Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-20 / 6. szám
kán magyart , a’ mennyiben tanodáink tót ’s német helyeken levén magyar tanító csak itt amott akad meg? Kiveszem a’ dunántúli kerületet, hol a’ sopronyi főiskolát igen jó oldalról ismerjük. Az ifjak e’ szerint felserdült korukig, mig az iskolából ki nem kerülnek, folytában szíják magokba lelkes tót tanítóiktól a’ szlavismust, mert nemcsak iskolákban, hanem nyári szünidőkön is kiki hazájában a’ helység’ lelkészében épen azt látja ’s tapasztalja , mit tanítóiban. A’ tót lelkész nem mulasztja el szónoki székről is a’ tót nemzetiséget hirdetni; a’vallással köti össze a’ tót nyelvet ’s ennek elvesztésével a’ vallást is veszélyeztetettnek rajzolja előttük. Példákat tudok Gömörben, Liptóban ’s legtöbbet Nyitrában, hol egy lelkész hevében annyira ment, midőn az iskolából tápintézet’ számára alamizsnáért kiküldött 2 ifjú őt megkereső , ’s esedező levele latin ’s magyar lévén tótot nem láta, — hogy,miután könyvecskéjüket elsőbb földre dobná, szitkok közt: ,,hogy merészelnek Nyitrában magyar esedező levelekkel járkálni , kikergeté. Lelkületűket a’ nyitrai ’s más evang. lelkészeknek csak hallani kell, leírni lehetetlen. Azon egyhangú beszédmód, azon elkeseredés a’magyarokra, egy érdek, egy lelkűlet őket összeedzette ; együtt tartanak , mintha mindenikben egy szív , egy lélek ’s egy akarat lakoznék ! ! De menjünk egyenkint főbb tanodáinkra is, tekintsünk be , mit veszünk észre ? Elsőbb is Jujesén kezdem , mert ez a’ Szlavia’ napja, honnan más tanodáink planétákként kapnak kölcsön fényt. Itt van a’ tót térítőket képező intézet; itt a’ vakbuzgóság’ legkitűnőbb mutatványinak színhelye; itt láthatni eredetiségében, minden jellemével tisztán megtartva, minden nyelvtől (ide értvén a’ németet is) ment és szabad szlávnyelvet és szláv szellemet. Mert hiszen ki is kívánhatná okosan tőlük , hogy némettel vagy magyarral bajlódjanak, midőn anyanyelvűk lévén elsőbb, annak szabályszerinti alapos megtanulására kell fordítni naponként a’ szünorákból letezőt elveik ezek , a’ tótnyelv’ megtanulásával, minden élő nyelvet csak játék lesz megtanulni, minthogy ez leggazdagabb , legnehezebb ’s legszebb. Ha kérded: magyarul miért nem tanul ? „Nyelvemet elrontani tanultam , hisz a’ magyaré ebből van kalapálva“?! feleli rá ! — Azt tartják továbbá: a’ szláv beszéd már magában is ének, a’legrégibb göröggel is rokon, ’s Homérban egész versek vannak tót hangzaton írva, ez a’ legszebb ’s legműveltebb nyelv, mellyhez fogható élő nyelv több nincs ? !! — A’ szláv társaság 3 osztályból áll: elsőhöz a’ kisebbek tartoznak, kik naponkint egy órát a’ helyes és szép írásban szórakásban szókötésben töltenek ; a’ másodiban már köz irásokban, fordításokban és szavalásokban gyakoroltatnak; a’ harmadik osztályt teszik végre a’ valódi szlávok ! Mit a’ gőg, fanatismus, önszeretet, nemzeti büszkeség’s másokat lealacsonyító gúny egyenkint tesznek, az mind itt öszpontosul. Menj az iskolába, ujjal mutathatni ezen clubbra, megismerheted gúnymosolyaikról, megvető tekintetükről, mellyet rád lövelnek, s magok közötti ravasz alattomos suttogásaikról , mellyek’ tárgya bizonyosan te vagy , ha közükbe nem tartozol. Az utczán lakáson mennek , ’s ne várd hogy másként mint tótul fogadják bármi nyelven mondott üdvözleted’. Nerozummi ( nem értem) azt feleli büszkén , ha magyarul köszöntöd. Kísérd szállásaikra, együtt találod őket főbbjeikkel vagy a’prágai újságot’s Kvety-t, vagy Pozsonyból ’s más társaságokból nyert leveleket olvasva. Hogy mellyik szláv nyert jutalmat? vagy az orosz czártól rendezi met ? micsoda tudósok léptek elő ? mi jöve ki nyomtatásban? mit művelnek Pozsonyban, Eperjesen, Kézsmárkon az atyafiak? azt másnap pontosan közrebocsátják az iskolában, hadd tudja meg a’ legkisebb is. ’S nézd azon önérzetet, azon kevély önelégülést, azon benső örömet; hallgasd azon túlságos dicsérő beszédet , mellyel kiemelik literatorikat ; szánakozzál , ha lehet, rajtok, mert szegények nem tudják, mit cselekesznek ; vagy mosolyogj balgaságikon, mint azt ott sokan teszik. Menj ezen 3dik osztály’ ülésébe ’s meglep az ünnepélyes mély csönd, hol csak a’ szónok’ ég fele terjesztett kezét, tüzes ábrázatát, villogó szemeit s félig balra fordított állását , kesergő panaszra nyílt száját láthatod; hallgasd a’ bírálatot, de nem is szükség azt hallgatni, mert ha elmés a’ szavaló , rendszerint szatyrákat mondogat más népről, ’s akkor nincs hossza’s vége a’tapsnak ’s pitziger nekéljennek.) — Ezt követi a’ kültársaságoktól nyert levelek’ felolvasása. Magyarkak , Árpád’madarai, betyarones bajuszrend ’s a’ t. nem tudom mikép csengnének füledben. Most munkák’ bírálata ’s uj munkák’ felolvasása jó rendre. Elunod a’sok Tatry, Kriván, Yaha (Vág) , Szláva, Thron, Wlast, Národ, Szlovan ’s a’ t. szókat hallgatni. Olvasd a’ Gurenkát. — Nyári közvizsgálatok’ alkalmikor tótul csak úgy, sőt sűrűbben szavalnak ; a’ német, magyar hamarébb elmarad, mint az. Volt két év előtt egy , ki Aristotelesként 3 dologért ada halakat istenének: 1) hogy ember, 2) hogy tót , 3) hogy most él! ’S ezt pedig fényes közönség előtt monda!! — Hogy engedik ezt meg a’ tanítók, kérdezné valaki ? ! — Hlavacsek az elnök— ’s az elég. E’ név alatt képzelj egy Caesart, ki consulait csak divatból nevezi ki ; egy olly hatalmast , kitől tanító társai szintúgy tartanak , mint tanítványai félnek. Ő nagy tanító , az igaz; de épen azért szabad neki minden. Jaj azon szlávnak, ki tót társaságba nem jár, ’s azon magyarnak , ki theolog ’s tótul nem tanul. Minden tanítási órán kénytelen az Hlavacsek úr’ kifakadásit , elménezkedésit ’s nem épen finom szatyráit tűrni. Elve: magyarul tudni nem dicsőség; a’ Hortobágyon is úgy beszélnek; arra elég 1 hónap ’s a’t. O pedig tiz nyelvet ért ’s még mindig halasztgatja a’ magyart ! A’ nemzet ne is tartson számot jutalmakra , mellyek ott vannak. Eddig alig van 3 példa, hogy magyar ifjú a’ Róth-Teleki-stipendiumot megkapta volna , az is csak hatalmas pártoltatás által. — Nevelőkkel szintúgy egyedárusság űzetik. — Hlavacsek úr’ idejötte előtt híre sem volt a’ cseh literaturának ; ’s miután ő büvészi erővel lépett föl , hangzott a’ Kárpát az eddig hallatlan hangoktul; hirtelen elterjedt az , úgy hogy jelenleg számuk 70—90re rúg, kikbe kisded koruktól be van csepegtetve anyjok’ fejével a’ szlavismus , ugyan annyi ellensége a’ magyar nemzetiségnek.— Midőn a’ magy. társaság Tomasek úr ‘s némelly lelkes magy. ifjak’ buzgóságából alapittatott, illy kiáltások’s gúnykaczajok hallatának:,,Tegyék föl a’ czimet is: a’ juhászbundát, fokost, küstököt, pipát; hadd ismerjenek a’ magy. társaságra.“ Pozsonyból, Pestről, Csehországból ládaszámra kapnak könyveket ,’s minden tanul és olvas ’s olvas és tanul — tótul !!—Lőcsének szomszédja Kézsmárk. Itt a’ honi jogtanulás végett összesereglett magyar ifjak miatt sohasem léphettek túlnyomókig fel, ’s arra nem is látszott nagy szükség, mert oda még csak 4 év előtt jutott hire a’ lőcseinek. Egyszer 1838ban Hlavacsek ur’ intézetéből mintegy 12 téritő felkészülten ott terem , zászlajokat felütik ’s alája cseh-literaturai tagokat gyűjtögetnek ; a’ beállottaknak t. Benedicty úr magát vezérül ajánlja — ’s azóta fen áll a’ cseh társaság Kézsmárkon. Ez azonban eredetét Pestről veszi ; t. i. két lőcsei ifjú a’ nagy Kollárnál lévén , megtudja, hogy Kézsmárk mind eddig hidegen maradt Szlávia nélkül ; ő ezeknek utasítást ’s tervet adt. Hlavacsek úr’ számára pedig pecsételt levelet, így állt elő a’ most 20—30 tagra menő társaság. Ez csak