinevezendő legalább 5 oktató által, kik a’növendékekről nem csu­pán „Eminens“ vagy „primae classis“ szókkal, de a’ növendék’ tökéletes ismerését bizonyítóleírással tett bi­zonyítványt megvizsgálás után aláírva, a’ pályán to­vább bocsátnák, így hiszem lenne több, ki 18 éves korában kilépve egy-két évi próbálgatás után a’ világ­ba — a’ hivatalt, hol munkát kibíró tűz kívántatik , nem immel ámmal fogná folytatni ’s a’t. Végre megkíván­nám , hogy a’ természet’ urától a’ testnek pihenésre ren­delt alvásban is szüntelen munkás , ’s mig kifejtve nincs csak kevés időre is magára hagyatva ferde irányt ve­hető léleknek nemcsak szükségtelen, de még kárt is okozó „vacatio“k az intézetben ne lennének,mellyek tapasztalásom szerint, bár ennek lehet képzeletben, de valóságban nem igen létező szép oldalát az önmunkás­­ságra alkalomnyujtást említeni — csupán annak felej­tésére mit tanult, szolgál a’ nagyobb résznek, szokja meg a’ heverést, a’ tanulást robotnak, az iskolát sza­badságától fosztó tömlöcznek tekintse, gyűlölje. — Ki­nek viz’ ellenében kellene eveznie vagy soha, vagy so­kára érne czélt, ha midőn kevéssé előre haladott meg­állapodnék, viszszaviszi a’ folyam, ’s épen olly ke­véssé közeledik a’ czélhoz , mint tanulóink, kiknek nagyobb része mikor az iskolába két héti, vagy épen a’ 2 hónapi vacatióbul megjö, mitsem tud abból mit olly nehezen tanultattak vele, mint Penelope a’ mit nappal szőtt, éjjel elbontván, vásznával kész soha nem lehe­­te. De ugyan hogy is, midőn a’ gyermek’ egy évi ta­nítás-óráinak száma, hol rendesen 6 óra öszszesen 1110.— Magára hagyatva, a’mint mondom, ismét in­kább fordít nagyobb része a’ gyermekkorában prakti­zálta semmit-csinálásra tölt 7530 órát, mi csuda hát, hogy későbben is a’ dolog’könnyebb végét keresi;mi csuda, ha felejt, midőn több ideje van felejteni, mint tanulni. A’ tanítókra nézve—bárki mit szeret, nem un abba, no de még is — 4 heti „Vacatiót“ lehetne engedni, melly idő alatt mindazáltal az intézethez adandó fizetéses segédek tanítnának; kiknek ösztönadás végett akár az intézetben magában, akár más iskolákban biztosított oktatói alkalmaztatást lehetne ígérni és adni. Ezen véleményeim, mellyeket, én sem ez sem amaz iskola’ példájával nem bizonyítok, mert hisz azok­nak létező fogyatkozásuk’ orvoslása forog kérdésben , ’s én azt mondom ,­hogy talán a’ természeti rendet kö­vetve czért érhetnénk, hogy valaha érnek-e valósítást, én, ha századok múlva történendik is az, reményiem; ’s ezen reményemmel biztatva tekintek a’ tanítás’ jö­vendőjébe. Most pedig rejtekembe visszavonulok. Csentei K. Konstantinápolyi és szyriai utam’ emlékezete. (Petrózai Trattner Károly, cs. k.mérnöktesti őrnagytól) (­Vég­e.) Az ősz , Konstantinápolyban tartózkodásom’ ideje alatt csodaszép és kellemes volt; még november kö­zepén is bízvást nyárilag öltözködhettünk volna. Én tehát ezen rendkívül szép napok’ egyikén sétalovaglást tévék az úgynevezett ,édes vizekhez­; ez egy völgy, hova Stambul’ lakosai ki-kirándulnak. Az idevivő itt egészen árnyéktalan ’s fa­ nélküli, holott két oldalról fa-sorok’ültetése által ez itt még a’ forró nyári hónapok­ban is kellemessé válhatnék, jelenleg mindazáltal u­­gyanazon hónapokban a’ napsugarak’ erejének igazán fojtónak kell lennie ’s az ide kirándulás csak korán reggel vagy estve bírhat kellemmel. A’ völgynek, mellyben az édes vizek folynak, élőfájt már elhullat­ták nagyrészint leveliket, csak a’ rét hasonlíta egy zöld bársony-szőnyeghez és sejteté velünk , milly gyö­nyörű szép e’ hely tavaszkor, midőn a’ szultán is egy hónapig háremével itt mulat ’s lovai a’ szép legelőn járnak! Akkor senkinek sem szabad ide közeledni; ké­sőbb azonban e’ mező az egész szép világ’ gyülhelye, ’s a’ számtalan arabas ’s vígan járkáló tömeg, mond­ják, a’szemnek elragadó látványul szolgál. Több kioszk ’s a’ nagyurnak egy tévés mulatópalotája díszült a’ síkságon. Visszatértünkkor egy meredek magasra me­­nénk­ föl , az’s izraeliták’ temetőjén keresztül az úgy­nevezett Ok-meidan síkra lovaglánk, hova gyakran el­fordult a’ megholt szultán, hogy magát nyil-lövéssel mulassa; minden olly ponton, hova egy a’császár’ke­ze által ellőtt nyíl leesett, márvány-oszlop emelkedik. Egy második kirándulást hajón tevék a’ Bosporusba. Fölséges őszi nap kedvezett vízi utamnak; két ügyes evező legény nyilgyorsan röpite minket előre, foly­vást az európai part’ közelében tartózkodván. Az előt­tünk már ismeretes ,Beschiktasch‘ palota mellett hajóz­tunk el; az úszó karók tudaták, hogy a’ parthoz köze­lednünk nem szabad ; később a’ Mahmud szultán’ utol­só éveiben épített ,Cseregan‘ nevű palotához érkezőnk, melly rendkívül ízletes homlokzata által különös élénk figyelmünk’ tárgyává lön. Fájdalom, az egész csak fa­­épitvény, ’s csupán egykét oszloptalp áll körül; rend­kívül pompások az Angliából hozatott ’s gazdagon meg­aranyozott vas-rostélykapuk; az épület, mondják, töb­be került három millió forintnál, ’s ha az egész szi­lárd anyagból épült volna, úgy akármelly fővárosnak díszül fogna szolgálni; de jelen állapotában egy szél­vész által keletkezett tűz néhány óra alatt az egész gyönyörű épületet elhamvaszthatja.— Szemeinket rend­kívül gyönyörködteték a’ szép helységek , mellyek a’ Bosporus’partján szakadatlan láncolatban egymást köve­tik ’s hol többi közt a’ szaltárnőknek is csinos mezei kastélyaik ’s lakházaik vannak. A’ sötét cziprusfák közt igen regényes fekvéssel bír az európai vár, melly több érdekes történeti emlékképet idéz vala lelkünk elé. Itt költöztető át hadcsapatit l­d. Mahomet, hogy Byzanczot annál szorosabban bekerítse ; itt vezette át egy hid a’ thrácziai Bosporuson Dáriust és perzsáit, mi­dőn a’ scythák ellen indult, ’s itt hajóztak által őseink, midőn a’ szent kereszt’ zászlója alatt Ázsiába mentek

Next